Evangéliumi Hírnök, 1981 (73. évfolyam, 1-16. szám)

1981-01-01 / 1. szám

1981.január 1. 7. oldal “KICSODA ÜDVÖZÜLHET?”----------------------Márk 10:17—27. --------------------­Egy gazdag ifjú az örök élet elnye­résének feltételeiről érdeklődött az Úr Jézustól. Válasza megdöbbentet­te a kérdezőt, és szomorúan hátat fordított az Úrnak — Aki pedig megkedvelte őt. Eltávozott, lemond­ván az üdvösségről. A tanítványokat is megdöbben­tette a váratlan fordulat, az erényes, tiszta életű, Isten törvényeiben járó ember távozása, és föltették egymás­nak a kérdést: “kicsoda üdvözülhet tehát?” Ez a kérdés kiemelkedik minden­napi életünk ezer kérdése közül. Mert az üdvösség megtartást, meg­mentést jelent. A kérdés magában hordja az igazságot, hogy nem min­denki üdvözül. Bár az írás szerint Isten minden embert üdvözíteni akar, és “azt akarja, hogy minden ember az igazság ismeretére eljus­son”, mégis az emberi konokság, könnyelműség vagy a feltételek mel­lőzése megfosztja az embert az örök­élet lehetőségétől. Benne van a kérdésben az is, hogy az ember veszélyben van, ebből ön­maga erejével nem tud megszaba­dulni. A kérdésre pedig csak a Meg­váltó tud megcáfolhatatlan választ adni. Ezt a kérdést sokan fölteszik, de a kérdés mögött nem mindig a mene­külést kereső lélek érdeklődése van. Volt, aki azt kérdezte az Úrtól: Mester, kevesen vannak-e, akik üdvözülnek? (Lk 13:23). — A kérdés ilyen feltevése a kíváncsiság, a sta­tisztikai tudakozódás kérdése. Ebben nincs semmi a személyes, saját üd­vösségét kereső ember tudásszomjú­ságából. Sokszor találkoztam olyan kérdés­sel is, hogy “melyik egyház üdvözít”? Az ilyen kérdés-föltevők azt várták, hogy a saját felekezetemet nevezem meg, és nagy szemeket meresztettek, amikor azt mondtam: egyik sem, mert nincs üdvözítő egyház, csak üdvözítő Krisztus van! Meg van írva: “Nincsen senkiben másban üdvös­ség, és nem adatott más név, amely által megtartatnánk, csak az Úr Jé­zus nevel” Ha egy orvosi lapban a rákbeteg­ség gyógyításáról olvasunk, a kuta­tásról és az eredményekről, mennyi­re másként olvassa azt, aki tudja a betegségét, és saját gyógyulásának lehetőségét keresi benne, mint az, aki csak érdeklődik. Az üdvösség kérdése is akkor válik életbevágóan komollyá, ha tudatára ébredek an­nak, hogy csak két lehetőség van: üdvösség vagy kárhozat; élet vagy halál; örök boldogság vagy örök gyötrelem! És ha tudom azt, hogy ennek a kérdésnek itt a földi életben kell eldőlnie, akkor nem a más üd­vössége érdekel, hanem az enyém! Akkor a kérdést csak úgy tehetem föl: “Mit kell nekem tennem, hogy üdvözöljek? ” Megváltónk mind az ismeretlen kérdezősködőnek, mind tanítvá­nyainak megválaszolta a kérdést: egyik felelet így hangzott: “Az embe­reknél ez lehetetlen, de nem az Is­tennél, mert az Istennél minden le­hetséges!” — Másik válasza ez volt: “Igyekezzetek bemenni a szoros ka­pun, mert sokan — mondom nék­­tek — sokan igyekeznek bemenni, és nem mehetnek. Mikor a gazda felkél és bezárja az ajtót, és kezdenek kívül kiáltani és az ajtót zörgetni, mond­ván: Uram, Uram, nyisd meg ne­künk, O felelvén azt mondja nektek: nem tudom, honnan valók vagytok ki... távozzatok el tőlem... Ezekből a válaszokból kiviláglik, hogy emberi erőfeszítéssel, jámbor­kodással, szabályok betartásával, önigazsággal meg nem szerezhetjük üdvösségünket. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy az ember tétlen közönybe merülhet, nem kell keresni nie üdvét, boldogságát. Sőt azt mondja az Úr, hogy az üdvösség megnyerésére való törekvés sürgős: “Igyekezzetek bemenni... ” Az Úr ad­ja a nyitott ajtó lehetőségét, mindent elhárít az üdvösség után sóvárgók ht­jából, de nem küld értük helikop­tert, nem ragad el bennünket, mint Illést, nekünk kell vennünk a fárad­ságot, sürgősen megragadni a lehe­tőségeket, Isten csodálatos szerete­­tét, amíg be nem zárul a kegyelem ajtaja. Lehet, hogy közel vagyunk az aj­tóhoz, sőt figyeljük azokat, akik át­haladnak rajta, de mi nem lépünk be. — Ki tudja, hányán lehettek Nőé bárkájának közelében, vitat­hatták azt, amit Nőé és családja művelt, de amikor Isten bezárta az ajtót, és jött az ítélet, a közelség nem mentette meg őket! Istennél minden lehetséges! — mondja Üdvözítőnk. Bármilyen nagy bűnös, aki emberek előtt el­vesztette becsületét, akinek nincse­nek barátai, akitől elfordultnak az emberek... Isten azt is meg tudja menteni! Aki Hozzá jön, Ő mind­azoknak menedéket ad! Uram, Istenem! Én nem akarok elkárhozni! De üdvözülni sem tudok a magam erejéből. Nyújtsd ki mentő karod, és ragadj ki az ítéletből! Légy házam és szívem lakója, és mondd azt, amit Zékeusnak mondtál: “Ma lett üdvössége ennek a háznak!” (Lk 19:9)- Kovács Imre (Békeliírnök) European Baptist Press Service Interest in Bible Growing By John M. Wilkes Warsaw — Interest in the Bible is growing immensely in Poland, and the only limits on its distribution depend on the paper supply from outside sources. So says Mrs. Barbara Enholc-Nar­­zynska, director of the Polish Bible Society, in an interview marking her 25th year with the Society. Even in a country which is not a major paper producer, the Society prints some 200,000 Bibles, New Testaments and Scripture portions annually. It has placed 7.5 million Bibles in circulation since World War II. And it all depends on paper. Headquarters for the Society’s nine-member staff is 40, Novy Swiat (New World Street), a major avenue in the centre of Warsaw. Offices, conference rooms, the mail order section, a translation centre and sales shop are located here. In addition to book shop sales, the Scriptures are available through churches and parish houses through­out Poland. There are also many postal orders, even from outside Poland. Last year the Society filled about 12,000 foreign orders. Mrs. Enholc-Narzynska says the Bible, as the first book ever printed in Polish, exerted early influences on the language. The first full transla­tion was made later, in 1563. A Ro­

Next

/
Oldalképek
Tartalom