Evangéliumi Hírnök, 1978 (70. évfolyam, 1-24. szám)
1978-03-15 / 6. szám
8. oldal EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 1978. március 15. “És megfeszíték Őt.” {Máté 27 \3 5) Egyik kedves énekünk szép szavai így hangzanak: Ki Jézust keresztjén hittel szemléli, Üdvhöz jön azon órában. Menjünk el lélekben a Kálvária hegyére és szemléljük a keresztrefeszítést. Ez a szomorú és mégis dicső jelenet több lelki üzenettel szolgál. 1. Krisztus kereszthalála megváltoztatta a hely jellegét. Kálvária halma vesztőhely volt. Arra a halomra mindenki félelemmel gondolt. Az Úr Jézus ezt az átkos helyet a dicsőség forrásává változtatta. Kálvária halma többé nem a halálos büntetés, a kín ijesztő jelképe, hanem a bűnbocsánat és élet osztogató helye. Amilyen iszonyú volt ez a név Krisztus halála előtt, oly dicső lett a szó: Kálvária, az áldozata után. 2. Az áldozat nagysága, amelyet a keresztrefeszítés jelent, nagy kérdést állít elénk. Ha Isten ilyen árat fizetett üdvösségünkért, mi az az áldozat, amelyet nekünk kell hoznunk saját megmentésünkért? Szemlélhet-HORNIK GYÖRGY: AZ ÉN MAGYARSÁGOM (Márclu§ IS) Nem felpántlikázott cifra öltöny, i (Mikor s hogyan tetszik: vetem, öltöm) | i Vagy világégésben elhamvadt rang, Pusztaságban síró, sikongó hang, ! Nem út, amely száz irányba fut szét 1 ' Rombolva lelkem reményét, hitét. Az én magyarságom: Csobogó ének patakban, tóban; 1 1 Fénnyé oldódva sok édes szóban. Hajnal lágy, szent színeivel áldó, Sötét vész-éjbe reményt kiáltó! Órtálló hegy . . . végtelenbe néző, Folyton meglátó, folyton megérző. Tűz, mely lángol, de soha nem éget, De ad bizsergő fényt, melegséget. Színdús szivárvány, fenn messzeségben, Színcsoda drága magyar igékben. Remény! Fénylő hit! Jövőbelátás! S nem — “minden veszve” halál-kiáltás. jük-e közönnyel Isten szent munkáját? Válaszolhatunk-e hitetlenkedéssel és semmittevéssel Isten nagy cselekedeteire? Kálvária minket is tettekre buzdít. 3. A felfeszített két lator, a Kálvária hegyén tolongó tömeg megoszlását képviseli. Az egyik lator üdvösségért esedezett és üdvösséget nyert. A másik közömbös és önző volt (“Ha te vagy a Krisztus, szabadítsd meg magad, minket is”) és elveszett. A lelki közömbösség és önzés sikamlós talaj, amelyen még messzebb kerülünk a Megmentő Krisztustól. A közöny nem nyílt “bűn” — de kárhozatos tulajdonság. így oszlik meg ma is a tömeg a lelki Kálvárián. 4. A keresztrefeszítés bemutatja a bűn nagyságát és veszedelmét. Kis veszély elhárításáért, kis baj helyrehozataláért nem kell Kálvária. Isten nem tévedett, nem látta a dolgokat rosszul. Krisztus nem áldozta fel magát közönséges, emberileg elintézhető gyarlóságért. Isten szemében a bűn halálos betegség, világ-járvány s világraszóló szeretettel és tettel kellett ennek a veszedelemnek az erejét megtörni. A megadott ár, a meghozott áldozat bizonyítja a bűn nagy és kárhozatos hatását és Isten végtelen szeretetét. 5. A Kálváriánál találjuk a római katonákat, a zsidó főpapok fegyveres szolgáit és a felbujtatott tömeget. Ezekkel szemben állt Jézus és vele a két lator. A két latort is Jézus miatt hurcolták oda. Úgy tűnt — a felületes szemlélőnek —, hogy itt az emberi törvény és hatalom volt az úr és döntő tényező: Krisztusnak meg kellett halnial Semmi sem volt távolabb az igazságtól, mint ez a feltevés. Krisztusnak nem “kellett” az emberek haragja és bosszúja miatt a keresztfára kerülnie. Krisztus nem volt tehetetlen áldozat a hatalmasok kezében. Megjelentette ezt Krisztus Pilátusnak, mondván, hogy a római helytartónak nincs hatalma rajta. A Kálvária és a keresztrefeszítés Isten csodás szeretetét sugározza. Kálvária nem a bosszúállás, nem a népítélet helye, hanem Isten minden értelmet felülhaladó szeretetének a glóriás megjelenése. 6. A keresztrefeszítés int és kér: bánjuk meg vétkeinket és forduljunk az Isten Bárányához, aki elveheti bűneinket. Tanuljunk ne csak Krisztus áldozatából, hanem a megtérő lator szavából is. Ha Krisztushoz fordulunk, akkor a megfeszített és a Kálvárián kiszenvedett Krisztus megmenthet. Legyen a Kálvária a mi üdvösségünk záloga és biztosítéka. Akár élünk, akár halunk Krisztussal már is a “Paradicsomban” vagyunk. 7. A Kálvária nem a végi A Kálvária az örökélet kezdetei A feltámadás dicsősége csak néhány óráig váratott magára. A feltámadás dicsősége azonban bekövetkezett és nekünk, akik hiszünk, ez a dicsőség az osztályrészünk. Olvassuk, | tanulmányozzuk 9 a Szentírást Vasárnapi iskolai lecke. 1978. március 26. A Feltámadott Krisztus Hatalma. Ap. cs. 4:5 — 20. Aranymondat-. Ap. cs. 4:12. Hétfő, márc. 20. Győzelmi ének. Zsolt. 118:14-24. Kedd, márc. 21. A szabadítás Istene Jónás 2:2 — 9. Szerda, márc. 22. Az élő Krisztus megjelenései. Lukács 24:36 — 49. Csüt., márc. 23. Élet Krisztus Lelke által. Róma 8:9 — 17. Péntek, márc. 24. Működés Krisztus nevében. Ap. cs. 4:5 — 12. Szombat, márc. 25. Elkerülhetetlen tanúk. Ap. cs. 4:13 — 22. Vas., márc. 26. Közösségi ima bátorságért. Ap. cs. 4:23 — 31. Vasárnapi iskolai lecke. 1978. április 2. Élet a közösségben. Ap. cs. 4: 32-35; 5:1-11. Aranymondat: Ap. cs. 4:33. Hétfő, márc. 27. Egy test, sok testrész. Kor. I. 12:12 — 31. Kedd, márch. 28. Békességben éljünk. Róma 15:1 — 6. Szerda, márc. 29. Egység szeretet által. Ján. 17:20 — 26. Csüt., márc. 30. Felkészülve kegyelem által. Ap. cs. 4:32 — 37. Péntek, márc. 31. Mindent, vagy semmit. Ap. cs. 5:1 — 11. Szombat, ápr. 1. Javaink megosztása Kor. I. 16:1-4. Vas., ápr. 2. Törődjünk a szegényekkel. Filippi 4:10 — 20. Vasárnapi iskolai lecke. 1978. április 9. A megpróbált gyülekezet. Ap. cs. 5:17-29.
