Evangéliumi Hírnök, 1979 (71. évfolyam, 1-22. szám)
1979-02-01 / 3. szám
4. oldal 1979. február 1. NOK ROVATA Rovatvezető: Szerencsy József né Női konf. elnök: Dr. Haraszti Sándomé Alelnöki Bányai Sándomé Pénztáros: Kautz Edvinné Isten ajándékai A nap utolsó sugarait veti vissza Jabbok-folyó környékére, hogy aztán eltűnjön és helyet adjon az éjszakának, mikor mindenki pihenőre térhet. A folyó partján ül Jákob — gondokba merülve —, majd feláll és alvó feleségeihez megy, felkelti majd megérteti velük, hogy még ez éjjel át kell menni a folyón, hogy korán reggel folytathassák útjukat az előrement szolgák után. Ezután Jákob a folyó innenső oldalán buzgón imádkozik — küzd, mert érzi, hogy nagy esemény előtt áll: bátyjával fog találkozni, akit megcsalt. Reá nehezedik hamisságának minden súlya, könyörög: “Uram! Add, hogy a találkozás ne legyen halálomra . . . felejtesd el testvéremmel az én gonoszságomat, add, hogy megbocsájtó szavakat halljak ajkairól . . . Addig tusakodom Istenem, míg megbizonyosodom arról, hogy Te megbocsátottad bűneimet. ” Angyal jön Jákobhoz, hogy megnyugtassa, de ő azzal is küzd addig, míg az meg nem áldja, hogy ez az áldás mint talizma kísérje őt, mint megújult embert, aki a megaláztatás völgyéből jött fel, készen, hogy az ő bátyjával találkozhasson. Másnap elindul egész háznépével haza, hogy 20 esztendő eltelte után szerető atyja kebelén pihenhessen és kiengesztelt bátyjával testvéries életet éljen. Meghajtja magát a találkozás pillanatában, jeléül annak, hogy megbánta azt, amit ifjú, könynyelmű szívvel tett testvére ellen. Bátyja sem az már, aki megölni akarja öccsét, úgy érzi, hogy eggyek, akárcsak születésük pillanatában. “Kik ezek itt veled?” — kérdezi Ézsau, mikor szeme átfut a gyermekek csoportján. “Ezek a gyermekek, kiket az Isten ajándékozott nekem!” Jákob úgy érezte, hogy gyermekei drágább kincsek őneki, minden földi vagyonnál. Ha az anyákat kérdezte volna meg, valószínű azt felelték volna: Ezek a mi legtündöklőbb földi kincseink! Vajon mi, a huszadik század édesanyái, nagyanyái, tudjuk-e őket Isten ajándékainak tekinteni? És úgy is értékeljük őket? Foglalkoztatott-e minket az a gondolat, hogy Atyánk csak nevelés és gondozás végett adta őket nekünk és egyszer számon kéri tőlünk? Adta gyermekeinket, mint aranyláncokat a házassági-kötelék megerősítésére s mint nektárokat a házasélet megerősítésére. Ezek az ajándékok segítenek bennünket, az önfeláldozó élet gyakorlására. Sajnos, sok helyen a gyermek Öregek imádsága Megöregszem, igen Uram, Jézusom, érzem, tudom, hogy megöregedtem, Kérlek, őrizz meg engem mindattól, ami az öregeket kiállhatatlanná teszi. Védj meg a fecsegés hajlamától, ne engedd azt hinnem, hogy éppen én vagyok az, akinek minduntalan szólnia kell, sőt, mindenbe beleszólnia! Add meg nekem a hallgatás szép örömét, a belátást, amikor nincs igazam! Szabadíts meg attól a hiú vágytól, hogy mások ügyeit én hozom rendbe! Tégy segítőkésszé, de segíts, hogy ne legyek izgága, fontoskodó vagy zsarnok! Adj, Uram, mindig nagy türelmet, hogy meghallgassam mások szenvedéseit, de tégy pecsétet az ajkamra, ha egyre növekvő fájdalmaimra, törődöttségemre, vagy gyakori fáradtságomra gondolok! Add, Uram, hogy higgadt és békességes legyek, ne különc, ideges, vagy kínosan pedáns! Add, hogy belenyugodjam lassú testi-lelki fogyatkozásomba, hogy embereket és a dolgokat elnézően ítéljem meg, ne pedig megkövesedett előítélettel! Add, hogy ne legyek szenvedélyes bírálója azoknak, akik engem nem szívelnek, vagy akiket én nem szívelek! ÉRTESÍTÉS! A Misszió és Irodalmi Bizottság február 14-én és 15-én tartja évközi gyűlését, a detroiti gyülekezet imaházában. A bizottság értekezése szerda reggel 9 órakor kezdődik. A bizottság elnöke: Bíró László. nem ajándék, hanem inkább teher, vagy bánat . . . De, mi hivő anyák boldogok vagyunk, mert gyermekeinkben életünk célját látjuk, és érezzük, hogy magasztos hivatás Istentől, gyermekeinket Őneki nevelni — még ha sokszor nehéz is —, ellenállni nekik a Sátán csábításának. De, ha eljön a számadás napja, adja az Úr, hogy elmondhassuk az Úr Jézus előtt: Imhol vagyok én és a gyermekek, akiket nekem adott az Isten! Minden édesanyát erre segítsen az Úr! Molnár A ntalné Add Uram, hogy ne őrködjem aggodalmasan jogaim felett, hiszen tudom, hogy mindez semmiség a végtelen árnyékában! Add, hogy ne legyek mohó maradék örömeimben, hanem alázatosan engedékeny! Végül ne engedj elmagányosodnom, Uram, Jézusom, hiszen tudod, hogy nekem is szükségem van egy-két jó barátra, Tőled küldött testvérrel! Ámen. Közli: D. B. (Békehírnök, 1978. nov. 19.) GYAKORLATI TANÁCS A HlRHORDÓKNAK Sokrates görög bölcshöz beállított az egyik napon ismerőse. Fontoskodó arccal kezdte neki újságolni, hogy mit hallott felőle. Mielőtt azonban hozzákezdett volna mondókájához, Sokrates így szólt hozzá: — Várj csak! Lássuk, vajon a mondanivalódat átszűrted-e három szűrőn? Igaz az, amit el akarsz mondani? — Azt nem tudom, én nem voltam ott, mástól hallottam én is — hökkent meg az újságoló. — Akkor talán valami jó hír az? — Azt meg éppen nem lehet rá mondani, mert nagyon lesújtó rád nézve. — Nézzük tehát a harmadik szűrőt — mondta komolyan a bölcs. — Szükséges, hogy tudjak erről a dologról? — Nem, erre igazán nem lehet szükséged. — Ha tehát, amit nekem elmondani akarsz, sem nem igaz, sem nem jó és nem is szükséges, akkor hallgass el vele! — némította el Sokrates ókori hírmondóját.
