Evangéliumi Hírnök, 1992 (84. évfolyam, 1-12. szám)
1992-03-01 / 3. szám
1992. március hó 3. oldal 1848. március 15. — 1956. október 23. Lapunk olvasói nincsenek hozzászokva ahhoz, hogy Magyarország történetéről emlékezünk ebben a lapban. Mivel azonban valamennyien vagy Magyarországról származunk, vagy a régi Magyarország utódállamainak a területéről, ezért méltó, hogy származásunk országainak a történetét ismerjük. Magyarország a Népek Országútján fekszik. Egyrészt a délről terjeszkedő Ozmán Török Nagyhatalom útjában állt, amikor az észak és nyugat felé terjeszkedett, másrészt Oroszország és Németország között terült el a két nagyhatalom terjeszkedése során. Isteni csoda, hogy a magyar nép „ Oly sok balszerencse közt, oly sok viszály után "(Vörösmarty szavai) meg tudta őrizni nemzeti létét és nyelvét. Sokkal nagyobb nemzetek eltűntek az idők viharában. Nagy politikai és kulturális mozgalmak nem egy országban indulnak el. Petőfi Sándor a népek tavaszáról beszélt 1848 februárjában és márciusában. A szabadság mozgalmak végig söpörtek egész Európán, elkezdve Lengyelországon, Görögországon, azután Párizsban, Bécsben, Magyarországon. Az akkori idők uralkodói féltek a föltámadó szabadság mozgalmaktól, és közös erővel próbálták elnyomni őket. Hasonlítani lehet az 1848-as Szabadságharcokat ahhoz, ami a szemünk előtt zajlott le Európában 1989, 1990 és 1991- ben, amikor a kommunista világuralom összeomlott. Ennek az összeomlásnak a kezdetei Közép-, és Kelet-Európa országaiban indultak el és a Szovjet birodalom kommunista politikai szisztémájának a fölbomlásához vezettek. Magyarországon 1848. március 15-ét úgy tartjuk számon mint a forradalmi átalakulások, a népjogok elismerése, a jobbágy fölszabadítás és az általános közteherviselés kezdetét. Nagy dolog volt, hogy a márciusi törvények fölszabadították a jobbágyokat a földesúri robot alól, az Egyháznak járó kilenced fizetése alól és urat, jobbágyot, papot egyenlővé tettek a törvény előtt. Addig az nem volt így. A márciusi fiatalok eredetileg nem gondoltak az Ausztriától való elszakadásra. Magyarország mintegy négy évszázadon át élt Ausztriával közös kormányzat alatt. Nagyon sok igazságtalanságot kellett a magyar népnek eltűrnie az osztrák uralkodóktól. Thököly Imre Szabadságharca, II. Rákóczi Ferenc Szabadságharca, Bocskai István és Bethlen Gábor Fölszabadító háborúi a vallási és nemzetiségi elnyomás ellen próbálták megvédeni a magyar népet. Juhász Gyula írja egyik gyönyörű költeményében: „Mert búsulásra volt itt mindig ok, ugye bajtársak, ugye magyarok!’’. A magyar nép vérzivataros történelme során nemegyszer jutott a nemzeti megsemmisülés veszélyébe. A Tatárpusztítás (a Tatárjárás — 1241-1242), a Mohácsi csatavesztés (a Mohácsi vész — 1526. augusztus 29.) és az utána következő 150 esztendős Török Hódoltság, az 1848—49-es Szabadságharc bukása, az I. Világháború (1914— 1918) elvesztése után következő országcsonkítás (Trianoni Béke: 1920. június 4.) és a II. Világháború (1939-1945) után következő Szovjet megszállás és az 1956-os Szabadságharc Vérbefojtása nemzeti létében fenyegette a magyar népet. Nem véletlen, hogy Magyarországon kevés történelmi épület maradt meg. A Tatárjárás elpusztította a magyar falvakat. Történetírók azt hiszik, hogy Magyarország akkori 2 millió lakosából 1 millió elpusztult a Tatárjárás idején, később pedig a törökök elpusztították azt, ami a tatárok után újra épült. Árpádkori templomunk alig van. A megmaradónak között a legnevezetesebb a gótikus