Evangéliumi Hírnök, 1979 (71. évfolyam, 1-22. szám)
1979-01-01 / 1. szám
1979. január 1. 5. oldal im.rr,"." ■» NŐK ROVATA Rovatvezető: Szerencsy Józsefné Női konf. elnök: Dr. Haraszti Sándomé Alelnöki Bányai Sándomé Pénztáros: Kautz Edvinné Mi marad meg? Múlik év ... óra, pillanat és alkalom ... “megemésztjük esztendeinket, mint a beszédet...” (Zsolt. 90:9). Nincs állandóság a földön, minden múlandó. Elmúlik a bánat, az öröm, elvétetik az alkalom, tovatűnik az ifjúság, megszárad a fű, elhull a virág... (Ézs. 40:7). “Az egek is ropogva elmúlnak” (II. Péter 3:10). “A világ elmúlik, annak kívánsága is...” (I. Ján. 2:17), elmúlik az Ige szerint. Remegve tör elő lelkűnkből a kérdés: hát mi marad meg? A költő szava mélyen a lelkembe szánt, mikor felteszi a hasonló kérdést: Vajon mi marad meg a lelkem drága kincseiből ha az Idő rajtuk áthalad? Kerék alatt marad a szívem vére vagy felvesz egy-két cseppet szekerére az Idő, aki vad lovakat hajt? (Turmezei E.) Vizsgálódom magamban, hogy az idő múlása alatt, hűségesebb lettem-e a rámbízottakban, nem vagyok-e azok közöt, akikről az Ige mondja: “... a szeretet sokakban meghidegül”? (Máté 24:12.) — Vittem-e állhatatos könyörgésben Uram elé próbák alatt lévő atyámfiáit? így próbálom lelkemben felállítani a “leltárt” és megállapítani, mi maradt meg? Ha az Ige mérlegére teszem erőm, hitem, szeretetem: szomorú az eredmény! Csak a mérleg másik serpenyőjében lévő kegyelem az, ami kiegyenlít, helyreállít, ami lelki kincseimet felemeli, használhatóvá és így értékessé teszi. Az esztendő határán állva, önmagunk és minden emberi igyekezetünk félretéve, nagy alázattal csak azt mondhatjuk Mózesnek, az Isten emberének imádságával együtt: “Uram! te voltál nekünk hajlékunk nemzedékről-nemzedékre! Mielőtt hegyek lettek és föld és világ formáltaték, öröktől fogva, mindörökké, te vagy az Isten!” (Zsolt. 90:1,2.) Csak az marad meg a múlandóságból, az örök Isten és az a drága tapasztalat életemből, hogy “Te voltál nekünk hajlékunk!” Te voltál Istenem oltalmam a bombazáporban, koporsó mellett állva erősségem, beteljesítetted rajtam ígéreted. Te vezettél idegenben, Gondviselő édes Atyám lettél, Te áldott örök Isten! Sok keresztyén család emlékezhet így meg hálaadással, most az évnek múlásával, hogy: “Te voltál nekünk hajlékunk!” — és ha ezt a megmaradt bizonyosságot, mint nyereséget átvihetjük az újesztendőre, ragaszkodva ahhoz, hogy az “... Úr beszéde megmarad örökké” (I. Péter 1:25), akkor nem zavar többé a múlandóság, mert ami örök, az Isten és az O beszéde és ígérete mind a miénk és ez nemcsak az új esztendő, de egy egész élet boldogságához is teljesen elég! Szerencsy Józsefné VILÁGOK TITKA Igen, a titkok száma végtelen, s örök titok a végtelen maga, a Föld, az ég, a csillagrendszerek, galaktikánk s az Ő galaktikái, aki teremtett, fenntart és igazgat mindeneket ... A törpe csillagok világok titkát őrzik, mérhetetlen arányokat idéznek szüntelen. A “nem tudom" hírét hozzák az esték, a képzeletnek milliószoros nagyítású távcsövét is hiába irányítom a végtelen felé. A csillagképek, egy megfejthetetlen, megmérhetetlen és felfoghatatlan teremtés fénylő hieroglifái, csak tükröződnek bennem-, fényjelek, kottafejek egy titokzatos ének lelkembe írott kottáján, amely ma sem tudom, hogy hogy került oda. De láttam egyszer a nagy várost éjjel repülőgépről, míg közeledőben kitárult rejtett csillagrendszere-, olyan volt, mint a titokzatos ég, csak közelebb volt és elérhető volt, és tudtam róla, hogy mi, emberek varázsoltuk ilyenné, s oly világos, oly érthető lett számomra, hogy a végtelennek épp így van Alkotója, s kinyílt titok már, hogy az életem közeledés szüntelen Ő felé. FÜLE LAJOS Nem lehet egészséges ember az, aki eszik, de nem dolgozik. ÜjBVI IMÁDSÁG AZ ÉBREDÉSÉRT Urunk ó adj buzgó mentoszenvedélyt, Utánad vágyódó, sóvárgó szívet, Mely halálig tartó szeretettől ég! Adj tüzet, mely nem pislog, hanem lángol, Add az imádkozás tiszta erejét, Mely győztes lesz a Lélek hatalmától S folyton közbenjár az elveszettekért! Urunk, ó adj győztes, szent imádkozást, Mely a diadalmas Krisztus nevében Válaszul kapja a pünkösdi csodát! Pappné-VARGA ERZSÉBET Billy Graham Dear Dr. Graham: Why are some people so stingy in giving money to the Lord’s work? I am on Social Security, and I cannot give very much, but I count it a privilege to give to the work of God.-Mrs. X. Y. * * * Dear Mrs. X. Y.: I am thankful for your attitude. I know God gives you many blessings because of it. The Bible tells us that “God loveth a cheerful giver. And God is able to make all grace abound toward you; that ye, always having all sufficiency in all things, may abound to every good work... being enriched in everything to all bountifulness” (2 Corinthians 9:7 — 8, 11). I suppose there are all kinds of reasons why people do not give to God’s work. Some people seek security and try to accumulate all the money they can. But in doing this, they are failing to trust God’s many promises to take care of us. That does not mean we are not to be wise in our use of money, but when our lives — including our money — are committed to God, He can be trusted to take care of us. Other people want money to spend on themselves and run on a constant treadmill of ever-increasing wants. Again, they fail to see things from God’s point of view. Believers are called to “no longer live for themselves, but for Him who died for them and was raised again” (2 Corinthians 5:15, New International Version). Isten szeret bennünket akkor is, ha nem vesszük észre. Hudson Taylor
