Evangéliumi Hírnök, 1991 (83. évfolyam, 1-15. szám)
1991-01-01 / 1. szám
1991. január 1. 5. oldal Valljuk meg, hogy... — nem vagyunk elég hálásak a kegyelemért. — az éltünkben nem realizálódik a Krisztusban kapott szabadság. — bűneink miatt nincs hitele az evangélium üzenetének a világ előtt (És 59: lf). Könyörögjünk, hogy... — Isten szabadító szándékáról minden ember halljon (És 52:10). — az életünk igazolja a hitünket. CSÜTÖRTÖK Az ítélet Istene (És 40:1-2; 59:17-19; 63:1-6; 65:6-16) Isten a kegyelem Istene, de az ítéleté is. A zsidók sokszor megtapasztalták ezt a történelmük során, amikor lázadozásaikkal, vagy engedetlenségükkel haragra gerjesztették az Urat. Isten nem engedi meg, hogy tekintélyét a teremtményei rontsák. A türelmének határa van, a bűnt igazságosan megítéli. A babiloni fogságba húrcolt népnek volt bőven ideje, hogy ezt megtanulja. Az emberiség történelmében sok eseményt találunk, amikoris Isten a hatalmát ítéletében láttatta meg. Az isteni igazságszolgáltatás alól nem mentesül sem az egyén, sem a közösség. Az egyetlen módja a büntetés megelőzésének a bűnbánat, ami teljes gondolati és gyakorlati Istenhez-fordulás jelent. Ez azt jelenti, hogy egyetértünk Istennel, és ezt az életünkkel igazoljuk. Az engedetlenségében megkeményedett élet Isten büntetését vonja magára. Van úgy, hogy az ítélete nem a fizikai megbüntetésben nyilvánul meg, hanem erkölcsi téren. Isten-ítélete lehet a katasztrófa, a fájdalmas betegség, a hirtelen halál, de az is, amikor bűnös kívánságainak a rabságába engedi a szabadítását visszautasító bűnöst (Róm 1:24f). A nyugati civilizációt ma így bünteti Isten. „Istent nem lehet megcsúfolni. Hiszen amit vet az ember, azt fogja aratni is” (Gál 6:7-8). Adjunk hálát... — azért, hogy a rossz pillanatnyi diadalát Isten igazságosságának az örökérvényű győzelme követi. Az utolsó szó a mi Istenünké lesz! — azért, hogy a ránk váró ítéletet Krisztus magára vállalta, és minket felmentett az alól (És 53:5-6). „Nincs tehát most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a Krisztus Jézusban vannak” (Róm 8:1). Valljuk meg, hogy... — a történelem tanulságairól megfeledkezve, sokszor engedetlenek vagyunk. — Isten ítéletének a jeleit felismerve másokon, nem indul meg a szívünk, hogy kegyelmének eszközeiként a szabadító evangélium üzenetével keressük meg őket. Könyörögjünk, hogy... — Isten ítéletéből a kegyelmébe meneküljenek sokan. — szent elkötelezettséggel figyelmeztessük a társainkat: „meneküljetek az eljövendő harag elől!” (Máté 3:7). — a Gyülekezeteinken belül és a környezetünkre gyakorolt hatásunkban Isten igazságossága nyerjen teret. — míg valljuk, hogy „igazságosak és igazak a te utaid, népek királya” (Jel 15:3), el ne felejtsük hozzátenni: „De haragodban is gondolj az irgalomra!” (Hab 3:2). PÉNTEK A mindenható Isten (És 43:13-17; 45:1-7; 47:1-11) A Biblia tanítása Istenünk mindenhatóságáról az örömünk és békességünk záloga. Az egyén és a népek sorsát nem emberi döntések, vagy a véletlenek sora határozzák meg. A történések végső kimenete Isten terve szerint alakul. Az Isten mindenhatósága és az ember szabad akarata közötti kapcsolat egy óriási titok. Isten mindenható, de mindenhatóságában helyet