Evangéliumi Hírnök, 1983 (75. évfolyam, 2-24. szám)
1983-08-15 / 16. szám
1983. augusztus 15. 7. oldal NŐK ROVATA Rovatvezető: Szerencsy Józsefné N8 konferencia elnök: Bányai Sándorné Alelnök: IQ. Sebestyén Jánosné Titkár: Nórák Lászlóné Pénztáros: Mrs. Henry Austin ~i Örömödet add tovább I. THESS. 3:9 Pál apostolnak — a fenti igevers szerint — dicsőséget és örömet jelentettek a megtért hivő keresztyén atyafiak.Örömét tudomására is hozza övéinek, hogy azok is örüljenek. Igénkből kiderül az is, hogy Pál apostolnak nemcsak szomorúsága volt, a hibákat elkövető testvéreiben, de öröme is! A thessalonikabeliek továbbadták az apostol örömét másoknak, hogy azok is örüljenek. Nincs ez másként napjainkban sem. Ha valaki az Igén keresztül találkozik az Ür Jézussal — és ez számára örömet jelent —, akkor ezt igyekszik tovább adni, hogy mások is részesüljenek a legnagyobb örömben, mert “...Örvendezés van az Isten angyalainak színe előtt, egy bűnös ember megtérésén.” (Luk. 15:10.) Ez történt velem is — már nagy ideje annak — úgy tizenöt éves koromban, akkor találkoztam az én Megváltómmal. A megismert örömüzenetet nekem is tovább kellett adnom! Olyan kimondhatatlan boldog voltam, hogy egyszerűen nem fért a szívembe ez az öröm, és szinte kényszerített a továbbadásra. Előbb szüleimnek és bátyámnak, majd diáktársaimnak tettem bizonyságot a megtalált öröm forrásáról, Jézus Krisztusról, ezáltal mások is együtt örültek velem, olyanok, akik addig valójában nem ismerték a tiszta öröm szerzőjét: Jézust. Egy alkalommal a közeli nagy városba mentem, ahol már volt baptista gyülekezet. Azon a vasárnapon, mikor a gyülekezetbe igyekeztünk, összetalálkoztam városunkbeli leányismerőseimmel. Kérdésemre, hogy hova mennek? — azt felelték, hogy — táncolni mennek. Kértem őket, hogy inkább jöjjenek velem a gyülekezetbe... ahol nagy örömben lesz részük. Csak a legfiatalabb, velem egykorú leány fogadta el meghíyásomat és csatlakozott hozzám. Útközben bizonyságot tettem neki az én nagy örömömről és a megtalált Jézus Krisztusról. A leányka a gyülekezetben nagyon jól érezte magát, együtt énekeltünk, együtt imádkoztunk. Rövid idő után, mindketten követtük Urunkat a hullámsírba, a bibliai bemerítés által, Évek múlásával férjhez mentünk, ő is, én is, hivő fiatalemberekhez, akikkel együtt örömünk csak fokozódott, hiszen Krisztusban közös volt az életcélunk is. Leányismerősömtől útjaink elváltak, különböző helyekre irányított minket az Úr, de az örömhírt a magunk helyén is tovább terjesztettük. Most idős koromra, közelembe került egy fiatal leány, és beszélgetésünk közben, zokogva elmondta szíve nagy fájdalmát. Olyan édesanyja van, aki nem tudja szeretni gyermekeit! Testvérével együtt úgy nőtt fel, hogy soha nem érezhették, mi az anyai szeretet... Részvéttel hallgattam szavait és kértem, hogy bármikor csak keressen fel, mert úgy éreztem, hogy a szeretetből, amit én Istentől kaptam, tudok neki is juttatni — és meg kell osztanom — ezzel a szeretetet nélkülöző gyermekkel. Nemrégen újból felkeresett és szeretete jeléül, két szép almát hozott nekem, afeletti örömében, hogy jöhet hozzám! Együtt imádkoztunk, és Igét olvastunk, és igyekeztem őt a szükséges tanácsokkal is ellátni, ami őt nagyon boldoggá tette. Nekem kimondhatatlan örömet okozott, hogy bizonyságot tehettem, szeretetet adhattam, mert ezzel számomra az Űr még feladatot bízott, mit nagy ajándéknak tartok. így vált lehetővé, hogy szeretetemet, mint Isten ajándékát megoszthattam mással is. Kell-e ennél nagyobb öröm? Mikor szívetek megtelik örömmel, kérlek titeket Testvéreim, adjátok tovább azoknak, akiknek nem jutott a szeretetből, akik csupán csak annyival rendelkeznek, hogy csak önmaguknak tartalékolják. Ezek nem ismerik azt az Igét: “Jobb adni, mint venni!” Amikor a tanítványok panaszkodtak, hogy a hallgatóság között sokan vannak az éhezők, így szólt nekik az Űr Jézus:“Adjatok nekik ti. Adjatok a tietekből!” Adjunk tehát mi is mindabból, amit mi is csak sáfárságra kaptunk a mennyei Atyánktól, hiszen erről egyszer mindnyájunknak el kell számolni. Csak így válhat teljessé örömünk és így lesznek nekünk krisztusi örömökben gazdag, boldog életünk! Dorkás asszony June at Bethesda The mont of June was such a beautiful month at Bethesda. Our summer rains finally came and revived all of the beautiful greenery around us. Our flowers are now in full bloom. Our roses have sprung forth with new buds and a profusion of color and fragrance. This dispels the thought of so many that think roses cannot grow in the sandy soil of Florida.God has blessed us in so many ways. Our month started with a wonderful concert by our Melbourne Municipal Band. It was held out of doors under one of our large trees. It truly brought back fond memories of days gone by. The music ranged from early show tunes to well known marches. It was a joy to see so many of our residents, neighbors and members of our Bethesda Church in attendance. We were grateful to the band for taking the time on a Sunday afternoon to entertain our ageing residents. We were also fortunate to be able to host Mr. and Mrs. Detwiler from our Wadsworth, Ohio church. They were on a camping trip with their two sons and they just could not pass without stopping to say hello. We are so glad that so many of you stop in to see us during the course of your trip south. You are always welcome and we appreciate your continuing interest. Work has already been started on the capping of our 1350 foot sulphur well. This well has been flowing since 1916 when it was dug in an oil exploration venture. It has been spewing forth one million two hundred fifty thousand gallons of water each day into Turkey Creek. It is the deepest well in our entire County and has been a topic of discussion bv environmentalists for many years.
