Evangéliumi Hírnök, 1993 (85. évfolyam, 1-12. szám)

1993-04-01 / 4. szám

1993. április

11. oldal

jelenét. A beszélgetés lelki síkra terelődik. Tanácsot kér Jézustól: Hol van az a hely, ahol imádkozni kell? A vallásos beidegződések a mai napig is akadályai a Jézushoz való közeledésnek. Tudja, hogy Messiás jő, ő is várja. Végül Jézus kijelenti magát neki, lelki szemei megnyílnak, és felismeri Jézusban a Messiást. A felismerés eredménye: otthagyja a vedret, vele egész eddigi életét, mindent, ami eddig fontos volt életében. Szalad a városba, viszi az örömhírt.

„Nem ez-é a Krisztus?” Ez először még csak kérdés, az élet legfontosabb kérdése. Később már bizonyosság, szent meggyőződés. Ez a nap, ez a beszélgetés fordulópont lett nemcsak az asszony, hanem az egész város életében, mert elmondhatták: „Tudjuk, hogy bizonnyal ez a világ üdvözítője, a Krisztus.”

Aranymondás: János 4:42.

Mennyei kincsek

D. L. Moody, a híres evangélista, Amerikában egy gazdag telepest látogatott meg, aki háza küszöbéről ilyen szavakkal mutatott kiterjedt birtokára:

— Látja a kövér földeket, a nagy csordákat és ott az alkalmazottaim apró házait? Amit lát, az mind az enyém. Amikor idejöttem, szegény voltam, mindez a szorgalmam gyümölcse.

Moody egy ideig hallgatott, majd felfelé mutatva így szólt:

— És miféle birtoka van ott?

— Hogy érti ezt? Hol?

— A mennyországban!

— Ott — dadogta a földbirtokos —, ott semmim sincs.

És ha Moody minket kérdezett volna? Nekünk milyen kincsünk van a mennyben?

(Múlt, jelen, jövő. Baptista Naptár, Budapest, 1992)

“A CHEERFUL HEART IS GOOD MEDICINE”

(Prov 17:22)

A man decided to conduct the first world-wide poll, but he immediately ran into culture problems. He started in Dallas. “Excuse me, what’s your opinion on the meat shortage?” The Texan replied, “What’s a shortage?” He went to Poland, asked the same question and got, “What’s meat?” He then went to Moscow, asked the same question and got, “What’s an opinion?” And when he went to New York City, they responded, “What’s an ‘Excuse me?’”

Figyelemmel kíséri életünket!

■ A tükör mögött------------------------------------------------------Mindannyian igyekszünk jó benyomást kelteni magunkról másokban. Általában nagyon fontos számunkra, hogy mit gondolnak rólunk az emberek. Időnként körülnézünk, hogy lát-e valaki. Ha úgy érezzük, hogy látnak, akkor fékezzük magunkat; ha nem, akkor szabadabban viselkedünk.

Ez nem is baj. Jó, ha tekintettel vagyunk egymásra és lehetőleg nem botránkoztatjuk meg egymást. Beteges, pszichopátiára hajlamos az a személy, aki nem törődik a normákkal, az illemmel, a mások érzéseivel; aki mindig csak azt teszi, és azt mondja ki, ami neki jól esik. Csak az a hiba, hogy arra nem fektetünk ugyanolyan súlyt, hogy Isten mit gondol rólunk, s mit lát meg. Pedig tudjuk, hogy O mindentudó és mindenütt jelenvaló Úr. Tudjuk, de mégsem vesszük komolyan, hogy így van, mert nem látjuk Őt. Külömben minden tettünket elkövetés előtt átszűrnénk az Ő normájának szitáján.

Példa erre Jónás próféta magatartása. Isten meglátja, hogy Ninive népe nagyon mélyre süllyedt és arra szólítja fel a prófétát, hogy menjen közéjük és hirdesse nekik a megtérés üzenetét. Jónásnak nem tetszik ez a küldetés és mintha Isten nem tudná, és nem látná, hogy mit tesz, hajójegyet vesz és Ninive helyett Tárzisba indul.