kap az emberi akarat is. Van úgy, hogy Isten akaratát felismerve hoz döntést az ember, a maga céljait alárendelve az isteni tervnek (a pátriárkák, Izráel kegyes királyai). Máskor, az emberi és az isteni akarat egy hullámhosszon mozognak, anélkül, hogy az ember ezt akarná. A káldeusok hódító szándéka (Hab 1:6f), vagy a perzsa Círus király bőkezűsége (És 45:1-6) tanítja ezt. A legszebb példa erre a titokra az Űr Jézus halálát „okozó” gonosz emberi indulatnak és az <3 üdvözítő szándékának az együttműködése, amit így fogalmaz meg Péter apostol: „azt, aki az Isten elhatározott döntése és terve szerint adatott oda, ti a pogányok keze által felszegeztétek és megöltétek” (ApCsel 2:23). Isten mindenhatóságát bizonyítja a Gyülekezet története is. „A pokol kapui sem fognak diadalmaskodni rajta” (Máté 16:18). Istent nem érik meglepetések, a kezében tart mindent, hogy végülis tetszése szerintivé alakítsa a mindenséget. „Uralkodik az ŰR! Vigadjon a föld!” (Zsolt 97:1). Adjunk hálát... — azért, hogy Isten mindenhatósága alá van rendelve minden emberi szándék. „A te trónusod örökké megáll, ó Isten” (Zsid 1:8). — azért, hogy Isten uralmát nem a zsarnokság, hanem tökéletes igazságosság és határtalan kegyelem jellemzik. — azért, hogy hatalma biztosítja a mi üdvösségünket és az Ő Országának a beteljesülését — azért, hogy a jövőnk a mi mennyei Atyánk kezében van. — a politikai változásokért, melyek több szabadságot biztosítanak eddig üldözött testvéreinknek a hitük gyakorlására. Valljuk meg, hogy... — gyakran megfeledkezünk a mi mindenható Atyánkról, és olyankor bizonytalanná, pesszimistává, erőtelenné válunk. — gyakran rugódozunk Isten akarata ellen. — a sötétség erőit túlértékeltük (Ef 6:12), és a Gyülekezet Urában meggyengült a hitünk. Könyörögjünk, hogy... — a tekintetünket le ne vegyük a Királyok Királyáról — az Űr hatalmába vetett bizalmunk erőforrásunk legyen a szolgálatban — a világban lezajló változások eredményeként több módunk legyen az evangélium hirdetésére. SZOMBAT A hűséges Isten (És 40:27-31; 54:4-10) Izráel és Júda bűnei nem maradtak következmény nélkül, de Isten büntetése nem jelentette a kegyelem megvonását. Izraelnek és Istennek a kapcsolatát a Szövetség határozta meg, amihez Isten mindig hű maradt. Amikor a babiloni száműzetéssel elérte a célját, a maradékot hazavitte, hogy újat kezdjen velük. Más szóval, Isten büntetése sohasem volt végleges, nem jelentette a Szövetség felbomlását. A büntetés idejét az irgalomé váltotta fel (És 54:7; Hós 14:4f; Mik 7:180-Ma, a Gyülekezet korában a kiválasztottak és Isten kapcsolatát az Újszövetség határozza meg, melynek Krisztus Jézus a szerzője (Zsid 8:60- Isten mindig hű marad a Szövetséghez, mert minden ígéretére „őbenne van az igen, és ezért általa van az ámen is” (2Kor 1:20). Isten állja a szavát. Ha mi hűtlenek vagyunk, akkor atyai módon megdorgál minket (Zsid 12:5-11), de ez az ő hűségén nem változtat, hiszen „ő magát meg nem tagadhatja” (2Tim 2:13). „Mert a hegyek megszűnhetnek, és a halmok meginoghatnak, de hozzád való hűségem nem szűnik meg, és békességem szövetsége nem inog meg — mondja könyörülő Urad” (És 54:10). Adjunk hálát... —- Isten megváltozhatatlanságáért (JerSir 3:22-23).
