Evangéliumi Hírnök, 1979 (71. évfolyam, 1-22. szám)
1979-01-01 / 1. szám
1979. január 1. 4. oldal II Az olvasó kérdez Hogy értsem az 1 János 2\27-ben ezt a kifejezést: “Nincs szükségetek arra, hogy valaki tanítson titeket?" * * * A kérdés valóban jogos, mert a Szentírás gyakran biztat az Ige tanulmányozására. Néhány példa: II. Timótheus 2:2-ben Pál apostol arra kéri fel fiatal szolgatársát, hogy amiket tőle hallott, bízza hív emberekre, “akik mások tanítására is alkalmasak”. Dániel könyvének a záradékában azt olvassuk: “Tudakozzák majd sokan és nagyobbá lesz a tudás” (Dán. 12:4). Missziói parancsában az Úr Jézus tanítványai feladatának jelenti ki a tanítást: “Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, ami én parancsoltam néktek...” (Mt 28:20). A kérdésre akkor kapunk helyes feleletet, ha figyelembe vesszük, hogy a János levele megírásakor egy súlyos tévtanítás fenyegette a gyülekezetek tanbeli tisztaságát. Ez a téveszme a gnoszticizmus volt. A pogány misztérium-vallás tanait és a keresztyén igazságokat próbálták összeötvözni. Azt ígérték, hogy “mindenre” megtanítják követőiket. Tévelységük odáig fajult, hogy Krisztust az Istenből kiáradó eonnak tartották, aki a keresztségben leszállt Jézusra, a szenvedésben azonban elhagyta. János apostol látta a veszélyt és tollat ragadott. Hitvédő iratot készített. Tudatosította a hivő testvérekben, hogy nekik nincs szükségük a tévtanítók álbölcseletére. “Nincs szükségetek arra, hogy valaki tanítson titeket?” Ez nem azt jelenti, hogy a hivő nem tanul, mert így folytatja: “az a kenet megtanít titeket mindenre”. A hangsúly tehát itt nem azon van, hogy a hivő tanuljon-e. Hivő embert Biblia nélkül, az Ige tanulmányozása nélkül nem lehet elképzelni. A kérdés az, hogy kitől tanuljon a hivő. “Amint az a kenet megtanít titeket” — mi az a “kenet”, ami megtanít? (A görög “tanít” didaszkei szó jelenidőben van, ami folyamatban levő, éppen most lejátszódó cselekvést jelöl elsősorban, de az ismétlődő, újból és újból végbemenő cselekvés kifejezésére is ezt használják.) Kétségkívül a Szentlélek. János azért nevezi kenetnek, mert emlékeztetni akarja levele olvasóit, hogy a legmagasztosabb __________________________________ tisztségekre a királyi, papi és prófétai tisztre felkenték az Isten által kiválasztottakat. Felkenetésük volt az isteni hitelesítő pecsétje megbízatásunknak. Gyakorlatilag ezt mondta János olvasóinak: “Az a kenet (a Szentlélek), amelyet kaptatok Tőle, bennetek marad, így nincs szükségetek arra, hogy másvalaki tanítson titeket, hanem amire az O kenete tanít meg titeket, az igaz, és nem hazugság”. Tehát a Szentlélek a hívők tanítója. Ezt a tényt az Úr Jézus szavaiból és tapasztalatból is tudjuk. “Mert a Szentlélek abban az órában megtanít majd titeket, hogy mit kell mondanotok” (Lk 12:12). “A Pártfogó pedig, a Szentlélek,... megtanít majd titeket mindenre” (Jn 14:26). Gerő Sándor Ének az újévben Fölszállok hozzád, magas sziklaszálam, Te változatlan minden változásban. — Én Istenem! Csak Tégedet ölelve Száll nyugalom, száll bizalom szívemre, Látván Idődnek örvénylő folyását, Esztendeimnek sebes elfutását. Fövényszem én, e zúgó habba vetve, Honnan vegyek szót hála-énekembe? Kegyelmedet, Uram, miképp dicsérjem? A múlt évvel, hogy nem fogyott el éltem . . . Hogy napról-napra, habról-habra átvisz, S elértem ím ez új év hajnalát is. Búban, veszélyben őrizőm Te voltál, Szívem ha vérzett: fölibém hajoltál. Adtál sebet, de azt be is kötözted, Be azt Is, amit emberek ütöttek, S bár vágyaimból vágyak még maradtak Legyen úgy minden, ahogy Te akartad! Ez esztendőt is leteszem kezedbe, Én lábaimnak ösvényt Te mutass, Te. Vezess, Uram s amit Te rám bocsátasz, Nem félek én, legyen bár száz halál az: — Óh, engem a sír bízvást eltakarhat, Megnyugtat ott is az, hogy Te akartad! Hadd ölellek hát, erős sziklaszálam: Te változatlan minden változásban. S neved a nyert diadalom szavával Az elzúgó időben hadd kiáltsam! Mert mit szívemnek — ha Te vagy vezére — Évek halása, évek születése! SZABOLCSRA MIHÁLY Kívánatosabb az ezüstnél és aranynál! II. Timótheus 2:15. A becsületesség olyan erény, mely többet ér minden földi értéknél: “Kívánatosabb a jó hírnév nagy gazdagságnál; ezüstnél és aranynál” (Péld. 22:1). Boldog ember az, aki a becsületesség hírében áll, a tisztesség és egyenesség élete egyik fő vonása. A becsületnek először Isten iránt, majd az emberek iránt kell megnyilvánulnia. Pál apostol Timótheust az Isten előtti becsületes megállásra buzdítja, és olyan munkára, melynek elvégzése után szégyenkezés nélkül állhat meg Isten színe előtt. Nekünk is így kell élnünk! Arra kell törekednünk, hogy megőrizzük lelkünk tisztaságát. Távol kell tartanunk magunktól a bűnt, a hamisságot. Pál apostol szerint: “Amik csak igazságosak, amik csak kedvesek, amik csak jó hírűék: ha van valami erény és ha van valami dicséret, ezekről gondoskodjatok” (Fii. 4:8). Az Isten előtti becsületes megállás csak akkor lehetséges, ha teljes szívvel, átadott élettel, hűségesen szolgáljuk az Urat. Testvérem! Te hogyan állítottad be életedet Isten szolgálatába? Megbízatásodban tiszteségesen, hűségesen és serényen forgolódsz? Az Úr Jézus mondja: “Aki nekem szolgál, engem kövessen és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is, és aki nekem szolgál, megbecsüli azt az Atya” (Jn 12:26). Számunkra ez a megbecsülés jelenti a legnagyobb értéket. “ Végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, melyet megád nékem az Úr ama napon” (2 Tim. 4:8a). Ez a jutalma a becsületes hivő életnek. Becsületeseknek kell lennünk az emberek irányában is. Becsületesen kell végeznünk munkánkat, megbecsülve munkatársainkat. Ne legyen bennünk sem hamisság, sem képmutatás, hanem egyenesség, őszinteség, igazság, szeretet! A becsülethez tartozik a törvénytisztelet is, valamint a világi hatóság iránti egyenesség is. Igyekezzünk megmaradni azon az úton, amelyet Isten jelölt ki számunkra! Ne felejtsük el Pál apostol szavait: “Gondunk van a tisztességre, nemcsak az Úr előtt, hanem az emberek előtt is” (II. Kor. 8:21). Somogyi János (Békehírnök, 1978. okt. 8.)
