Evangéliumi Hírnök, 1977 (69. évfolyam, 1-24. szám)
1977-02-01 / 3. szám
6. oldal EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 1977. február 15. ates, their churches, and members, as well as members of other religious organizations, to create a force of public opinion which will oblige those responsible to dismantle everywhere the administrative apparatus which permits or encourages torture, and to observe effectively those international agreements under which its use is strictly forbidden.” * * * EGY KÜLÖNLEGES ÉLET TÖRTÉNETE Nem régen elhunyt Ferkó István testvérünkről szól ez az emlékezés. 82 éves testvérünk földi élete ifjú korától telve volt gyötrelemmel és bajjal. 11 hónapos korában elveszítette szüleit és a nagyannya, valamint a világ nevelgette. Ifjú éveiben a balesetek sora érte. Egy esés következtében feje megsérült, két bordája eltörött, fogai meglazultak s az orvos 5 napot adott életének, de felgyógyult, hogy további szerencsétlenségekben legyen része. Kétszer mentették meg a vízbefulladástól, kétszer tört el keze csuklója, kétszer esett le egy kétemeletes ház ablakából. Négyszer végeztek rajta műtétet a kórházban. Mindezekből felgyógyult. 17 éves korában vándorbotot vett kezébe és Amerikába jött. Itt is szomorú sors várt reá. Rossz társaságba keveredett. Alkohol, kártya és lőfegyver került kezébe. Ezek a romboló eszközök megtették hatásukat. Két társával együtt merényletet követtek el egy személy ellen. A megtámadott belehalt a merényletbe. Ferkót és társait letartóztatták. A “hű” barátok ellene vallottak a bírósági tárgyaláson s így Ferkó István lett a bűnbak. Halálra ítélték. Későbbi vizsgálat és kutatás után kiderült, hogy nem ő volt a gyilkos, de amíg ez kiderült 4 évet töltött a siralomházban, a villanyszék árnyékában. A merényletben azonban társ volt. A villanyszéktől megmenekült s 20 évet töltött a börtönben. A legsötétebb órákban közbelépett az isteni kegyelem egy fiatal evangélista útján. Az evangélista meglátogatta Ferkó Istvánt és egy bibliát adott neki. Ferkó a bibliát szorgalmasan olvasta és az olvasás, valamint az evangélista látogatása nyomán elfogadta az Úr Jézust személyes Megváltójának. A halálos ítélet megváltoztatásának és megtérésének a híre elterjedt. Ez az idő volt fordulópontja életének. Amennyiben a Biblia olvasása oly nagy változást hozott életében, minden igyekezetét és erejét arra fordította, hogy a Bibliát rabtársai között megismertesse és terjessze. Ebben az igyekezetében nagy segítséget kapott keresztyén közösségektől, többek között a magyar lelkipásztoroktól és főképpen a Bibliatársulattól. Bent a börtönben szorgalmasan végezte mentő missziómunkáját. Imádkozott a rabokkal, látogatta őket, ápolta a betegeket és segített lelki problémáik megoldásában. A börtönben könyvtárat létesített. A könyvtárban a Biblia foglalta el a főhelyet. 1938-ban 20 évi rabság után kiszabadult. Mivel az Úr igéje volt életváltozásának eszköze s ez volt a könyv, amely az üdvösség útját megmutatta, természetes volt, hogy kiszabadulása után is a Biblia terjesztését tekintette fő kötelességének. A Bibliatársulat alkalmazta kolportőrként és most már hivatalos minőségben terjesztette Isten igéjét. Elmondhatta, hogy az Isten beszéde mit tett vele s úgy ajánlotta a könyvet. A társulat jelentése szerint szolgálatában több mint 100.000 Bibliát adott el. Utazásaiban súlyt fektetett a börtönök látogatására s az ilyen alkalmak nyomán több mint 5000 rabnak tett bizonyságot az Úr Jézusról. 1940-ben házasságra lépett özv. Stojanoff Eszter nőtestvérrel. A házastárs segítő társ is lett a missziómunkában. Börtönlátogatásai során, bizonyságtételével sikerült több egyént a helyes útra terelni. Ezek a rabok többé nem kerültek összeütközésbe a törvénnyel. Fancsali Dénes (Folytatjuk) * * * TORONTÓI HÍREK Torontóban a nyári vakációnak számító idő is mozgalmas. A Tábor adta lehetőségeket igyekszünk mindig tőlünk telhetőén kihasználni. A tábori élet befejeződése után a benti gyülekezeti élet ismét mozgalmasabb lett, és erről szeretnénk röviden beszámolni testvéreinknek. Hálaadó ünnep. Október 10-én, Kanada népével együtt adtunk hálát Istennek, hogy ismét egy évet ajándékozott számunkra, amelyben gond viselése vett körül bennünket. Ahogy az elmúlt évben tettük, a hálaadó asztalt a kezdéskor most is üresen hagytuk. Ünnepélyünk azzal kezdődött, hogy gyülekezetünkben lévő gyermekeink, mintegy harmincán, kezükben virággal, gyümölccsel és mindenféle természeti ajándékokkal vonultak be az énekkar éneklése mellett. A vasárnapi iskolai tanítók vezették a népes csoportot, és mire mindnyájan bevonultak, addigra a hálaadó asztal zsúfolt volt a feldíszített ajándékoktól. Nagy csendben és megilletődve figyelték a gyülekezet tagjai a kicsik és nagyok fölsorakozását, és amikor az áldozatot jelentő gyertyák is fölgyulladtak, akkor mindnyájan azt éreztük, gyermekeink mellé nekünk is oda kell sorakoznunk áldozatunkkal és hálánkkal az Úr elé. A buzgó imádságok erről tettek bizonyságot. Az ünnepléshez tartozott az énekkar és zenekar kedves szolgálata. Mellette a költemények szép csokra tették még felemelőbbé a hálaadó napot. Gyermeknap. Torontói szolgálatom négy éve alatt első ízben rendeztünk gyermeknapot gyülekezetünkben. Az bátorított föl bennünket egy ilyen ünnep megrendezésére, hogy mindinkább látjuk, milyen sokat jelent, ha gyermekeinket minél szélesebb körben és területen bevonjuk a gyülekezeti szolgálatba. November 14-én került sor erre a kedves alkalomra. Már hetekkel előbb készülgettek gyermekeink, mert magyarul megtanulni a költeményeket és énekeket nem volt könnyű. De szolgálataik után, a boldogan ragyogó gyermekszemekből kiolvastuk, minden fáradtságot megért a sok tanulás. Gyermeknapunk igei jelmondata a következő volt: “Én és a gyermek elmegyünk imádkozni.” Ábrahám mondta ezt a szolgáknak, amikor fiával fölment a Mória hegyére. Az ünnep fő gondolata abban fejeződött ki, hogy gyermekeinkről ne csak úgy gondoskodjunk, hogy legyen nekik mindennapi kenyér, meleg lakás, szép ruha és jó iskola, hanem a modern élet rohanásában tudjunk időt szakítani lelki nevelésükre is. A jelmondatot csak betűnként rakta ki egyik nagyobb lányunk, Krizmanics Lidia, és aki leghamarabb meg tudja mondani a Biblia vers írásának a helyét, azt a gyermekek megajándékozzák egy szép festménnyel. A gyülekezet jó Biblia ismeretéhez tartozik, hogy még a mondat felét sem láthattuk, máris
