Evangéliumi Hírnök, 1984 (76. évfolyam, 1-24. szám)

1984-02-15 / 4. szám

4. oldal 1984. február 15. val, hogy olvasóinkat figyelmeztes- nál” — mondta az Ür Jézus (Lukács sük: vigyázat, a szabadságot ígérők 16:8) A vallásellenes, Istent-tagadó forradalmi harcosokat keresnek, kormányok a hatalmuk alatt élő ke- Krisztus nélküli szabadságot helyez- resztyéneket kényszerítik, hogy bib­­nek kilátásba. Amikor a forradalom liai jelszavakkal, mint "béke” és elérte célját, jön az igazi rabság. “E "szabadság” szolgálják Krisztus el­­világfiai eszesebbek a világosság fiai- lenségei ügyét. NŐK ROVATA Rovatvezető: BOCSA SÁRA Nő konf. elnök: Bányai Sándomé Alelnök: IQ. Sebestyén Jánosné Titkár: Newman E. Rose Pénztáros: Mrs. Henry Austin A FTLIPPIBELIEKHEZ Irt levél KINCSEIBŐL (Filippi 1:12—20) II. 1. Pál apostol életszemléletét az Evangélium előmenetele irányította. “Életszemlélet” itt arra vet világot, hogyan vélekedett múltja esemé­nyeiről és mi volt az a cél, amelynek az elérésére törekedett. Pál az Evan­gélium áldásainak a szempontjából nézett vissza keresztyéni életére és tekintett előre a remélt jövőre. Nagy és hasznos tanítás rejtőzik a 12. versben. Minden embernek van szomorú és fájdalmas élettapasztala­ta. Ezekről az átélt nehézségekről próbákról a legtöbb ember szívesen beszél. A közlés célja vagy szimpá­tiakeltés, vagy egy kis dicsekvés a közlő erejével és kitartásával. De mit lát a múltra panaszkodó egyén a bajokban és szenvedések­ben? Lát bennük hasznot, figyelmez­tetést vagy áldást? A legtöbb ember részére a múlt próbái arra jók, hogy legyen okuk a panaszkodásra, mert az emberek szeretnek panaszkodni. Nem úgy nézte Pál a múltat. A múlt szenvedéseiben dicsekvésre való okot látott: ami történt, az az Evan­gélium előhaladására történt. Az apostol is hivatkozott a múlt bajaira. Timótheushoz írt második levelében háromszor is említi, hogy sok szenve­désben volt része. (1:12; 2:9, 10; 3:11) A második korinthusi levélben (11:23 — 27) leírja élményeit és mint hithős, kitüntetések sorozatának vet­te a szenvedéseket: ostorozást, hajó­törést, megkövezést, veszélyt a rab­lók között, veszélyt az atyafiak között, éhséget, szomjúságot és ál­matlanságot. Mindezekkel dicseke­dett, mert az Evangélium előmene­telére történtek. 2. Az előbb mondottak arra fi­gyelmeztetnek, hogy gondoljuk át jól az Evangéliumról tartott felfogásun­kat. Az Evangélium örömhír. Az öröm az Evangéliumban az, hogy Krisztusban, Krisztus által az ember üdvhöz jut és örökéletet kap. Az üdvösség áldozattal, kínszenve­déssel és kereszthalállal járt, de a szenvedés után az örök dicsőség kö­vetkezik. Ez a dicső reménység adja meg az Evangéliumnak az öröm jel­leget. Jó hír az, hogy van üdvösség és ezért a jó hírért érdemes elszenved­ni a földi bajokat. Pál úgy vette az átélt szenvedéseket, hogy ezekkel Krisztus munkatársa lett az emberek megmentésében. 