Evangéliumi Hírnök, 1991 (83. évfolyam, 1-15. szám)
1991-04-01 / 6. szám
1991. április 11. oldal az, hogy a Királyok Királyát képviselők szolgálatán a Menny dicsősége tükröződjön! Szolgálat — Erőtlenül is, erővel 2Kor 4:7-12 A cserépedény magában nem értékes. Tartalma teszi azzá. A szolga értékét is munkájának a fontossága szabja meg. A nehézségek, üldöztetések közül győzelmesen kerülünk ki, mert Isten erejének az oltalmában végezzük a szolgálatot. Pál apostol bizonyságtételéből három fontos igazságról hallunk: 1. A szolgáló élet nehézségekkel teli. 2. A szolgáló élet Isten erejének a színtere. 3. A szolgálat „értékét” (kincs!) Isten erejének a megnyilvánulása biztosítja. Szolgálat — Hittel helytállva, ma! 2Kor 4:13-18 1. Hittel szólunk (13-14. v.). Van-e Jézusnak szava a környezetedhez rajtad keresztül? 2. Isten dicsőségére vagyunk (15. v.). Vannak-e, akik tőled hallottak a kegyelemről? A bűnösök megtérésében dicsőíttetik meg Isten! 3. Vállaljuk a mát, de a „holnapnak élünk” (17-18. v.). A szenvedés csak az örökélethez viszonyítva lehet „könynyű” és „pillanatnyi”! Aranymondat: 2Kor 4:5 j|{ jjc 1991. május 19. SZOLGÁLÓ ÉLET 2 Kor 5:6-20 Isten áldásai széppé és értékessé teszik az életet. A földi élet adta lehetőségeket azonban az használja fel igazán, aki az örökkévalóságra készülve él ma, és tervezi a jövőt. Ez természetesen meghatározza a környezetére gyakorolt hatását is (szolgálat). Az újjászületett reménysége 2Kor 5:6-9 „E testben lakván távol vagyunk az Űrtől” — írja az apostol. Akik olyan „úr” szolgálatában élnek, akitől elszakítja őket a halál, azok félelemmel néznek a jövőbe. Jézus Krisztus szolgái, akiknek a Megváltóhoz fűzött kapcsolatát a „hitben járás” jellemzi most, a halállal egy sokkal igazabb és közvetlenebb viszonyba kerülnek a Gazdájukkal. Ez a reménység azonban nem tétlen várakozásra, hanem hűséges szolgálatra ösztönzi őket (9. v.). A számadásra készülő élet 2Kor 5:10-11 Belső és külső „ösztönzők” segítenek abban, hogy „néki kedvesek legyünk”. A belső ösztönző a hálával telt szív. A külső pedig az a tudat, hogy számadással tartozunk a Gazdánknak. A közelgő ítéletről írja Pál: 1. Elkerülhetetlen — „meg kell jelennünk” 2. Átfogó — „mindnyájunknak” 3. Személyes — „hogy mindenki megkapja” 4. Igazságos — „Krisztus ítélőszéke előtt” 5. A cselekedetek méretnek meg — „amiket e testben cselekedett” 6. Jutalmazás a célja — „hogy megjutalmaztassék” Fontos megjegyezni, hogy ez az ítélet nem az üdvösség kérdésében dönt, hiszen „nekünk mindnyájan” a megváltottakra vonatkozik. Üdvösséget hit által nyerünk, nem cselekedetekből! A szolgálat minősítése 2Kor 5:12-15 — „Nem magunkat ajánljuk” (12. v„ lásd: 3:1-3). — „Érettetek van” (13. v.). Aki Krisztus példáját követve (Mk 10:44- 45) szolgál, az másokért él. — „Krisztusnak szerelme szorongat minket” (14.v.). A szolgáló élet alapja Krisztus szeretetének olyan méretű megtapasztalása, ami példája követésére ösztönöz. — Krisztusnak szentelt életvitel (15.v.). Az Űr Jézusban elrejtett életű hívő („tehát mindazok meghaltak”) újonnan nyert szabadságát („ezután ne maguknak éljenek”) a Megváltó szolgálatában éli meg. Űj ember 2Kor 5:16-20 — Új szemlélet (16.v.). Akiket „a test szerint ismerünk”, azoknak a testiességét kell szolgálnunk. Akit a pénzéért, vagy a társadalomban elfoglalt helyéért tisztelünk inkább, mint a leikéért, annak az evangélium üzenetével hogyan szolgálhatnánk? — Űj szolgálat (17-18. v.). „Ellenségei voltunk, de megbékéltünk Istennel az ő Fiának halála által” (Róm 5:10). Az Istennel való új kapcsolatnak a következménye a „békéltetés” szolgálata”. — Új status quo (20. v.). Krisztus követeiként élünk és végezzük a békéltetés szolgálatát. Aranymondat: 2Kor 5:20. * * * 1991. május 26. AZ ADAKOZÁS KIVÁLTSÁGA 2 Kor 8:1-15 A római megszálláson kívül még természeti csapások is sújtották Júdeát. A gyülekezetek megsegítésére — a 3. misszióút során — adományokat gyűjtött az apostol. Az első levélben rendszeres, hetenkénti gyűjtése buzdította a korinthusiakat (lKor 16:1-4), amit meg is ígértek, de a belső viszályok miatt elhanyagoltak. Ezek megszűntével (2Kor 7:5-16) emlékeztette őket újra Pál apostol az adakozás szolgálatára, ami a keresztyénség kezdete óta a hívő közösség istentiszteletének fontos része (ApCsel 2:44-45; 4:32- 5:11; 11:27-30). Az adakozás gyakorlata 2Kor 8:1-5 1. Isten kegyelmének a következménye (1. v.). A macedóniai gyülekezetekre hivatkozik, mint jó példára Pál, akiket a megtapasztalt isteni kegyelem ösztönzött adakozásra. A 8. fejezetben hétszer találkozunk a „kegyelem” szóval (1, 4, 6, 7, 9, 16, 19. v.). Isten kegyelme Krisztus Jézus feláldozásában nyilvánul meg. Ennek folytatása az adakozás szolgálata a mi részünkről. A macedóniai hívők közismerten szegények voltak; de ahol Isten kegyelmében gazdagok, ott a'fillérek is szolgálnak. 2. Az isteni „elszámolás” törvényszerűsége (2. v.). „Igen nagy szegénységük jószívűségük gazdagságává növekedett”. A gazdag élet jellemvonása az adakozás, nem pedig a féltve őrzött vagyon. Ez utóbbi olyan, mintha nem is lenne! Félreértés ne essék, a macedónok öröme nem a szegénységükben volt, hanem az adásban, amit jószívűen, szabadon tehettek. 3. Az adakozás elsősorban nem
