Evangéliumi Hírnök, 1979 (71. évfolyam, 1-22. szám)
1979-02-01 / 3. szám
1979. február 1. 3. oldal ki egyének és mozgalmak működését”, a következőket írja: 1. Óvakodjunk olyan mozgalmaktól, amelyek magukra és nem Jézus Krisztusra hívják fel a figyelmet. 2. Óvakodjunk olyanoktól, akik saját nevüknek akarnak dicsőséges emléket állítani pl. ‘ Jackson Revival Crusadé” "Louise Kennedy Healing Ministry” “Tom Jenkins University”. 3. Óvakodjunk azoktól a Hitből Szolgálóktól (faith ministries), akik állandóan pénzt kérnek. 4. Óvakodjunk azoktól, akik minden egyházat elítélnek és kijelentik azt, hogy az Ő egyházuk egyedül az igazság birtokosa. 5. Óvakodjunk azoktók, akik saját magukat propagálják képeken, újságokban, magazinokban. 6. Óvakodjunk azoktól a vallási mozgalom vezetőktől, misszionáriusoktól, lelkészektől, akik gyakran ilyen kijelentéseket tesznek: Az Úr ezt vagy azt mondta, hogy cselekedjem, építsek egyetemet, templomot, írjak egy különleges könyvet a jelen nemzedéknek. 7. Óvakodjunk az olyan vezetőktől, akik állandóan úgy utaznak mint a királyok, a legdrágább szállodákban élnek és a legdrágább ruhákban járna k. 8. Óvakodjunk azoktól a vezetőktől, intézményektől, amelyek nem hozzák nyilvánosságra pénzügyi bevételeiket és kiadásaikat. 9. Óvakodjunk olyan szervezetektől, amelyben csak egy ember akarata szerint történik minden. 10. Óvakodjunk azoktól, akiknek tanításai nem egyeznek az Isten igéjének a Bibliának tanításaival. Tragikus, halálos befolyást gyakorolnak a Jim Jones típusú egyének, de sokan vannak mások, akik az Igétől, a Bibliától, Istentől és a gyülekezettől elvonják az egyéneket. Ha a világot nézzük, nagyon sok csalódás, kiábrándulás érhet bennünket. Sokan kiábrándulásukban egyszerűen egy vallási vezetőhöz fordulnak. Az emberiség egyetlen igaz reménysége Jézus Krisztus, aki a megingathatatlan kőszikla, aki nem változik, aki “tegnap és ma és mindörökké” ugyanaz. Minden őszinte Krisztust követő vallási mozgalom vezetőjének vallania kell azt Jézusról: “Annak növekednie kell, nekem pedig alább szállanom. ” Az Isten szolgája nem magára hívja fel a figyelmet, hanem az Úr Jézus Krisztusra. Ha visszautasítjuk az emberi nagyságokat, kiskirályokat és az emberek A hetven tanítvány kiküldésekor Lukács 10:4-ben, miért adta az Úr Jézus ezt az utasítást: “Senkit ne köszöntsetek. ”? * * * Valóban meglepő az Úr Jézusnak a hetven tanítvány számára adott utasítása: “Senkit ne köszöntsetek!” Illendő és tisztességes dolog köszönteni ismerőseinket. Sok félreértés és neheztelés támadt már abból, hogy valaki nem köszönt barátainak. Az eszményi, az udvarias ember mindig előre köszön, szinte nem lehet megelőzni a tiszteletadásban. A köszönés jó dolog. Ezt az is bizonyítja, hogy a haragosok nem köszönnek egymásnak, mert a köszönő viszony már bizonyos értelemben emberi kapcsolat. A köszönés rendszerint jó kívánság kifejezése. Ezért vonakodnak tőle a haragosok. Öntudatlanul is érzik, hogy még köszönésükkel sem képesek jót kívánni annak, akit szívükből kivetettek. A köszönésből könnyen megállapítható az emberek hitelvi vagy világnézeti állásfoglalása. “Dicsértessék az Úr Jézus Krisztus!” “Áldás, békesség!” “Erős vár a mi Istenünk!” “Az Úr áldja meg!” “Salóm!” Ezekből a köszöntésekből azonnal meg lehet állapítani, hogy melyik egyház tagja a köszönő személy. Az apostoli időben szent csókkal köszöntötték egymást a gyülekezet tagjai (Róma 16:16; lKor. 16:20). Sőt, úgy találjuk a Bibliában, hogy még a mennyei angyalok számára sem idegen a köszöntő szó (Luk. 1:28,29). Mindezeket figyelembe véve tegyük fel a kérdést: Miért adta Jézus szolgálatba induló tanítványainak ezt az utasítást, hogy az úton senkit ne köszöntsenek? Ennek a parancsnak egyik oka volt csak az, hogy ne vesztegessék a drága időt. Ezzel az idő értékére mutat és annak megbecsülésére tanít az Úr. Igaz, hogy amit ma megteheszívét az urak Urához fordítjuk, a jamestowni tragédia nem történket meg, hanem Isten nevére tér dicsőség. tünk azt holnap csak úgy tehetjük meg, ha a holnapi feladatunk végzését elhanyagoljuk. Itt azonban az Úr Jézus rendelkezésében egy mélyebb okot láthatunk meg. A korabeli zsidóság köszönése hosszadalmas és körülményes volt. Hozzátartozott az egymás dolgainak aprólékos kikérdezése. A küldetésben levő tanítványoktól ismerőseik feltétlenül megkérdezték volna, hogy mi járatban vannak és ez alkalom lett volna arra, hogy lebeszéljék őket az útról és otthonmaradásra késztessék őket. Az Úr Jézus egy fontos lélektani tényezőt is figyelembe vett. A tanítványoknak ismeretlen emberek közé kellett vinni a békesség evangéliumát. Ilyenkor még a legbátrabb tanítvány is tele van gátlással. A gátlások leküzdésére pedig a gyors cselekvés a legjobb eszköz. Az Úr Jézusnak ez az utasítása valóban nagy segítség volt a szolgálatba először induló tanítványok gátlásainak leküzdésére. Mivel az Úr Jézus ismerte a szokásokat és tanítványai erőtlenségét, azért adta ezt az utasítást, hogy az úton senkit ne köszöntsenek. De ugyanakkor azt is mondta: “Valamely házba bementek, először ezt mondjátok: Békesség e háznak!” — Milyen aprólékos gonddal irányítja tanítványait az Úr. Aki komolyan figyel rá és úgy indul a szolgálatba az nem hátrál és nem szégyenül meg. Gerő Sándor “JÉZUS ÉL” Magyar Evangélizáló Társaság P. O. Box 121 San-Dimas, California 91773 Ne felejtse el közölni rokonaival és ismerőseivel európai rádióadásunk időpontját: Kedd esténként 6:15—6:30-ig a 49 méteres rövid hullámhosszon Evangélizál: TURMEZEI ZOLTÁN