Evangéliumi Hírnök, 1979 (71. évfolyam, 1-22. szám)

1979-01-01 / 1. szám

6. oldal 1979. január 1. =M= =>r Misszió mezőkről... HÍREK A TORONTÓI GYÜLEKEZETBŐL Az elmúlt esztendőben (1978) jú­lius 1—3-ig tartottuk 18. konferen­ciánkat ifjúsági táborunkban, Rá­mában. “Lelki otthonunk a gyüle­kezet” volt a központi téma. Elő­adók: dr. A. R. Goldie, a Kanadai Baptista Szövetség főtitkára; dr. Haraszti Sándor, az Amerikai és Kanadai Magyar Baptista Szövetség titkára; dr. Udvarnoki Béla, az Evangéliumi Hírnök volt főszerkesz­tője; Fülöp Árpád nyugalmazott lel­kipásztor; Vadász János lelkipásztor, az Evangéliumi Hírnök szerkesztője; Herjeczki András detroiti és Gerő Sándor torontói lelkipásztor. Ahogy a fénytörő prizma színeire bontja a fényt, úgy a Szentlélektől ihletett előadások pompás színekben Legyen kedves. . . Legyen kedves mielőttünk Tarka mező, tarka rét S a madár, mely csattogtatva Zengi hálaénekét. Nagy hegyekben, nagy erdőkben Épp úgy leljünk örömet, Mint a kicsi füvecskékben, Mely virágot rejteget. Hímes lepke, hogyha röppen, Vagy, ha száll a kis bogár: Ügy vidítsák lelkeinket, Mint lombot a napsugár. A természet világában, Ahol minden oly remek: Dicsérni a nagy Teremtőt, Zengjünk mi is éneket! Adjunk hálát annak, aki Fölgyújtotta a napot S az ég kéklő homlokára Lámpásokat aggatott. Annak, ki a rónáinkra Arany fátyolt tereget S ősz tűntével ezüstössé Varázsolja a telet. Piován Győző ragyogtatták fel előttünk, hogy való­ban meleg, lelki otthont ajándé­kozott nekünk Isten a gyülekezeti közösségekben. Különösen hálásak lehetünk ezért mi, szétszórtságban élő magyar baptisták. Jó volt együtt lenni, egymás látásán örvendezni, egymás hite által épülni. Áldásos alkalom volt a gyermek­táborozás is aug. 5 —13-ig. A Tízpa­rancsolat igéit fejtegették és tanítot­ták különböző korosztályú csopor­tokban az előadók. Az Úr nap­­ról-napra gazdagon terítette meg asztalunkat mind lelki, mind fizikai értelemben. Gyermekeink ismeret­ben gazdagodva, testileg-lelkileg fel­üdülve térhettek vissza otthonukba. Táborzáró konferenciánkat szept. 2 —4-ig tartottuk. Előadó a helybeli gyülekezet lelkipásztora Gerő Sán­dor volt. Előadásaiban az ige alap­ján rámutatott: hogyan munkál­kodik a Szentlélek a hivőkért a hívőkben és a hívők által a világban. Lelki élményekkel meggazdagodva adtunk hálát Istennek ezekért az al­kalmakért is. Örömmel tapasztaltuk, hogy test­véreink szívesen jönnek a táborba. Az északon levő Kiplingből és a tő­lünk délre eső Floridából, vagy a hozzánk közelebb levő Buffalóból, Detroitból és Clevelandból egyaránt. A szeretet legyőzi a távolságokat és összekapcsol bennünket Istennel és egymással. * * * Hálaadó istentiszteleteinket 1978 október 8-án tartottuk gyülekeze­tünk új otthonában, a Brooke Avenue-i templomban. Erre az alkalomra meghívtuk a legközelebbi két magyar baptista gyülekezet tag­jait és lelkipásztorait. Délelőtt dr. Gerzsenyi László clevelandi lelki­­pásztor hirdette az igét, a délutáni istentiszteleten Herjeczki András detroiti lelkipásztor szolgált. Az ünnepi istentisztelet keretében verses bizonyságtételek és szóló énekek hangzottak el. A helybeli gyülekezet vegyeskara lélekemelő szolgálata mellett a- torontói és a detroiti gyülekezet zenekarának közös szol­gálatai tették élményekben gazdag­gá ünneplésünket. A délutáni isten­tiszteleten vett búcsút a testvériségtől dr. Gerzsenyi László testvér, aki öt esztendeig végezte a clevelandi gyü­lekezet pásztorolását és néhány nap múlva visszatért Budapestre. Ott az Újpesti Gyülekezetben folytatja az öt esztendővel ezelőtt megszakított lel­kipásztori szolgálatát. Mi jellemzi a hálás embert? — Tudja, hogy Isten jóvoltából él. Kö­vetkezetes, mert mindig kész kinyil­vánítani tiszteletét Isten iránt. Kö­zösségi ember, aki másokat is arra buzdít, hogy vele együtt járuljanak Isten színe elé a hála-oltárhoz. A tet­tek embere, mert az igazi hála nem szavakban él, hanem elsősorban hit­valló, áldozatos cselekedetekben jut kifejezésre. __q_^ * * * LEVÉL ARGENTÍNÁBÓL Kedves Molnár Testvérnő az Úr Jézusban! A Konvenció után, július 18-án írt kedves levelét megkaptam. Beszá­molójáért fogadja hálás köszönete­­met. Hogy nálunk nincsenek megté­rések, az senkinek sem fáj jobban, mint nekem. Törekszem, törekszünk megtenni a tőlünk telhető legjobbat. A szíveket azonban az Úr nyitja meg és nem ember. Augusztusban ismét voltam For­­mózában és Csákóban, egy 25 éves testvérrel, Nagy Gyurival. Nem mentünk a magyar klubba, sem valamelyik templomba, vagy gyüle­kezetbe, hanem családokhoz men­tünk. Formózában, El Kolorádó vá­roskában él Pálfi Lajos bácsi tíztagú családjával. Velük már évek óta levelező kapcsolatban vagyok. A múlt évben látogattam még őket először Sándor fiunkkal. Akkor is, most is a Pálfi család nagy örömmel fogadott bennünket. Lelki beszélge­tés volt. Csákóban szintén családok­hoz mentünk. General Du Gratin van egy hivő baptista testvérünk, Zsók Szilveszter 82 éves. Szilveszter testvér a községtől 12 km-re lakik. Körülötte vannak magyar családok. Ezeket látogattuk meg és hívtuk őket az összejövetelre. Néhányan el is jöttek Szilveszter testvér házához, mert ott tartottuk az összejövetelt. Múlt évben nyolcán, ez évben 10-en voltunk a házi istentiszteleten. Ez úttörő munka és úgy látom nem hiábavaló, mert látom, hogy a szívek szomjasak az Ige szavára. Most lát­tam mennyire szenvednek az állatok: lovak, tehenek, birkák a vízhiány miatt. Akkor már elmúlt öt hó-

Next

/
Oldalképek
Tartalom