De Isten követi. Szelet bocsát a tengerre, nagy vihart támaszt, és hajótörés veszélyével fenyegeti őt és „ártatlan” utitársait. Az utasok rettegnek és a hajóban levő dolgokat a tengerbe dobva, mindent megtesznek, hogy megmenekülhessenek. Ő meg továbbra is „adja a szentet”. Lemegy a hajó mélyébe és úgy elalszik, mint egy „ártatlan” gyerek. A hajóskapitánynak feltűnik magatartása. Felkelti és arra serkenti, hogy kiáltson Istenéhez. Ő még mindig hallgat... Ekkor az utasok sorsvetés által kutatják ki, hogy ki miatt érte őket a nagy veszély. A sors Jónásra esik. Megkérdezik, hogy kicsoda ő és mit tett, hogy ilyen nagy bajt hozott magára és rájuk. Akkor végre bevallja bűnét......Énmiattam támadt ez a

nagy vihar rátok"— mondja és tanácsolja, hogy megmenekülésük érdekében dobják a tengerbe. Azok megijednek, más megoldást keresnek, de mikor látják, hogy nincs mentség, akkor bocsánatért könyörögve bedobják. A tenger lecsendesedik, az Úr pedig továbbra is szemmel tartja szolgáját. Megmenti a fulladástól. Egy nagy halat rendel elé, ami elnyeli. Három napig a hal gyomrában hagyja, megvárja míg őszinte bűnbánatra és imára indul szíve. Aztán

megparancsolja a halnak, hogy épségben kiköpje a szárazföldre. így készíti fel szolgáját a szófogadásra. Majd újra szól hozzá. Megint elküldi Ninivébe. Mostmár hajlandó elmenni és prédikálni. Ninive népe pedig megbánja bűnét és megtér. (Jónás könyve.)

íme Isten nyilvánvalóan bebizonyította mindentudásának és mindenütt jelenvalóságának tényét.

Lehetséges, hogy Jónás nem volt tisztában ezekkel a tényekkel? Nem gondolnám. Mint mi, ő is tudta, hogy Isten mindent tud és mindent lát. Épp ezért volt meggyőződve arról, hogy őmiatta támadt a vihar. Jól tudta, de nem vette komolyan, mint sokszor mi sem.

Urunk mindentudása és mindenütt jelenvalósága ma két dologra figyelmeztet. Egyrészt arra, hogy a legsötétebb órák között is biztonságban vagyunk, mert Ő velünk van, lát, támogat. Másrészt arra, hogy Ő állandóan figyel minket, tudja mikor, mit teszünk, s nem néz túl engedetlenségeink és bűneink felett. Ha hosszútűrő is, szükség esetén súlyos próbák által viszszavon az engedelmesség útjára. Mindezt forró szerelméből teszi.

Hát akkor ezek tudatában hogyan kellene élnünk? Elsősorban teljes nyugalomban, tudva, hogy Isten mindig velünk van. Másodsorban teljes engedelmességben, tudva, hogy Isten szeme mindig rajtunk van.

Mondok egy példát: Egy helybeli élelmiszer üzlet hentesáruját azelőtt nagy, átlátszó ablak választotta el a mögötte levő hűtött teremtől, melyben a hentesek dolgoztak. A vevők az üzletből figyelhették őket, ők meg figyelemmel kísérhették a vevőket. Néhány éve megváltozott a helyzet. Tükröző ablakokat tettek a régi átlátszó ablakok helyébe. Ezzel azt érték el, hogy belátni nem lehet, de kilátni igen. Vagyis a vevők nem figyelhetik meg a munkásokat, de a munkások figyelhetik a vevőket.

Akkor vezették be ezt a változtatást, amikor a lopások rohamosan megszaporodtak. Azért tették, hogy észrevétlenül, láthatatlanul figyelhessék a vásárlókat és így könnyebben elkaphassák a tolvajokat.

Akik bemennek az üzletbe, tudják, hogy figyelik őket. De többnyire nem gondolnak rá, mert nem látják a figyelőket.

Milyen eredményt hozhat ez a „megfigyelés”? A becsületesek nyugodtabbak lehetnének, mert hisz nem csak az árura, hanem órájuk is vigyáznak. A tolvajoknak meg a félelem hatására fel kellene adni a