Evangéliumi Hírnök, 1981 (73. évfolyam, 1-16. szám)
1981-04-01 / 7. szám
Az Isten dicsőítése tulajdonképpen előlegezett bizalom. Az Istent magasztaló szívből eltűnik a kétség és félelem, mert Dáviddal együtt vallja: “O meghallgat és jót végez felőlem” (3. v.). Sokkal több imameghallgattatásban volna részünk, ha kész volna a szívünk Isten dicsőítésére. Ha a zúgolódás, panasz és kétségbeesés helyett előlegeznénk a bizalmat és hálaadással tárnánk fel a mi kívánságainkat az Isten előtt. Őrködjünk szívünk tisztaságán! Ne fizessünk gonosszal a gonoszért. Dávid elmondhatta: “Az én lelkem oroszlánok között van, emberek között, akiknek foguk dárda és nyilak, nyelvük pedig éles szablya” — s mégis, ezen fölülemelkedve Isten kegyelmében és hűségében bízik és tudatosan arra törekszik, hogy Isten magasztalására fordítsa egész szívét. Imádkozni önmagunkért és másokért akkor is lehet, ha a test erőtelen, ha a környezetünk nem ért meg, vagy esetleg üldöztetésben van részünk. Nem akadályozhat meg Isten magasztalásában semmi, ha a szívünk tiszta. Lehet énekelni a betegágyon, emberektől elhagyatva. Kórházi látogatásom során feltűnt nekem, hogy az egyik beteg bármikor mentem is mindig énekelt, mosolygott, olykor Bibliát olvasott. Mikor beszédbe elegyedtem vele, megtudtam, hogy 8 éve és 8 hónapja annak, hogy teljesen megbénult a lábaira. Ennek ellenére nem láttam szomorúnak, nem zúgolódott, hanem dicsőítette az Istent, aki alkalmat ad neki a bizonyságtételre és arra, hogy betegtársaiért imádkozhasson. Szeretetházunknak volt egy ápoltja, aki 30 esztendőn át feküdt magatehetetlen az ágyban. Egyik alkalommal éppen akkor látogattam meg, amikor az orvos is ott volt, aki elmondta nekem: Tessék elhinni, én ennél a beteg hivő asszonynál mindig felüdülök lélekben. A mosolya, az élő reménység ami szívéből árad, a bizonyságtétel amit elmond ellenállhatatlan erővel hat rám. Gyakoroljuk mi is magunkat az ilyen szívből fakadó bizonyságtételben, lelkünk javára és Isten dicsőségére! Gerő Sándorné 6. oldal________________________________ Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért. János 15,13 GERŐ SÁNDOR lelkipásztor 1922—1981 1981. március 16-án, hétfőn reggel kaptuk a hírt, hogy Gerő Sándor testvért, a torontói Első Magyar Baptista Gyülekezet lelkipásztorát március 15-én, vasárnap délután 5 órakor Torontóban (Ont., Kanada) az Úr hazahívta. Gerő Sándor testvér 1922. aug. 22-én született, Érmihályfalván, Bihar megyében. Általános iskoláit Erdélyben, középiskoláit Debrecenben és Budapesten végezte. Teológiai diplomáját a budapesti Baptista Teológiai Szemináriumban nyerte 1949-ben. Hivő iparos családban nevelkedett. 16 éves korában adta át szívét az Úrnak, miután 1938. nov. 20-án, Érmihályfalván bemerítkezett Szilágyi Antal által. Nem sokkal ezután egy súlyos betegség alkalmával kapta a szolgálatra való elhívást és visszakapott egészségét Megváltó Urának szentelte. 1942-ben felvételt nyert a budapesti Baptista Teológiai Szemináriumba. Tanulmányai utolsó évében kisegítő lelkész lett Rákospalotán Szabó László, a későbbi Magyarországi Baptista Szövetség elnöke mellett. 1949. szept. 25-én avatták lelkipásztorrá a szadai baptista gyülekezetben, ahol 11 évig szolgált. 1950 júniusában házasságot kötött Groska Júliával. Boldog házaséletükből született két gyermekük, Erik és Dorotya. 1960-tól 1967-ig ismét a rákospalotai (Budapest) gyülekezetben szolgált. 1967-től 1977 októberig a Budpest—József utcai gyülekezetét pásztorolta. 1977. okt. 15-től haláláig, a torontói Első Magyar Baptista Gyülekezetnek volt a lelkipásztora. Lelkipásztori szolgálatai mellett, 1961 szeptemberétől résztvett a Budapesti Baptista Teológiai Szeminárium oktatási munkájában, a görög nyelv és az Újszövetség tárgykörben. Gerő Sándor testvérünk tollforgató ember volt, sok szép verset írt. Az utókor számára a legszebb emlék lenne róla, ha élettársa kiadhatná Gerő testvér verseit. 5 éven át volt rovatvezetője és belső munkatársa a Magyarországi Baptista Egyház hetilapjának, a Békehírnöknek, majd pedig — rövidesen Kanadába érkezése után — a külföldi magyar baptisták lapjának, az “Evangéliumi Hírnöknek”. Munkatársa volt a torontói Magyar Evangéliumi Rádiónak. Gerő testvérünk kivette részét a szövetségi munkában is. Magyarországon: 1956 — 64: Az Irodalmi Bizottság tagja. 1970 — 72: A Teológiai Bizottság tagja. 1970 — 76: A Központi Tanács tagja. Kanadában és az Egyesült Államokban: 1978 — 80: A Misszió- és Irodalmi Bizottság tagja. 1978 — 81: Az Evangéliumi Hírnök Szerkesztő Bizottságának tagja. 1980 — 81: Alelnöke volt a Hungarian Baptist Conference of the American Continents-nek. Temetését megelőző este 1981. március 17-én, az emlékistentiszteleten, a kápolna teljesen megtelt. Ott voltak a torontói magyar egyházak vezetői, lelkészei, az Amerikai Magyar Baptista Szövetség vezetői, Dr. Henry Austin, Rev. William Molnár, Dr. Ladislaus Bíró, szolgatársai Rév. Lajos Oláh (Kipling, Sask.), Rév. András Herjeczky (Detroit, Mich.), Rev. John Vadasz Hunter (Alhambra, Kalifornia). Ott volt gyülekezetének szinte minden tagja és a gyászoló család. Rév. Oláh, Rev. Hunter, Rev. Herjeczky rövid néhány szóval, alkalmi igével és egy énekkel búcsúztak szolgatársuktól. Befejező imát Dr. Bíró László testvér, a Palm Bay floridai gyülekezet lelkipásztora, az Amerikai Magyar Baptista Szövetség 1981. április 1.
