Evangéliumi Hírnök, 1986 (78. évfolyam, 3-24. szám)
1986-04-01 / 7. szám
4. oldal 1986. április I. Mi az, ami a világot legbelsejében összetartja? Nemcsak minden kezdet nehéz, hanem sokszor a folytatás és a végcélhoz juttatás sem könnyebb a kezdetnél. Nagy dolog kitűnő bizonyítvánnyal kezdeni az első félévet egy iskolában, de semmivel sem kisebb feladat ezt a színvonalat mindvégig megtartani. A világ teremtése számunkra az első isteni csoda. Miért van egyáltalán valami, és miért nem sokkal inkább csak a semmi? — hangzik minden világmagyarázó kísérlet első kérdése. A tudás itt bevallja tudatlanságát, a biblikus hit pedig a maga bizonyosságát: Mert Isten teremtő akarata így rendelkezett (I. Mózes 1:1). De a világ fennmaradása, legbelsejében összetartó erőinek rendje és rendíthetetlensége a látható világ korszakain át, célszerű folyamatok futása a vég felé: semmivel sem kisebb csoda. Ami a világot annak a belsejében összetartja, annak végezetéig: Isten gondviselése, az a mindenható munkája, amellyel mindeneket fenntart, igazgat és kormányoz. A világot ugyanannak a hatalomnak kell állandóan fenntartania, táplálnia, vezetnie, amely azt a semmiből létre hívta, ellenkező esetben a semmibe hullna vissza. A gondviselő Isten fenntartja a mindenséget. A világ legbelső összetartó erejét azok a mindenségre kiterjedő szellemi állandók biztosítják, amelyeket hitünk szerint Isten világteremtő gondolata és akarata megszabott. Az anyag létformájában egyensúlyt biztosít az atom felépítését megszabó viszonyszám: a proton mindig 1840-szerese az elektronnak. Az energia létformájában meghatározó az a legkisebb mennyiség, amelyben minden erőfajta tovább áramlik. Az anyag—energia egymásba való átváltozásának állandó viszonyszáma a fénysebesség (300000 km másodpercenként). Ez igen nagy szám, azért szabadul fel az anyagi atom robbanásakor oly sok energia. Állandó a tömegvonzási gyorsulás számadata a világban. S nem változik az abszolút 0-pont (—273,16 0 C), melynél minden részecske-mozgás megszűnne és beállna a vég. Képzeljük el, hogy egy tizedestörtnyi hiba lenne a nehézkedési törvényben, bármelyik állandóban! Minden az összevisszaságba zuhanna. De Isten mindent megszabó, “hatalma szavával fenntartja a mindenséget”. S ha ég és a Föld elmúlnak, az Ő beszédei soha el nem múlnak, mert Ő Igéjével semmiből teremti, megszabott koráig fenntartja és halálából újrateremti a világot. A világ végéig a gondviselő Isten igazgatja a mindenséget. Igazgatását a teremtményekkel való mindenható együttmunkálkodásban gyakorolja Isten. Ő nemcsak felettünk, nélkülünk és — ha kell — ellenünk, hanem velünk és általunk is végbeviszi terveit. A teremtmények Isten fennhatósága alatt, Istenben és Isten által, mint másodlagos okok hatnak, hasonlóan a mester kezében működő szerszámhoz. Az ember Isten eleven szerszáma, akivel Ő nem holt tárgyként bánik, hanem Igéjével és Leikével hatást gyakorol rá, s ezt az ember elfogadhatja, vagy visszautasíthatja. De bizonyos lehet abban, hogy Isten terve, akár ellenére és kárhozatára, akár általa és üdvére, megvalósul. így valósult meg Isten terve József által és testvérei ellenére: “Ti gonoszt gondoltatok felőlem, de Isten jóra gondolta azt fordítani” (I. Mózes 50:20). Az Evangéliumi Hírnök február 1-i számában megjelent rövid erdélyi jelentés a nagykárolyi (Szatmár m.) gyülekezet “történelmi jelentőségű eseményéről” az én részemre kedves emlékeket idézett fel. Mint Szilágyi Antal tv., én is Érmihályfalván születtem és éltem gyermekkoromat. Egy udvarban tanultunk: Szilágyi tv. kovács-, én pedig kocsigyártó-bognár mesterséget. Ő később, szemináriumi tanulmányai elvégzése után lelkipásztori szolgálatot folytatott. Nagykárolyban 1928—29-ben, mint segéd dolgoztam (Kanadába vándorlásom előtt). Kerestem a hívők társaságát, és így találtam a város végén egy alacsony, gerendás, földpadlós házat, ahol az összejöveteleket tartották. Az egyébként kicsi, üres szobában pár szál Mert mindvégig a gondviselő Isten kormányozza a világot. A kormányzás Istennek az a mindenható munkája, amellyel mindeneket saját akarata szerint és céljainak megfelelően vezet. A világ Isten órája, melyben a hátrafelé forgó fogaskerekek is előreviszik a mutatókat. így bontakozik ki a bűnbeesett világban egy látható kozmosz-, illetve világtörténet, egy láthatatlan örök üdvtörténet és a kettő határán egy látható és láthatatlan oldalú egyháztörténet. Mint hármas deltájú folyam a tengerbe, úgy ér e hármas történet Isten életébe, aki mindenek elmúlását követően így szól: “ímé, mindent újjá teszek” (Jel. 21:5). Ekkor minden kérdőjel felkiáltó jellé egyenesedik. A gondviselő Isten így őrzi meg, s tartja össze legbelsejében a világot. Fenntartja egyetemes életét, — biztosítja a teremtmények szabadságát és önállóságát előbb eldöntött hivatásaik érzülete szerint, — s nélkülük, vagy velük megvalósítja legkisebb rezdülésű, vagy legnagyobb távlatú terveit. Munkálkodjunk az Ő akarata szerint, tudván, hogy a mi munkánk nem hiábavaló az Urban! Dr. Hegedűs Lóránt deszkából csinált ülőhely volt és egy kis asztal a “szószéket” helyettesítette. Tízen lehettünk jelen, amikor rájuk találtam. Közülük ma senkit sem ismernék meg; hogy miről beszéltek, arra sem emlékszem, de tanultam tőlük egy kis éneket, ami az egész keresztyén életemre befolyással volt, és még ma is kedves énekem, mert az Úr meghallgatta, amit ebben az ima-énekben akkor közösen kértünk: Ó ne menj előlem Jézus, Halld kiált szívem! Hol másnak mutatsz kegyelmet, Előlem se menj! Az érmihályfalvai gyülekezetben több időt töltöttem, ahol ezt az éneket még jobban megtanultam, és ennek a tapasztalatnak lett a következménye, hogy 1931-ben Kanadában én is bemerítkeztem, és azóta is szolgálom az én Uramat. A “nagykárolyi történelmi esemény” az én részemről hamarabb megtörtént. Ki tudná azt megmondani, hogy az elhintett Ige-magvak hol és mikor kelnek ki? De a magot el kell vetnünk, mielőtt kicsíráznak. Vajda Pál, Toronto
