Evangéliumi Hírnök, 1992 (84. évfolyam, 1-12. szám)
1992-03-01 / 3. szám
8. oldal WBBBanilä I■ igaimw 1992. március hó tégy,.. taníts... (Máté 28:19-2«) Menj... A fenti ige azért kedves nekem, mert tíz évvel ezelőtt ez volt az az ige, aminek alapján Isten üzenetét tolmácsolta a lelkipásztor testvér azon az Istentiszteleten, amikor bemerítkeztem. Nem tudnám elismételni az akkor elhangzott prédikáció minden mondatát, de az Ige megmaradt bennem és mindig arra emlékeztet, hogy kicsoda is nekem Jézus. A kérdés, hogy „Kicsoda vagy Uram?” elhangzott Pál apostol ajkáról is, mert akarta tudni, hogy ki az, aki szemben áll vele. De mindenkinek tisztáznia kell valamikor hívő élete folyamán magában a kérdést, hogy kicsoda nekem az Úr? Jézus nekünk, későbbi tanítványainak hagyta parancsul mindazt, amit Ő Földön jártakor gyakorolt. E missziós program által egyben be is mutatkozik. Mintha csak azt mondaná: „Látod, én így éltem, ezt tettem, te is hozzám hasonlóan élj!” Kicsoda hát Ő? 1. Jézus az, aki eljött... Nem akarom idézni azt a sok igét, ami által megismerjük a módját annak, hogy az Isten Fia hogy jött el. Magát megüresítve... szolgai formát öltve... szelíden, alázatosan... az emberek előtt utált volt... Gondoljunk születésére, tanításaira, kereszthalálára. Vajon úgy megyünk mi embertársainkat felkeresni, ahogy Jézus lehajolt a porba a bűnösökhöz? Vajon az az indulat van-e bennünk, amely volt a Krisztus Jézusban is, akkor, amikor beteget megyünk látogatni, vagy meghívjuk barátainkat hozzánk vacsorára, vagy amikor a gyülekezettel kirándulni megyünk, vagy amikor embertársi viszonyainkat rendezni kellene, vagy amikor gyülekezeti órán intézni kell a gyülekezet problémáit? Milyen messze állok én attól a formától, ahogy Jézus jött el. Pedig Ő ugyanazt az indulatot és lelkesedést kéri tőlünk is, ami benne volt. S az ajkáról elhangzott példázatokon keresztül azt üzeni, hogy úgy vigyázzunk a báránykáira és úgy munkáljuk a szőlőt, ahogy azt Ő is tette. 2. Jézus az, aki tanítványaivá fogadta azokat, akik megértették bűnös voltukat és azt, hogy az Isten Fia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa, aki elveszett. A mi feladatunk is az, hogy ezt hirdessük. Nem azt mondta az Úr Jézus, hogy menj és tanítsd meg az embertársaddal, hogyan kell énekkarban énekelni, hogyan kell szavalni, hogyan kell egy baptista gyülekezetben viselkedni, mik az egyház szokásai, hanem a Jézusi tulajdonságokat, életformát és embertársai iránti szeretetet és könyörülő szívét kell megismertetnünk barátainkkal. Akkor biztos, hogy akarnak az Ő tanítványai lenni, mert rájönnek, hogy érdemes. Ha a lényeget adjuk tovább, akkor nem lesz hiábavaló a törekvésünk. Egyszer X testvérnek az volt a véleménye Y testvérről, hogy ha az utóbbinak nem az lenne az apja, aki, akkor sokkal nagyobb tekintélye lenne a gyülekezetben. Vajon szabad nekünk ilyen szempontból ítélni egymást? Nemde aszerint kellene egymást befogadni, ahogy Jézus is lát minket? 3. Jézus az, aki bemerítkezett. A bemerítés formája vitatható. De az viszont nem vitatható, hogy csak azt lehet bemeríteni, aki már előzőleg tanítvány lett. S ha Jézus éppen e Földről való távozásakor olyan fontosnak tartotta tanítványai szívére kötni a bemerítést, miért ne gyakorolnánk mi is ezt? Utolsó néhány mondataként Jézus nem azokat a példázatokat és tanokat ismételte el, amiket három év alatt tanítványaival közölt, hanem a bemerítést hagyja hátra egyik parancsként a missziómunkában. 