3. Hogyan mutatkozott meg az Evangélium előmenetele? (A) Az üd­vösség lehetőségének a híre feljutott a császár udvarába. Az Evangélium menetelését nem akadályozta az em­beri ranglétra. (B) Lelkesedést, bá­torítást nyertek azok, akik a felaján­lott üdvösséget elfogadták, hogy az örömhírt terjesszék. Ezek az öröm­hír-terjesztők, “evangélisták”, nem reverendek voltak, hanem Krisztus megváltott, egyszerű gyermekei. (C) A jóhír továbbadásának a láza kiterjedt még azokra is, akik Pálban nem munkatársat, hanem vetélytár­­sat láttak és az Evangélium hirdeté­sében inkább kárörömet találtak, amennyiben ezzel Pál szenvedéseit növelték. Hogy ez az Evangélium terjesztés eredményes volt-e, vagy nem, arról nem ír az apostol. Azt azonban tudtára adta mindenkinek, hogy ha az ő rosszakaratú “testvé­rei” fogsága nyomorúságait növelni akarják (16. v.), még mindig jobb, ha színből is Krisztust prédikálják. 4. Az Evangéliumban erő és hata­lom van. Ez az erő nem a szónok ké­pességében, a prédikáció nagyszerű­ségében rejlik, hanem abban a tény­ben, hogy az Evangélium ereje Krisztus. A hirdető elveszhet, ha ő maga nem hisz, de az Evangéliumot elfogadókat a benne lévő krisztusi erő megtartja. Ide kell idéznem azt az atyai taní­tást, amit fiatal koromban kaptam: “Bárhonnan is vegyed prédikációd alapszövegét, az Ószövetségből, vagy az Újszövetségből, vezessen a szöveg mindig Krisztusra és fejezd be a be­szédet Krisztussal. ” {Folytatjuk) U. STUDD_ EDL’_AR[)_MEfiTÉRÉSE_ MISSZIÓI ELHÍVÁS KÍSÉRTÉS ÉS GYŐZELEM Isten misszióba hívta el Studd Ká­rolyt. Soha nem gondolt arra, hogy elhagyja hazáját, neki elég nagy volt Anglia. De most gondolatai mind­inkább távolabbi munkamezők felé irányultak. Egy alkalommal missziói összejö­vetelen vett részt, ahol McCarthyt, a Kínába induló misszionáriust bú­csúztatta a gyülekezet. “Soha nem fogom elfelejteni — mondta —, mi­lyen ünnepélyes komolysággal utalt arra, hogy olyan emberekre van szükség, akik készek az evangéliumot teljes odaadással hirdetni.” Kérte Istent, hogy Igéjében adjon neki útbaigazítást. “Csak egy valami ingathatott volna meg elhatározásomban: az anyám iránti szeretet. De akkor ezt olvastam az Igében: “Aki jobban szereti atyját és anyját, mint enge­­met, nem méltó énhozzám.” Ekkor megértettem, hogy ez az Isten akara­ta és elhatároztam, hogy megyek. ” De még súlyos próbák jöttek. Sa­ját családjában talált a legnagyobb ellenállásra. Már az apa megtérése is megbotránkoztatta a családot, de hogy egyik fia még misszionárius is legyen, ez már túl sok volt. Minden­képpen vissza akarták tartani Ká­rolyt ettől a lépéstől. Egyik rokona azt mondta: “Károly, attól félek, nagy hibát követsz el. Minden este összejövetelen vagy és nem látod anyádat. De én látom; megszakad a szíve miattad. Azt hiszem, helytele­nül cselekszel. ” De Károly most már nem akart emberi tanácsra vissza­fordulni. így felelt: “Vigyük a kérdést Isten elél Nem akarok önfejű lenni, csak azt akarom tenni, amit Ő vár tőlem.” Nehezére esett, hogy még az az ember is helyteleníti szán­dékát, aki olyan nagy áldására volt. Letérdeltek és az egész ügyet Isten kezébe helyezték. — Azon az éjsza­kán Károly nem tudott aludni. De

Next

/
Oldalképek
Tartalom