Evangéliumi Hírnök, 1988 (80. évfolyam, 1-24. szám)

1988-02-01 / 3. szám

4. oldal 1988. február 1. sebem. Mire az éj sötétjében így kese­regtem: „Miért bántott meg az illető ennyire? De sok szenvedés és kár is ért már ezért engem! Mi lesz velem, ha megint megismétli tettét?” Egyszercsak azt vettem észre, hogy ráz a zokogás, kerül az álom és gyötrődöm. Sőt, kínom másnap is folytatódott, mivel nyugtalan éjszakám következté­ben kimerült voltam. Aztán, mikor több napon, vagy hónapon keresztül is hordoztam terhem, akkor ebbe is belebetegedtem. Volt, amikor nyelési vagy emésztési zavaraim keletkeztek ilyen okokból. S mindez azért történt, mert átvittem belső haragom a sötéten. Hogy lehet az őszinte külső és belső megbocsátás fokára eljutni? Örömmel mondhatom, hogy — Isten kegyelmé­ből — ezt is megtanultam, s így a kö­vetkező lépéseket ajánlhatom: 1. Akarás. A megbocsátást akar­nom kell. Isten csak annak segít, aki akar szabadulni. 2. Megértés. Mint Jézus; meg kell értenem, hogy embertársaim sokszor „nem tudják, mit cselekszenek”. 111. va­lamilyen oknál fogva nem fogják fel bántalmazásuk súlyát és következmé­nyeit. (Legtöbbször ezáltal kapok bé­két, mert átlátom, hogy nem tehet róla szegény, hogy bántott. Túl beteg, Baptista történelmi kincsek cím alatt hoz az Európai Baptista Hír­­szolgálat közlönye egy feltűnő jelen­tést. A cikkben Stanley Crabb írja a következőket: „A kolozsvári — napo­­cai magyar baptista imaház alsó helyi­ségében nagy jelentőségű történelmi iratokat találtak, amelyek baptista szempontból valóságos kincsek — mondta Dr. Vasile Talpos, a romániai baptista szövetség főtitkára.” Az imaház alatti pincehelyiségek­ben rajzokat, okiratmásolatokat, fény­képeket találtak, amelyek anabaptista történelmi adatokat tartalmaznak 1525—1904-ig. „Baptista történelmi kutatók bőséges anyagot találnak a fel­tapasztalatlan, faragatlan, vagy öreg. így hát nem haragudhatok rá.) 3. Gondolat-behelyettesítés. Felbuk­kanó keserű gondolataimat azonnal fel kell cserélnem pozitívokkal. így a békés gondolatok lassan átveszik az uralmat és kerül a harag. Pl. rágódáso­­mat felcserélhetem bibliai ígéretek idé­zésével, Isten-imádattal, dicsőítő ének­léssel, vagy vidító könyv olvasásával, stb. Elvégre, már Pál apostol is figyel­meztet arra, hogy „Amik csak igazak, tisztességesek, tiszták... ezekről gon­dolkodjatok” (Fii. 4:8—9), mert tudta, hogy ezáltal Istennek békéje uralhat minket. 4. Átadás. Teljesen át kell adnom Istenemnek bántalmamat és a bántót. így nem lázadhatok, retteghetek, vagy aggódhatok, sem a múlt, sem a jövő felett. S ha mégis kísértenek néha az ilyen gondolatok, akkor meg emlékez­tetem magam arra, hogy ez már az Isten gondja, mert egyszer letettem kezébe! „A Nap le ne menjen a ti haragoto­kon”— mondja az írás. Bölcs az, aki minden haragot a sötét beállta előtt külsőleg és belsőleg véglegesen ren­dez, így áldást oszt és békés egészség­ben marad! Mátrai Mihályné fedezett iratokban”, mondta Dr. Tal­pos. (Az okmányokat magyar baptista imaházban találták, s feltételezzük, hogy az iratok nyelve magyar. Remél­jük, hogy óhazai baptista történelem­kutatók gondosan átvizsgálhatják az iratokat. Szerk.) * Zilah — Húsz megtért egyént merí­tett be Veres Ernő helyi lelkipásztor 1987 október havában. Marosvásárhely — 1988 őszére ter­vezik az itteni új imaház épület elkészí­tését. A gyülekezet anyagi áldozattal és munkával segít. A lelkipásztor: Dr. Vass Gergely. Romániában megszüntették a va­sárnapot, mint ünnepnapot, jelentette egy októberben ottjárt magyar turista. Sokan hiányoznak a vasárnapi isten­tiszteletekről, mert még az nap is két műszakban dolgoznak a munkások. A lakásokat az állandó áramszünetek miatt újból petróleum lámpával vilá­gítják. A FÉRFISZÖVETSÉG ROVATA Rovatvezető: Marosi Béla 32985 Charmwood Oval, Solon, OH 44149 ' \ Elnök: Novák László Alelnöki Tóth György ‘ \ Pénztáros—jegyző: Panta István . > i > Van út, amely helyesnek látszik — Elbeszélés — Erzsébet tagadhatatlanul boldog volt, mint minden leány, amikor úgy érzi, hogy megtalálta élete jövendő párját. Mert ő sem volt kivétel a többiek közül. Vőlegény jelöltje katona volt, ezért csak ritkán ta­lálkozhattak. Erzsébetnek ez már a „második jegyes­sége” volt. Az elsőnek azt tartotta, amikor az Űr Jézust a szívébe fogadta. Mikor Vele kötött szövetséget, olyan volt az, mint a jegyesség, fehér ruhát öltött magá­ra és követte Urát a hullámsírba. Fiatal életének ez volt legszebb napja. Azóta évek teltek el, de a bűnbocsánat és a meg­­váltottság öröme mit sem változott. Eljött a második jegyesség is, mert az élet termé­szetes rendjébe, a férjhez menésre, a gyer­meknevelésre vágyott ő is. Falujában azonban nem volt hozzá ér­demesnek, illőnek tartott legény. De ráta­lált Ádámra, és azon vette észre magát, hogy vonzódik hozzá. Mikor valamiért nem jött el hozzájuk, már hiányzott neki. Bár a fiú katolikus volt, szívesen jött vele a baptista imaházba. Közeledett a katona­ságból való leszerelés ideje és akkor talán elkezdődik az új élete is? Úgy tűnt, hogy nincs más választása, és úgy érezte, hogy a Jézus Krisztussal való kapcsolatát ez a há­zasság nem fogja zavarni. Arra is gondolt, hogy hátha módja lesz arra, hogy Ádámot Jézushoz vezesse. Nappal jó kedvvel, boldogan dolgozott, de éjjel jó néhány gondterhes órát is eltöl­tött. Rajta kívül még öt gyermek volt a családban, neki el kell mennie hazulról az idegen környezetbe. Ádámék faluja az ország délkeleti határában volt és ott az a meleg kis gyülekezet hiányozni fog neki, ahol mostanáig oly szívesen töltötte va­sárnapjait. Szorongását fokozta, hogy Ádám ro­konságát nem ismerte, márpedig ott egy födél alatt, két szoba-konyhás alföldi ház­ban három család fog lakni: a szülők, Ádám nővére már több gyermekével és> ők, a most odatelepedő pár. Ezek mind idegenek, lelki testvérek pedig sehol a fa­luban... Ijesztő álmok nehezedtek rá, de legyőzte ezeket a Biblia kedves és biztató igéivel. A hegyi beszéd volt a legkedvesebb

Next

/
Oldalképek
Tartalom