Evangéliumi Hírnök, 1991 (83. évfolyam, 1-15. szám)

1991-04-01 / 6. szám

Rev. Dr. Vitéz Ferenc 493 Amboy Ave. nRR61 Perth Amboy, NJ 08861 (USPS 716300) SECOND CLASS POSTAGE PUBLICATIONS POSTMASTER: Send Form 3579 to Hungarian Baptist Union of America 2800 Fordham Rd., N.E. Palm Bay, Fla. 32905 pénz kérdése (3. v.), hanem az akarat függvénye. Ezt mi, akik felnőttként kezdtünk újat ebben az országban jól tudjuk. Milyen ellentmondásos az, hogy a kocsiért, a házért, a vakációért vagy az iskolai végzettségért készek vagyunk(!) eladósodni is, de ebből az erős akaratból az „erőnk feletti” ada­kozásra már nem jut. 4. Az adakozás legyen önkéntes (4. v.). A macedónok „könyörögtek”, hogy adhassanak! Nem hagyták Pált békén, míg ők is hozzá nem járulhat­tak távoli testvéreik megsegítéséhez. Mikor kérted utoljára a pénztárost, vagy a lelkipásztort, hogy a „szentek iránt való szolgálat jótéteményébe és közösségébe” részt vehess te is? 5. Az adakozás szolgálata nem a pénz adásával kezdődik (5. v.). „Elő­ször”!?) önmagukat adták az Úrnak. Macedóniában más történt, mint Egy gyülekezet életéből On Sept. 15 and 16, Whitehaven Rd. Baptist Church will celebrate several mile­stones. First, the church will celebrate its 75th anniversary. Originally known as the First Hungarian Baptist Church, the church was better known as Austin St. Baptist Church. In 1985, the church moved to Grand Island where many of its members had settled. The second müestone is the fifth anni­versary on Grand Island. Members of the church constructed the current building at 1290 Whitehaven Rd. and held the dedi­cation in September, 1985. In five years, the church grew both numerically and spiritually and continues to add new means to minister to Grand Island and Buffalo. Another reason for the celebration is the payment of the church’s mortgage. To celebrate these milestones, the church is hosting an...” * A fenti cikket Tóth Júlia testvérnő küldte el hozzám. Ő a néhai Botka József lelkipásztor leánya, és tagja az említett gyülekezetnek. Ez a cikk azért értékes, mert egy olyan gyülekezet éle­tébe nyújt betekintést, amely nem en­gedte meg, hogy az elkerülhetetlen vál­tozások megsemmisítsék. Én jól ismer­tem a buffalói gyülekezetét. 1946-ban evangélizáltam is ott. Szép számú kö­zösség volt, remek énekkarral és kitűnő fúvószenekarral. Akkor még szép je­lenje volt a gyülekezetnek, de a testvé­rek már látták, hogy a jövő változást hoz. A magyarok egyre fogytak, vi­szont németek kezdtek a környékre költözni. Az Úr rendelt nekik Lehman János lelkipásztor személyében egy olyan vezetőt, aki anyanyelvi szinten beszélte úgy a magyart, mint a néme­tet. A változás azonban tovább folyta­tódott az imaház környékén, és a test­vérek helyesen reagáltak rá. Long Islandra költözött a gyülekezet, és ott építettek egy új templomot. Jöttek ma­gyarok is, németek is, de azon a vidé­ken a legtöbben mégiscsak angolul be­széltek, így a munkát angol nyelven folytatták. Bármilyen nagyra nő ez a gyülekezet, bármilyen nyelven hirdes­sék is az evangéliumot, a kezdő mag mindig a mi kis magyar baptista gyüle­kezetünk marad. Hála az Úrnak azért, hogy több ilyen gyülekezet is van az országban. Bár volna sokkal több! A lelkipásztorok, akik Buffalo­­ban szolgáltak, és akiket én személye­sen ismertem, ezek: Botka József (1915), Kecskés Gábor (1923), Major Mihály (1927), Kinda Sándor (1934), Petre Gábor (1942) és Lehman János (1951). Ők már mind az Úrnál van­nak. Munkájuk eredménye még min­dig él, az Úr dicsőségére és lelkek meg­mentésére. Lehet, hogy voltak más lelkipászto­rok is Buffalóban, akiket én nem is­mertem. Őértük is hála legyen a mi Megváltónknak. Az Úr áldását kíván­juk a jelenlegi gyülekezetre és lelki­­pásztorára! Molnár Balázs lp. 12, oldal_______________________1991, április amire Pál számított. Gondolta, hogy majd szegénységükből, ahhoz mérten adakoznak a gyülekezetek; ami meg is történt, de egy lelki ébredés következ­ményeként! Ennek az igazságnak azonban van egy másik oldala is. E sorok írójának az a megfigyelése, hogy akik az „anyagiakról” nem szí­vesen hallanak a gyülekezetben, elfelej­tik, hogy az „önmagunk odaszánásá­­ba” a pénzünk is beletartozik. Köny­­nyebb a 100%-ról beszélni, mint a tize­det adni! Az adakozás szabályai 2Kor 8:6-15 1. Amit ígértünk, tegyük meg (6:10- ll.v.)! A korinthusiak még Titus ott­léte alatt ígéretet tettek az adakozásra. Úgy tűnik, hogy a levél megírásáig nem realizálódott az ígéretük. Ugye nem mernénk elmulasztani a banknak tett ígéret teljesítését?! Mit mond a hitünkről az, amikor nagyobb a „col­lection agency — félelmünk”, mint az istenfélelmünk? 2. Legyünk bőkezűek (7. v.)! A ko­­rinthusi közösség gazdag volt a „lel­kiekben”: bővölködött a hitben, a be­szédben, az ismeretben, a buzgóság­­ban, a szeretetben és a Lélek ajándé­kaiban (lKor 12). Pál arra buzdította őket, hogy az adományuk is tükrözze a gazdagságukat. 3. A szeretetünket bizonyítsuk az adakozásunkkal, Krisztus példáját követve (8-9. v.)! 4. Adakozzunk felelősséggel (12- 15.v.). Isten nem vár tőlünk többet, mint amit megtehetünk: aszerint ad­junk, amink van. Szeretnéd, hogy any­­nyid lenne, amennyit az adakozásod jelez? Aranymondat: 2Kor 8:9. Az irgalmasságot otthonunkban kell elkezdeni és gyakorolni. „ (Kurt Marti) Ha keserves a helyzeted és nyugtalaní­tó, akkor hát úgy van rendjén. Ez nem a világvége még. Menj tovább. Ha az embe­rek durvák hozzád és szívtelenek, akkor hát úgy van rendjén, az élet ilyen, küzdj tovább. Ha a jövő sötétnek s reménytelen­nek látszik, akkor az, de miért maradna mindig ugyanolyan? Istennél semmi sem lehetetlen. (Saul Nollovu, Zimbabwe)

Next

/
Oldalképek
Tartalom