stílusban épült Jáki templom. Amikor a magyar nép fölemelkedni próbált, és a művelt nyugattal való kapcsolatait próbálta kiépíteni, akkor hosszú évszázadokon keresztül útjában állt az osztrák elnyomás, mely nyelvétől is meg akarta fosztani a nemzetet. A Török Hódoltságnak valami jó hatása is volt a rendkívül nagy anyagi és kultúrális kártevés ellenére. A Reformáció prédikátorai a Török Hódoltsági területeken akadálytalanul haladhattak, és hirdethették a nép nyelvén az Igét. Magyarország majdnem teljes egészében a Reformáció hitére tért, amíg azután a XVII. század elején megindult a Pázmány Pétérfélé Ellenreformáció, amely alapjaiban rendítette meg a Reformáció eredményeit. Mégis, a jelenlegi Magyarországon a lakosságnak mintegy 25%-a a Reformáció hitét ismerte meg. Elgondolkoztató, hogy ahányszor a magyar nép hitében megnövekedni próbált, vagy nyelvében fejlődni és kultúrájában előrehaladni, ahányszor nemzeti szabadságát próbálta megvédeni vagy visszanyerni mindig, kivétel nélkül, idegen elnyomás törte meg a szép törekvéseket. Az osztrák hatalom nem bírt a magyar nép szabadság törekvéseivel, és kénytelen volt segítséget kérni I. Miklós Cártól, aki 200.000 főnyi hadsereget küldött a Magyar Szabadságharc letörésére Paszkievics herceg parancsnoksága alatt. A herceg így jelentett vissza az orosz uralkodónak: „ Magyarország Felséged lába előtt hever. ” A Szabadságharc leverését követő megtorlás Haynau tábornok parancsnoksága alatt pusztasággá tette a virágzó magyar földet, és elpusztította a legkiválóbb hazafiakat. Mintegy 50.000 magyar honvédet soroztak be az osztrák armádiába, több ezer tisztet várbörtönökbe vittek, és a Szabadságharc vezérlő tábornokait kivégezték. Négyet agyonlőttek, kilencet kötél által végeztek ki, s ugyanaznap Budapesten az Újépületben (a magyar TV mai helyén) Gróf Batthyány Lajos miniszterelnököt agyonlőtték. Édesapámmal együtt Aradon megtekintettem az Aradi Tizenhárom Vértanú Emlékművét 1990. júliusában. Akkor egy Billy Graham televíziós csoporttal mentünk Magyarországra, Romániába és Csehszlovákiába, hogy anyagot gyűjtsünk ahhoz a videóhoz, amely később édesapámnak a közreműködésével elkészült ezzel a címmel: “The Bible and the Wall” (Misszió Kelet-Európai Kommunista Országokban). A 13 aradi tábornok nevét kegyelettel ideírom: Aulich Lajos, Damjanich János, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Knézich Károly, Lahner György, Lázár Vilmos ezredes, Gróf Leiningen-Westerburg Károly, Nagy-Sándor József, Pöltenberg Ernő, Schweidel József, Török Ignácz, Gróf Vécsey Károly. Tragikus iróniája a magyar sorsnak, hogy nemcsak az első felelős magyar miniszterelnök halt vértanú halált, hanem az 1956-os Szabadságharc miniszterelnöke is életével lakolt azért, hogy Magyarországnak Nemzeti Függetlenséget kívánt, az orosz megszálló csapatok kivonulását követelte és azt kívánta, hogy Magyarország gazdasági és politikai életében független legyen. A márciusi ifjúság 12 pontban foglalta össze a Nemzet követelését ezzel a címmel: „Mit kíván a magyar nemzet?" A magyar ifjúság 1956 októberében 16 pontban foglalta össze a nemzet követeléseit. Ezek között szerepelt az egyenlőtlen gazdasági szerződések megszüntetése, Magyarország semlegessé tétele, a Varsói Katonai Paktumból (a Varsói Szerződésből) való kilépés, a vallásszabadság helyreállítása. 1849. április 14-én a debreceni Nagytemplomban a magyar országgyűlés kimondta Magyarország önállóságát, a Habsburg ház trónfosztását és Kossuth dr. Haraszti Leland
