Evangéliumi Hírnök, 1991 (83. évfolyam, 1-15. szám)
1991-01-01 / 1. szám
6. oldal 1991. január 1. — azért, hogy tapasztalatból tudjuk: „Isten hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísértetni” (lKor 10:13). — azért, hogy hozzánk való viszonya nem a mi hűségünk függvénye. Valljuk meg, hogy... — még Isten hűségét is sokszor kétségbe vonjuk. — mi hűtlenek vagyunk. Könyörögjünk, hogy... — jobban megismerjük a mi hűséges Urunkat (5Móz 7:19). — nehogy visszaéljünk az Ő hűségével. VASÁRNAP Az örökkévaló Isten (És 40:28; Zsolt 48:14) Isten mindenható és örökkévaló: „Az Úr uralkodik örökkön örökké” (2Móz 15:18; Zsolt 10:16; 48:14). Az ember múlandó: „Minden test csak fű, és minden szépsége, mint a mezei virágé. Elszárad a fű, elhervad a virág...” (És 40:6-7). Hódító birodalmak romjain lépkedünk, de Istenünk és az Ő „Igéje örökre megmarad” (És 40:8). Ő az Idő Ura, rajta nem változtat annak múlása, mert Ő az „örökkévalóság királya”, aki halhatatlan (lTim 1:17). A kegyelme (1 Krón 16:34), szabadítása (És 45:17), és a Szövetsége (És 55:3; Jer 32:40) is örökkévaló. Kezében tartja a napjainkat (Zsolt 31:15), a kellemeseket és a Üdvözítő kegyelem (Tit 2:11) A legnagyobb, legfontosabb újságot hirdeti meg az Ige: „megjelent az Isten üdvözítő kegyelme...” Megegyezik ez azzal az örömüzenettel, amelyet az angyalok hirdettek Betlehemben. Ebben a rövid mondatban megdöbbentő igazság ragyog fel előttünk. Jézus születésével megjelent az Isten. Hogyan? Amikor az ószövetségi időben az Úr megjelent Ésaiásnak, a próféta így kiáltott fel: „Jaj nekem, elvesztem... hisz a királyt, a seregek Urát látták szemeim!” Az Úr megjelenése félelmet keltő, menekülésre kényszerítő esemény. Éppen ezért Isten úgy áll az emberek szeme előtt, mint haragvó, büntető Űr. Az ember szíve diktálja ezt, mert megszólal a lelkiismeret hangja az Istentől való elpártolás miatt. Ezért megdöbbentő első hallásra ez a bejelentés. Miért jön újból az Isten? Az Úr látja a kétségbeesett embert és Jézust küldi, akiben nem az ítélet haragjában közeledik, hanem a kegyelem valóságában. Azt jelenti ez számunkra: Ne félj többé az A minduntalan bírálgatók rendszeresen semmittevők. Spurgeon nehezeket is, hogy javunkra fordítsa az időt. Az Isten örökkévalóságába vetett hit kitárja az emberi lét horizontját a végtelenre. A Krisztustól nyert új élet örökké tart. A földi élet dolgainak az értékét vagy értéktelenségét is az örökkévalóság határozza meg (Máté 25:21:34). A Krisztusért viselt szenvedés „minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez” (2Kor 4:17) azoknak, akik „dicsőségesen fogtok bemenni a mi Urunk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus örök országába” (2Pét 1:11). Adjunk hálát... — azért, hogy a mi örökkévaló Istenünk ma is, holnap is mindenható. — azért, hogy minket is örökélettel ajándékozott meg Krisztusban. Valljuk meg, hogy... — a múlt emlékeiből próbálunk élni, a jelen lehetőségeiről megfeledkezve — inkább hatással vannak ránk a változó körülmények, mint Istenünk megváltozhatatlansága — a jelen lehetőségei inkább csábítanak minket, mint az örökkévalóság ígéretei (2Kor 4:18). Könyörögjünk, hogy... — az örökkévaló Istenbe vetett hitünk megerősödjön. — ebben az esztendőben Istenünk dicsőségére legyünk. Istentől! Nem haraggal néz rád Ő, nem ítéletre siet, hanem felemelni szeretne üdvözítő kegyelemmel. Az ember ezt csak tudomásul veheti. Nem változtathat rajta közönnyel, hitetlenséggel, engedetlenséggel, de jósággal, és vallásossággal sem. Érthetetlen felmentő kegyelmet kínál. Ahogyan azt Dávid mondja: „Mert amilyen magas az ég a földtől, olyan nagy az Ő kegyelme az őt félők iránt. Amilyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk a mi vétkeinket” (Zsolt. 103:11-12). Milyen másként gyakorol kegyelmet a mi Istenünk, mint az emberek! A múlt században a nagy orosz írót, Dosztojevszkijt a cár halálra ítélte. A kivégzés előtti pillanatban közölték vele, hogy a halálos ítéletet kegyelemből több éves szibériai száműzetésre változtatták. Isten kegyelme nem olyan, hogy bűneink tízezer talentumnyi adósságát kevesebbre, vagy valami vezeklő büntetésre változtassa. Az Ő kegyelme teljesen felszabadító kegyelem. Ilyen az Isten! Ilyen jóságos, s mindez Jézusban lett nyilvánvalóvá számunkra! Ő minden embernek ajánlja az üdvözítő kegyelmet. A kérdés csupán az, hogy szükségét érezzük-e, elfogadjuk-e. BIBLIA MAGYARÁZÓ 1991. január 27. PÉLDÁZAT A GÍRÁKRÓL Lukács 19:11-27 Jeruzsálembe menve sokan követték az Űr Jézust rossz okból. Földi király-jelöltet láttak benne, aki Izráel politikai felemelkedésének lesz a vezéralakja. Az ő hibás elvárásaikat igazította ki a Megváltó ezzel a példázattal (11. v.). A gazda távozása — a szolgák feladata (11-14) Az Úr tudta, hogy Jeruzsálemben meg fog halni; és feltámadása után a Menny dicsőségébe távozik, hogy „aztán visszatérjen” (ApCsel 2:32-33; Máté 28:18). A példa az Ő távozásáról és visszajöveteléről szól. A történetbeli gazda tíz szolgáját kiválasztva, azzal bízta meg őket, hogy a távollétében a pénzével gazdálkodjanak. Mindegyiknek egy gírát adott (kb. három havi kereset). Alattvalóinak a hűségét bizonyította az, ahogy a rájuk bízott pénzzel gazdálkodtak. Lázadásuk bizonyítéka viszont a küldöttség, amit az eltávozott uralkodó után küldtek többen, a „függetlenségi nyilatkozatukkal” (14. v.). Érdekes, hogy mintha figyelmen kívül hagyná az Űr Jézus az ellenszegülésüket. A példázat megértéséhez fontos észrevennünk, hogy az alattvalói lázongás az uralkodót nem gátolta meg kitűzött szándékának az elvégzésében, s mi több, a jogot ezután is fenntartja arra, hogy szolgái hűséggel szolgálják, hogy őket számadásra késztesse. A hűség jutalma (15-19) Mint „nemes ember” ment el, s mint király jött vissza. Távozóban magához kérette („előszólítván” — 13. v.) a szolgáit, most parancsolja nekik (15. v.), hogy előtte megjelenjenek. Tíz szolgára bízott munkát, tíz szolgának kellett elszámolnia. A példázatban csak hármat hallgat ki a gazda! Az első tízszeres, a második ötszörös hasznot tudott felmutatni. A szavaikból kiderül, hogy a sikert minek
