Evangéliumi Hírnök, 1994 (86. évfolyam, 1-12. szám)
1994-03-01 / 3. szám
1994. március 7. oldal ÉLETJEL NYUGAT-KANADABOL Magyar keresztyén misszió — Kelowna, B.C. Szeretettel és tisztelettel üdvözöljük az Evangéliumi Hírnök olvasóit. Mivel testvéreink előtt ismeretlenek vagyunk, szeretnénk bemutatkozni. Köszönjük a lehetőséget, hogy magunkról, missziónkról beszámolhatunk, amelyet Istenünk dicsőségére és embertársaink javára igyekszünk tenni. (Róm 14:7) 1991. februárjában néhány missziós lelkületű magyar testvér itt Kelownában — B. C.,Kanada — megtudta, hogy több mint ötszáz magyar ember él e városban. A Szentlélek indításából elhatározták, hogy létrehoznak egy olyan közösséget, amely azt a hiányt pótolja, hogy legyen összetartás lelkileg is közöttünk. Maguk a magyarok is sürgették e misszió létrehozását, mert kiderült, hogy a legtöbben az idősek közül nem igen értik az angol nyelvű igehirdetéseket. Sőt olyan körülmények között nőttek fel óhazájukban, ahol nem volt szokás templomba járni, Bibliát olvasni. így nem sokat ismernek a vallásos és hívő életből. Azok a testvérek, akik felelősséget éreztek ezek iránt a magyarok iránt, nemcsak készséget mutattak, hanem áldozatot is vállaltak: a kezdeti időkben otthonaikba fogadták az érdeklődő magyarokat, és maguk álltak az élre, hogy az Igét magyarázzák, és hirdessék az örömüzenetet a föld eme részén élő honfitársaiknak. Hamarosan kicsinek bizonyult minden otthon, ezért segítséget kértek egy baptista gyülekezettől (Trinity Baptist Church). E gyülekezetben lehetőséget kaptunk arra, hogy minden szerda este a Chapel-ben összejövetelt tartsunk. Az igehirdetés mellett sokat énekeltünk. Vannak bizonyságLukács 19:41-47 Megváltónk megsiratta Jeruzsálemet, mert a kegyelmi idő kihasználására vaknak, engedetlennek bizonyult. Tragikus és visszafordíthatatlan folyamatokat indít el a vakság és az engedetlenség. Sokszor azt hiszi az ember, hogy amiben most nem dönt, arra nézve megáll az idő, hogy majd még dönthessen, vagy későbbi idők is nyújtanak majd döntési lehetőséget. De az Isten kormányzásában nem így van. Ott egy perc elfolyása sem cél, és rendeltetés nélküli. Ott a mi időfecsérlésünket megsiratják, de a magatartás majd egyszer visszaköszön nekünk. Az Úr Jeruzsálemet siratja. A város a,,népé", a,.vezetőké". A tevőink és versmondóink, sőt egy-egy hangszeren éneket adtak elő testvéreink, vagy az énekkari tagok előadtak egy jól ismert karéneket négy szólamra. Aktívak, áldásosak és vonzók lettek ezek a magyar istentiszteleti alkalmaink. Fokozatosan mind több magyar ember szerzett tudomást ezekről a szerda estékről. A kezdeti idegenkedés után rendszeresebb látogatók lettek. Ez a növekedés vetette föl azt a gondolatot, hogy jó lenne, ha a testvérek keresnének egy végzett teológust, lelkipásztort, aki a missziómunkát tudná folytatni, és kész lenne az együttmunkálkodásra. Olyan lelkipásztort kerestünk, aki már tapasztalt, nemcsak az igehirdetésben, hanem az ökumenikus munkában is. Ugyanis a gyülekezet tagjai között erre az időre már hét különböző valláshoz tartozó testvér gyűlt össze. A gyülekezet tagjai közül néhányan még Torontóból ismerték Viczián testvéréket, hiszen Viczián tv. 1972-től 1977-ig az Első Magyar Baptista Gyülekezet lelkipásztora volt. Testvéreink otthon éppen nyugdíjba mentek, és látogatóba akartak kijönni Kanadába, de mi lelkipásztornak hívtuk meg őt Kelownába, a Magyar Keresztyén Misszió szolgálatába. Testvéreink 1993. áprilisában érkeztek ki, félévre meghívott lelkipásztornak. Viczián testvérék azóta megnyerték a gyülekezet bizalmát és megbecsülését, és hamarosan arról tárgyaltunk, hogy hosszabbítsákmeg egy évre a kint tartózkodásunkat. Ez megtörtént. Szeretnénk tovább folytatni a megkezdett missziót. Jövőnk Istenünk kezében van. a Gyülekezet Vezetősége templomot pedig megtisztítja. Mert az viszont az övé! Üzletemberek, politikusok, kufárok elvették Istentől, de ezt „visszaszerzi" a megtisztítással. Jaj, ha a templomot bekebelezte az üzleti világ, a kufárság szelleme. Jaj, ha a gyülekezetei felforgatva, korbácsolva kell visszaszereznie, megtisztítania az Úrnak! Testvér, „Inkább fonj gyarló tested ellen ostort, semhogy bemocskold!" Örökre jelezte ezzel az Úr minden, a gyülekezetben található tisztátalanságról a véleményét. Kiűzi, felforgatja, feddődik vele. Pedig gyülekezeteit inkább táplálgatni, ápolgatni szeretné. Katona László(Áhítat) Új Hozsánna zúg! Hozsannát hallok... Pedig már elmúlt virágvasárnap. Hozsannát hallok... Talán ők kiáltanak, Akik kabátjaikat az útra terítették? Virágot szórtak, a pálmaágat nyes lék?... Ó nem. Halottak. — Az ezredek peregtek, Ők megtelték azt, amit ők tehettek. Valami fenséges, félelmetes ének, Mintha tankok százai dübörögnének, A felröppenő rakétahajókban Valami furcsa, különös új dallam, Egy új ritmus, egy új hozsánna zeng. Tankok, rakéta, atom-máglyák lángja, Ez csak háborút, vért hoz a világra, Csak szenvedést, csak könnyeket jelent, Hogy volna hát a harci zaj hozsánna?!... Mindenki fél és szívszorongva várja Mit hoz a holnap és ó, mi lesz velem? Zúg harci zaj és lesz a vérnek árja, Egy rettenetes vész jön a világra, Armaggedon csatája már közel! Az ágyúk dörgik: Hozsánna! Hozsánna! Köröskörül a fegyver ropogása, A bomba mind neki énekel. Mert el fog jönni fehér paripáján, Mikor tombol, öl és dühöng a sátán, Ő dicsőségben, fényben visszajön. Hozsannát hallok, egy nagy, új hozsannát. Nem emberek, a fegyverek kiáltják, S belekiáltom én is a harci zajba, Hogy várunk Krisztus, epekedve várunk! Dicsőség Néked, Hozsánna! Hozsánna! Somogyi Gáborné ________________________________ DSIDA JENŐ Nagy csütörtökön A szél suhogva borzong az olajfa-lombokon. A kanyargós úton, által az erdőn tömöttsorú fáklyások jönnek. Testemet ételül adtam, véremet italul adtam, könnyel mostam meg lábaitokat; mégis egyedül maradtam. Hajnal-derengés borzong a sötét lombokon. Judás után, által az erdőn sátánarcú fáklyások jönnek. Testvéreim, tanítványaim! Égignyúló kemény kereszten holnap megölnek engem! És ti alusztok, mélyen alusztok! A templom megtisztítása
