Evangéliumi Hírnök, 1986 (78. évfolyam, 3-24. szám)
1986-04-01 / 7. szám
1986. április I. 3. oldal MEL YIK A LEGJOBB, A LEGSZEBB nyilvános istentisztelet? Ezt a kérdést vallásos egyénektől halljuk. A mi válaszunk, biblia-ismeretünk alapján az, hogy nincs jobb, szebb, vagy rosszabb nyilvános istentisztelet. A római egyház úgy tartja, hogy az évszázadok alatt kidolgozott “mise ”sorrendje adja a legjobb istentiszteleti formát. Kálvin leegyszerűsítette a rendtartást. Még az orgona használatát sem javasolta. Luther az anglikánokkal együtt sok katolikus formaságot megtartott és az összejöveteleken kötelezővé tette az előírt “liturgia "betartását. A quakerek csendben ülnek, nem énekelnek, s várják, hogy a lélek valakit indítson a szólásra. A pünkösdiek kézfeltartással, hangos felkiáltással és néhol “szent tánccal"tisztelik az Urat. Melyikfelekezetnek. van igaza, melyik forma a legjobb? Ez a kérdés napirenden van az óhazai reformátusoknál. Olvassuk, hogy az ottani “Doktorok Kollégiuma” foglalkozik újabb, vagy javított istentiszteleti sorrend megállapításával. A régi nem volt jó. Ötven év múlva ez a sorrend sem lesz jó. * * * A SZENTÍRÁS NEM AD PÉLDA T, sem előírást az ún. nyilvános istentiszteletek sorrendjére nézve. Egyetlen utalást találunk arra, hogy az első század keresztyénéi mivel foglalkoztak, amikor a hét első napján összegyűltek. Amit ebben az utalásban olvasunk, attól a mai keresztyén közösségek távol állnak. Hiány, vagy mulasztás az, hogy az Újszövetség nem ad mintát a “nyilvános istentiszteletek” tartására? Nem kihagyás ez a hiány. Az Újszövetségben még a nyilvános istentisztelet kifejezést sem olvassuk. Mintha nem is létezne. A valóság az, hogy MINDEN ISTENTISZTELET EG YÉNI. Olyan, mint a szeretet és hit. Az Úr gyermeke szereti az Urat, tiszteli, engedelmeskedik, és hálát ad naponként a mennyei Atya gondoskodásáért. Mindehhez nem kell lelkész, Ha az Úr velünk van, nagyobb dolgokat fogunk látni, mint az eddigiek. Nehézségek fognak eltűnni és csodák fognak történni, ha hitünk lesz Istenben. Spurgeon SZEMLE sokaság és előírt liturgia. A hivő szeretetét, mint a szülői szeretetet nem kell és nem is lehet szép “sorrendekkel" erősíteni. De ezt a szeretetet csökkenteni és elvenni sem lehet. Ilyen a hit is. Ha van hit, azt szép beszéd, szép ének, merev sorrend nem növeli és az üldözés meg nem szüntetheti. A felekezetek vezetői úgy tűnik, nem vették észre, hogy az Úr tisztelete nincs templomhoz kötve. Azt sem vették észre, hogy amikor javítgatnak a nyilvános istentiszteleti sorrenden, akkor azzal igazolják, hogy maguk sincsenek megelégedve vele. Igyekezetükben bevezetnek sorrend javító érvelésükbe nem bibliai fogalmakat, mint “áhítat”. (Ilyen szó nincs az Újszövetségben.) Azt már nem magyarázzák meg, hogy miért van szüksége annak, aki teljes szívéből szereti Isent, és szolgálja az Urat áhítatot (?) keltő módszerekre? A hívek nagy része távollétével bizonyítja, hogy az előírt és kötelező istentiszteleti rend nem érdekli. Milyen tisztelet az, amikor a hívek kis része jelenik meg egy héten egyszer a templomban? A prédikáció (jó, vagy kevésbé jó) meghallgatása, egy világi művész éneke “tisztelet ’? * * * MIRE JÓ A HÍVŐK ÖSSZEJÖVETELE? A testvéri közösség ápolása fontos, a velünk egy értelemre jutottakkal való együttes éneklés és könyörgés örvendetes. A hivő azonban tisztában van azzal, hogy amikor Krisztus gyermekeinek az összejövetelére tart, NEM TISZTELETRE, HANEM TISZTELETBŐL megy. A tiszteletet viszi a szívében. Ezt a tiszteletet már nem kell külső eszközökkel tökéletesíteni. Az első század keresztyénéinek kevés lett volna heti egy óra ahhoz, hogy szeretetüket és hitüket bizonyítsák. Az Ap. cs. 2:42-ben található vers közli velünk, hogy az akkori hívők mivel foglalkoztak az összejöveteleiken. Foglalatosak voltak az apostolok tudományában (eszmecserét folytattak) a közösségben (egymás támogatásában és lelkesítésében), a kenyér megtörésében (Krisztus halálára való emlékezésben )ésa könyörgésben (együttes imádkozásban). Mindehhez nem kellett lelkész, pásztori ima, talár és prédikáció. Ettől az egyszerű, de ésszerű és áldásos közösségi foglalkozástól a mai felekezetek messze estek. Sajnálkozzunk az első század keresztyénéinek primitív összejövetelein. Állíthatjuk-e, hogy a mai merített papírra nyomtatott sorrend jobb? Fejlődés-e az, hogy a ",kenyér megtöréséből” sákramentumot csináltak és ezt a sákramentumot kiszolgáltatják “új borra ’? Hatásosabb-e az ima, amikor a felszentelt lelkész mondja és nem a hívek? Tudták jól az első század keresztyénéi, hogy értük lehet imádkozni, de helyettük senki sem imádkozhat. Pál apostol használ egy kifejezést: “Okos tisztelet ”(Róma 12:1). A római keresztyének nem azon gondolkoztak, hogy melyik tiszteleti sorrend a legjobb, és legszebb, hanem azon, hogy melyik illik az értelmes hívőhöz. Nem kétséges: az okos. Istent magasztaló és eszes emberhez illő tisztelet személyes és nincs helyhez, vagy időhöz kötve. Az igazi, a jó “liturgia” (szent szolgálat) a napokénti, személyes, Istennek tetsző élet. ; SZÖVETSÉGI GYŰLÉS ; I 1986. július 17—20. : ; Magyar baptista testvéreink ; ; készüljenek imádkozó szívvel. ;! | Jelentkezzenek és jöjjenek! 1; ; Utazás és szállítás intézők: ; Sipos Imre ■ I j Tel.:(213)802-2089 ; Takács Rozália !; ; Tel.:(213)221-7737 |j | Varga András I : Tel.:(818) 363-0890 Az érkezés helyéről és idejéről ; j ezek a testvérek értesítendők. ■: Szállásolás intézők: !: Nancy és István Malis ! I . Tel.:(714) 946-3572 ji Lidia és Kálmán Mátyás Tel.:(714) 794-7224 i; ; Lakosi Erzsébet ;; ; Tel.:(818) 308-1541 ; j ; Korai jegy vétellel (40—60 nap- \ 1 ! pal az utazás előtt) kedvezményes ;; 1; áron lehet repülni. '• I
