Evangéliumi Hírnök, 1992 (84. évfolyam, 1-12. szám)

1992-03-01 / 3. szám

1992. március hó

9. oldal

II II III I II Mii

1992. március 15.

ELFOGADTÁK - MEGVETETTÉK Márk 6:1-6

Azok vetették meg, akik azt gondolták, hogy a legjobban ismerik. Tudjuk, hogy ki vagy.

Három alkalmat jegyeznek fel az evangéliumok, amikor Jézus Názáretben tanított, ahol körülbelül harminc évig élt: Mt 13:53-58, Mk 6:1-16, Lk 4:16-30.

Lukács beszámol egy rövid látogatásról, mielőtt kiválasztotta tanítványait. Márk úgy írja le, hogy tanítványai követték. Innen küldte ki őket Jézus a misszió útra.

Bizonyos, hogy látogatása alkalmával Jézus találkozott fiatalkori barátaival is. Általában ellentétes reagálásokkal találkozott Jézus mindenütt. Némelyek ünnepelték, mások elvetették.

Nagy csodálkozással találkozott Jézus, amikor lecsendesítette a tengert. De elriadtak tőle, amikor megszabadította az ördögtől megszállott embert. Rosszalló megvetéssel fogadták, amikor Jairus leányát feltámasztotta.

Jézus harminc évig mint egyszerű iparos fiú volt ismert, aki tisztes munkával kereste kenyerét és abból támogatta édesanyját, esetleg testvéreit is. Amikor elhagyta foglalkozását, hogy vándor tanító legyen, holott nem is erre a hivatásra készült, bizonyára sokan rosszallták ezt, és gyanakodva figyelték. Tudjuk, hogy a családban is vegyes érzések voltak. Ahogy ez ma is van, ha valakit későbbi korban hív el az Úr igehirdetői szolgálatra.

Magam is, amikor először mentem haza szabadságra a Teológiai Szemináriumból, egyik Jóakaróm” azt a megjegyzést tette, hogy mielőtt elmentél, jobban prédikáltál.

Ne mondjunk elhamarkodott ítéletet azokról, akiknek az életében ilyen fordulat következik be.

Természetes dolog volt, hogy Jézus elment a zsinagógába. Minthogy az is, hogy felkérték arra, hogy olvasson a Tórából és adjon magyarázatot. Ez a

mai napig is szokásban van. Semmiképpen nem tudták benne felismerni a Messiást. Az eredmény az lett, hogy Jézus nem tett sok csodát közöttük.

Jézus felmutatja az ő Isten-fiúságát, de soha nem kényszeríti magát senkire. Nagyon fontos, hogy ha ismertük is a Krisztust test szerint, többé nem ismerjük.

Szükséges, hogy egymásban se az ó-embert lássuk, hanem az új teremtést. Ne származása szerint ítéljünk meg valakit, hanem amivé Isten kegyelméből lett. Ha nem tudjuk egymást illő tisztelettel elfogadni, sok hasznos eredménytől fosztjuk meg magunkat.

Jézus gondos előkészítés után küldte ki tanítványait a misszió útra. Nem is maradt el az eredmény. Beszámolójukból tudjuk, hogy a tanítványok sok csodát tettek, tanítottak és ördögöket űztek. Látva az eredmény feletti örömüket Jézus figyelmeztette őket, hogy a legcsodálatosabb eredménynél is nagyobb dolog, hogy az ő nevük fel van írva a mennyben.

Ez a figyelmeztetés nekünk is szól.

Aranymondás: Mk 6:4.

* * *

1992. március 22.

TELJES ÉRTÉKŰ GYÓGYULÁS Márk 7:24-37

Akarsz-e meggyógyulni? Ezt kérdezte Jézus attól a betegtől, aki harmincnyolc éve várt a gyógyulásra (Jn 5:6). A beteg kitérő választ adott. Arról panaszkodott, hogy nincs embere, aki segítsen, amikor a gyógyulás történik. Kétségtelen, hogy vágyott a gyógyulásra, mert amikor Jézus felszólította, hogy vegye fel a nyoszolyáját és járjon, azonnal engedelmeskedett. Itt több történt a fizikai felépülésnél. Jézus azt mondja: „ímé meggyógyultál, többé ne vétkezzél, hogy gonoszabbul ne legyen dolgod.” Ott mindig rendkívül nagy dolog történik, amikor valakinek az életében a testi, lelki gyógyulás bekövetkezik.

Jézusnak azokkal a vallási vezetőkkel volt sok baja, akik úgy gondolták, hogy sem testüeg, sem lelkileg nincsen szükségük gyógyulásra. „Ábrahám a mi atyánk” — bizonygatták és sértődötten kérdezték: „avagy mi is vakok vagyunk-é?” (Jn 9:40). Jézus válasza

így hangzik: „Ha vakok volnátok, nem volna bűnötök.”

Sok keresztyén hasonlít ma is azokhoz, akik különleges módszerekkel felépített fizikumukat mutogatják, teljes intelligencia hiányában. Vagy azokhoz, akik rangos diplomával kérkednek megtérés és újjászületés nélkül. Akik a maguk igazságában elbizakodottak és lenézik embertársaikat (Lk 18:9).

Márk evangéliumát olvasva úgy találjuk, hogy a tömeg kényszerítette Jézust bizonyos tettek elvégezésére.

Jézus el akart vonulni tanítványaival egy kis nyugalomra, de a tömeg rátalált. Aznap Jézus megszánta a sokaságot és tanította őket. Délután egy gyermek uzsonnájával megelégítette a sokaságot, akik királlyá akarták tenni, de ő elvonult. Szüksége lett volna egy kis privát csendességre. Elvonult a hegyre imádkozni.

A zsidó vezetők és a tömeg háborgatása mellett még gondolnia kellett Heródes Antipás ólálkodására is, aki Jánost megölette és most úgy tekintett Jézusra, hogy János támadt fel a halálból. Éppen ideje lett volna egy kis időre elvonulni.

De íme Jézus a pogány és félpogány vidéken szánalomra indul és meggyógyítja a szenvedőt.

Jézus Sziro-föníciában a mai Libanon területén tartózkodott. Tirusz fontos tengerparti kikötő volt. Szidon a mai Beirut, kb. 35 kilométerre Tirusztól, a Földközi tenger partján.

Ez pogány terület volt. Mint tudjuk Jézus Izrael elszéledt juhaihoz jött. Csak később nyílt meg az út a pogány ok részére.

Hogy kinek a házában húzódott meg, nem tudjuk. Valaki azonban elárulta, hogy hol van: Az asszony azon a vidéken született, szintén pogány. De ő nem úgy jött Jézushoz mint pogány, nem is úgy mint zsidó, hanem mint édesanya, akinek a leányát megszállta a gonosz lélek. Alázatosan, töredelmesen és bizalommal várja a gyógyulást. így kiált Jézushoz: „Könyörülj rajtam, Dávidnak Fia!” Hogy csak a gyógyítás reményében nevezi-e Dávid Fiának, vagy valóban átélte-e ezt a felismerést, nem tudjuk. De egy tény, nem közönséges halandót lát Jéf