4. Jézus az, aki tanított. Első a hírnök, a követ, aki megkeresi az elveszetteket. S ha rátalált atyjafiára, akkor következik a második lépés, a tanítványsorba állás. Ha van, aki tovább adja Jézus tanát, akkor lesz, aki befogadja azt. S az követi a bemerítésben is Jézust. S ha már tanítvány lett és bemerítkezett, akkor eljut az első ponthoz: elmegy és megkeresi a következő atyjafiát s tanítja, inti és bátorítja. De nem egyedül megy, hanem azzal, aki őt előzőleg megkereste. így minden tanítvány hoz magával egy újat, s így az egész missziós parancs egy végtelen spirál. Jézus elindult az Atyától, azután csatlakoztak hozzá tizenketten, majd a többiek, száz meg százmilliók. Közöttük én is és te is. S ha nem megyünk, s nem tanítványozunk (nem halászunk), s nem lesz, aki bemerítkezik, akkor nem lesz olyan személy, aki következőként indul. S megszakad a munka. Akkor hiába jött Jézus, hiába indult Péter, János, Jakab és Pál apostol. És hiába indultak elődeink, hiába indult Kornya bácsi és a lelkipásztoraink. Ha te és én megszakítjuk a láncsorozatként terjedő lelkimunkát, amit Jézus hagyott hátra, akkor csak templomjárók vagyunk, de nem Krisztus-követők. Imádkozzunk azért, hogy a gyülekezeteinkben találjuk meg mindannyian a helyünket, hogy az Űr Jézus által hátrahagyott missziós program meg ne szűnjön. Addig, míg erőnk bírja, dolgozzunk, mert Ő velünk van a világ végezetéig. Nagy Judit C. H. Spurgeon: Felhívás imádságra „Kiálts hozzám, én válaszolok, hatalmas és megfoghatatlan dolgokat jelentek ki neked, amelyekről nem tudhatsz!” (Jer 33:3). Isten imádságra bíztat minket. Sokak szerint az imádság pusztán kegyes gyakorlat, amelynek semmi hatása sincs, csak az imádkozót befolyásolja. Mi ezt jobban tudjuk. Tapasztalataink ezerszer meghazudtolják ezt a hitetlen állítást. íme, az Űr az élő Isten itt kifejezetten ígéri, hogy választ ad szolgája imádságára. Ezért kiáltsunk hozzá újra meg újra, és ne kételkedjünk, hogy meghallgat és felel nekünk. Ő, aki a fülek teremtője, ne hallana? Ő, aki a szülőkbe oltotta a gyermekeik iránti szeretetet, ne hallgatná meg tulajdon gyermekeinek a kiáltását? Isten felel szorongatott népe kiáltására. Csodálatos dolgokat tartogat számukra. Amit soha nem láttak, amiről nem hallottak és még csak álmodni sem mertek volna, azt teszi meg értük. Új áldásokat is ad a számukra, ha szükséges. Felkutatja a tengert és a szárazföldet, hogy táplálhassa őket. Segítségükre küldi a menny összes angyalát is, ha szorongattatásuk ezt szükségessé teszi. Ámulatba ejt minket kegyelmével, és úgy érezzük, olyat tesz, amire még sohasem volt példa. Tőlünk mindöszsze azt kéri, hogy kiáltsunk Hozzá. Ennél kevesebbet nem kérhet. Ezért ne habozzunk, hanem engedelmeskedjünk Neki, és örömmel vigyük imádságainkat és könyörgéseinket az Úr elé. C. H. Spurgeon: Isten Ígéreteinek tárháza (Good News, Hungarian Literature Mission Inc. USA és Evangéliumi Kiadó, Stuttgart.) A napi elmélkedéseket tartalmazó kötet újabb kiadása előkészület alatt van. Várj még! Józsiié 3:16 Megállt a víz. Minthogyha óriási kéz tartotta volna föl, megállt, s rakásra gyűlt, feszült, hullám hullámra hőkölt. Megállt egy percre, amíg a túlsó partra át nem értünk. Várj még Uram! Kezed ne vedd el! Még mindig itt vagyunk, még mindig van, aki itt van! 1977 Herjeczki Géza . ______________
