Evangéliumi Hírnök, 1984 (76. évfolyam, 1-24. szám)

1984-02-15 / 4. szám

1984. február 15. l^aiumiWrnSír 3. oldal Krisztus neve s ott a milliós város­ban feljutott a csúcsra, a császár ud­varába. Kell ennél jobb példa és hathatósabb bátorítás? Ismételten hallunk egy kifejezést közösségünkben. Sajnos én is hasz­nálom: ma már nem lehet! “Új gyü­lekezet alapításáról ma már aligha lehet szó.” “Missziónk számbeli erősödésére nem lehet számítani.” “Az ifjú magyar nemzedékre már nem lehet építeni.” De, megvizsgál­­tunk-e minden lehetőséget, hogy Krisztus neve még magasztaltassék magyarul? Nem arról van szó, hogy több gyülekezetünk legyen, hanem arról, hogy Krisztus nevét valamiképpen magasztaljuk. Az Úr most kezünkbe helyezte a világszerte élő magyar baptista test­véreink vezetését. Tőlünk várják az otthontól elszakadt testvérek a buz­dítást, az összefogó kapcsot. Adjuk ezt meg nekik az Űrért! Az Egyesült Államokban szórvá­nyokban élő hűséges baptista atya­fiak várják a biztatást. Adjuk meg nekik élő szóban, írásban; közvet­len, közvetve. Imaközösségeket még mindig lehet alakítani. Egy öt tag­ból álló imaközösség még mindig több erőt képvisel, mint egy 50 tag­ból álló széthúzó gyülekezet. Te­gyük össze eszünket és szívünket. Fogunk találni új utakat, nyerni fo­gunk új gondolatokat, látni fogunk új lehetőségeket s a lankadó szívek új erőre kapnak. U. Olvasóink írják Egy régi, kedves kaliforniai előfi­zetőnk: “Az Evangéliumi Hírnök mindig szebb és szebb, valamint jobb. Részemre mindig értékesebb a Lapunk. ” ISTEN VELEM Hiába próbál engem vihar és átok, hatalma. A benső erdői őriznek engem, zúgásukkal megóvnak. A taposó láb fennakad egy virágon. Vékey Tamás SZEMLE LIBERATION THEOLOGY az angolban használt neve annak a nem túl régi keletű teológiai elmélet­nek, amelyről napjainkban sokat ol­vashatunk. A teológia olyan, mint a folyóvíz, mindig új partot mos és más-más vidéken áramlik. A “Sza­badulás, vagy Szabadság Teológiá­ja”, ahogy ez magyarul hangzik, ki­emeli azt a tényt, hogy Isten az em­bert szabadnak teremtette és mivel a bűnbeesés következtében Istentől el­távolodott, a szabadságát is elvesz­tette. Az ember és még a teremtett világ is a szabadság után vágyakozik. A szabadság hiánya olyan régi, mint a bűn uralma s a sóvárgás és a küzdelem a szabadság visszanyerésé­ért azóta is folyik. A tény, hogy az ember nem szabad, annyira nyilván­való, hogy nem szorul bizonyításra. Nem mentes a korlátozásoktól az egyén és nem mentes a társadalom. Hogy az ember vágyik a szabadság után, azt a Biblia is igazolja. Hivat­koznak a “Szabadság Teológia” han­­goztatóia bibliai helyekre, mint Ga­­látzia 5:1 “Annakokáért a szabad­ságban, melyre minket Krisztus megszabadított, álljatok meg ...” Róma 8:19, 20. “Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését ... azzal a reménység­gel, hogy maga a teremtett világ is megszabadul a rothadandóság rab­ságától az Isten fiai dicsőségének szabadságára. ” * * * A SZABADSÁG TEOLÓGIÁJA azt hangsúlyozza ki, hogy ahol ke­vesebb a bűn, ott mindig nagyobb a személyes és a társadalmi szabadság. A szabadságot az Isten fiai vezetik be a világba. Ahogy a bűn elvette a sza­badságot, a bűn eltávolítása vissza­hozza azt az életet, amelyre Isten te­remtette az embert. Jürgen Moltmann, a tübingeni egyetem (Németország) teológiai ta­nára az ember megkötöttségét, szol­gai helyzetét és az abból való mene­külés irányzatát öt pontba foglalja ekképpen: 1. Felszabadulás a gazdasági el­nyomás és az ember kihasználása alól. 2. Küzdelem az emberi méltóság, az emberi jogok helyreállításáért. 3. Harc az egységért és az elidege­nítési törekvés ellen. 4. A társadalmi és nemzetközi bé­ke megalapozása. 5. Reménység keltés egy jelentő­ségteljesebb élet elérésére. *** NEM KÉTSÉGES, HOGY a sza­badságra való törekvés általános em­beri vágy. Isten akarata a szabadság s az elnyerés módjára Krisztus muta­tott: “Azért ha a Fiú megszabadít ti­teket, valósággal szabadok lesztek. ” (János 8:36) Megállapítható, hogy a bűn szolgaságba dönt. A bűn ural­mát egyedül Krisztus szüntetheti meg. A szabadságra való törekvés Is­ten akarata szerint való s a szent cél elérése újból édeni állapotot létesít­het. Moltmann öt pontja erre az ál­lapotra mutat: nem lesz elnyomás, kihasználás: az emberi méltóság tisz­teletben fog állni; egység lesz s ezzel fog járni a béke; a reménység bol­doggá teszi az embert és életcélt ad. Ezért érdemes sóvárogni, küzdeni és imádkozni. A “Liberation Theology” szépen hangzik és gazdag jutalmat ígér. Hogy ezt az állapotot az emberiség eléri-e, arra nézve ugyanaz az írás, amelyre a “Szabadság Teológiája” alapszik, adhat választ. Ez további tanulmányt igényel. * * * MIÉRT FOGLALKOZUNK ez­zel a kissé elvont és elméleti témával? Azért, mivel amíg ezt a szent és az embernek szánt elméletet és tanítást a bibliás emberek nem méltatták ko­moly figyelemre, a hitetlen hatal­mak, a marxisták felkapták és saját ügyük elővitelére használják. Ezt tet­ték a “béke” szóval is. A vasfüggöny mögött élő keresztyéneknek a val­lástalan kormányzat még bizonyos mértékű “szabadságot ” is ad, hogy a propaganda élű békemozgalom har­cosai legyenek s ezzel tulajdonkép­pen a marxisták háborús terveit pa­lástolják, vagy a békeakarat látszatát keltsék. A “Szabadság Teológiáját” fejte­getik a délamerikai katolikus nép­nek. Ez a nép szegénységben és dik­­tátori elnyomás alatt él. A propa­gandisták biztatják a népet: a sza­badságért való küzdelem összeegyez­tethető a vallással. A forradalmi mozgalmaknak bibliai alapot adnak és százezreket megtévesztenek. Hogy a marxisták milyen szabadságban fogják részesíteni a forradalmi har­cosokat, arról nem szólnak. Azért foglalkozunk ezzel a témá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom