Evangéliumi Hírnök, 1989 (81. évfolyam, 1-24. szám)

1989-01-01 / 1. szám

4. oldal

1989. január 1.

A MEGNYÍLT szem

II.

IV. Mózes 24, 25

Bálám prófétával foglalkozva eddig megláttuk, hogy a lelki „vakság” sok bajt okoz, míg a megnyílt szem biztonságot eredményez. Most tanulmányozzuk tovább életének üzenetét.

Tudjuk, hogy Bálák király attól félt, hogy Izráel népe leveri és elfoglalja honát. Erre Bálám prófétához folyamodott segítségért.

A prófétai hivatással több feladat járt. Olvasunk olyan prófétáról, aki figyelmeztetés, gyógyítás, igehirdetés, vagy jövendőmondás feladatát nyerte. Bálám bizonyára azok közé tartozott, akik a jövőbe láttak. Ezt más szóval jóslásnak is nevezzük. De ha Istentől ered, akkor helyesebb próféciának hívni, mert — az értelmező szótár szerint — a prófécia isteni kinyilatkoztatások közvetítése. Viszont, a jóslás legtöbbnyire ördögi befolyású, babonás ceremóniából eredő kijelentés.

A Biblia nem tér ki arra, hogy Bálám eredetileg milyen alapon jövendölt. De az kivehető, hogy tehetségének híre messzire elterjedt. Meg az is, hogy Bálák király arra kérte, hogy babonás jóslatot, ill. átkot szórjon Izraelre. Abban reménykedett, hogy az átok következtében leverheti az ellenséget.

Azonban — bár Bálám pénzért hajlandó lett volna átkozni — Isten megakadályozta kísérleteit. Helyébe áldásosztásra kényszerítette a jövendőmondót. Mire a király mérgesen hazavárta őt (24:11).

De mielőtt hazament, a következő néhány dologban még részt vett:

1. Kinyilatkoztatta, hogy az Úr népén nem fog átok, mondván: „...nem fog varázslás Jákobon...” (23:23). Ez számunkra is biztató a gonoszságban leledző világban!

2. Első két áldásosztásával különös isteni jóváhagyást nyert (a 24:1 szerint tetszett az Úrnak tette). Ezzel arra utalt, hogy az engedelmességet mindig isteni jóváhagyás követi.

3. Isten tetszését tapasztalva elfordult a varázslástól s végre önként kiszolgáltatta magát számára (24:1). Mire az Űr megnyitotta szemét s kiváltságos áldásosztással, próféciával és messiási üzenettel bízta meg.

Ezzel egyrészt azt bizonyította, hogy a kiszolgáltatott életű hívő szemét az Úr csodásán megnyitja és életét hatalmas dolgokra használja. Másrészt azt, hogy aki áldja Isten népét (úgy a testi, mint a lelki Izraelt), azt Isten is megáldja! (Ezek mindmáig fennállnak!)

Ezekről Mózes beszámolója röviden így hangzik: „Mikor pedig látta Bálám, hogy tetszik az Úrnak, hogy megáldja Izráelt, nem indula, mint azelőtt, varázslatok után, hanem fordítá az ő orcáját a puszta felé; És mikor felemelte ... szemeit, látá Izraelt... nemzetségek szerint és Istennek lelke vala ő rajta. Akkor elkezdé az ő példázó beszédét és monda: Bálámnak, Beor fiának szózata, a megnyílt szemű embernek szózata. Annak szózata, aki hallja Istennek beszédét, aki látja a Mindenhatónak látását, leborulva, de nyitott szemekkel:

„Mily szépek a te sátoraid ó Jákob! a te hajlékaid ó Izráel! Mint kiterjesztett völgyek, mint az Úr plántálta álóék, mint cédrusfák a vizek mellett! ... Isten hozta ki Egyiptomból, az ő ereje mint a vad bivalyé: megemészti a pogányokat, az ő ellenségeit... „Aki áld téged, áldott lészen, és aki átkoz téged, átkozott lészen.”

S talán egyfolytában tovább is beszélt volna, ha a király ekkor meg nem zavarta volna. De egy kis megszakítással, szinte költői stílusban így is tovább „példázott” mondván: „Látom őt, de nem most; nézem őt, de nem közel. Csillag származik Jákobból, és királyi pálca támad Izraelből; és általveri Moábnak oldalait...”

Vagyis a jövendő júdeabeli Dávid királyra utalt, aki majd leveri Moábot (ami a II. Sámuel 8:2 szerint meg is történt). Meg egyben a Messiásra célzott, aki ugyancsak Júdeából származva világrajövetelét majd csillag megjelenéssel jelzi (aminek beteljesedése a Máté 2:2-ben található). S próféciája egyben képletesen arra is utalt, hogy amint Dávid majd leveri Moábot (Isten választott népének ellenségét), úgy a Messiás majd leveri a sátánt (az új testamentumi Izráel ellenségét).

Sajnos Bálám történetének itt nincs vége. Újabb engedetlenségével és az érte járó büntetéssel majd legközelebb foglalkozunk. Most csak foglaljuk öszsze az eddigieket.

Bálám híres és tehetséges próféta volt. De megvakította a varázslásnak, a pénz szerelmének és az alkudozásnak kísértése. Ennek következtében még a komoly isteni fenyítékek után is megkísérelte az engedetlenkedést ill. átokszórást. Azonban, amikor végre teljesen kiszolgáltatta magát az Úrnak, akkor Isten megnyitotta a szemét és olyan csodákat láttatott meg vele, melyet még az angyalok sem láttak előre (Krisztus születését).

Tanuljuk meg példájából, hogy érdemes odaszánt élettel dicsőíteni az Urat. Akkor mi is megnyílt szemű, kiváltságos kegyelmet nyerő és osztó hívőkké válunk! Mátrai Mihályné

)

)

\

i

i

ii

i

i

i

i

i

i

j

i

\

i

i

i

i

ii

i

\

j

i

LJjévi fohász \

Sötét vonat A szó, a tett, )

siet velem.

Tájak tűnnek el hirtelen. Szemem hosszan visszatekint: így suhant el egy év megint! Kezdődjék most a számvetés:

Elég! Elég! Kevés! Kevés!

örvendezve énekelem, hogy elég volt a kegyelem.

A tovatűnt év harcain, munkáján és kudarcain, élesztve a gyenge hitet, hordozott és átsegített.

De tart tovább a számvetés. Gyötörni kezd: Kevés! Kevés!

a nm, a dal, ] az imádság, j a diadal, j

a szeretet j és az erő, j mások terhét j felemelő... j az Úr elé j

csendesedés... j Kevés! Kevés! ( Kevés! Kevés! j

Leroskadok, ] Uram, eléd. j Ó, födje el j a nagy „elég” j dúsan azt a j sok keveset! j Sebeimre j írt keresek. ^

Tűnnek évek... j erdők, hegyek... j de mindig új S felé megyek, j s kegyelmednek j nincs vége még. j Elég! Elég! \ Elég! Elég! j

Túrmezei Erzsébet j