Evangéliumi Hírnök, 1975 (67. évfolyam, 1-24. szám)
1975-01-01 / 1. szám
1975. január 1. EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 7. oldal fölsorakozott az ünneplők mellé, hogy hangszereikkel dicsérjék a megtartó Istent. Ezek mellett nagyon megragadó és kedves volt mindnyájunk számára az, amikor a gyülekezet 45 éves történetét rövid kivonatban hallhattuk. Hadd mondjuk ezt el most röviden. A gyülekezet-alakulás előzményeihez tartozik az, hogy Nagy Gyula testvér hat tagú családjával 1925-ben Torontóban telepedett le. Ekkor még magyar nyelvű igehirdetést a városban sehol sem talált. Ezért határozta el, hogy lakásán ő fog bibliai-órákat tartani nemcsak gyermekek számára, hanem újonnan szerzett magyar ismerősei részére is. Ebben a szolgálatban többször is megfáradt testvérünk, mert nem látta az eredményt azonnal. Bár két évvel később, 1927-ben, három Magyarországról érkezett hivő leány is csatlakozott a kis csoporthoz, de még mindig csak családi együttlét maradt szolgálatuk. Nagy változást eredményezett az 1928-ban, Torontóban megtartott Baptista Világszövetség Kongresszusa. Magyarországról két delegátus Udvarnoki András és Csopják Attila vettek részt a gyűlésen, és őket kérték föl, hogy szolgáljanak az egyik angol baptista gyülekezetben a városból összegyűjtött magyarok előtt. Az első nyilvános magyar baptista istentisztelet 1928. jún. 23-án volt. (Éppen egy évre rá megalakult a gyülekezet is.) Az első istentisztelettől kezdve ez a gyülekezet adott helyet a kis magyar csoportnak, és Major Mihály testvér a buffalói magyar lelkipásztor havonként átjárt Torontóba, hogy hirdesse az igét, és úrvacsorát osszon. Újabb változást és a gyülekezet megalakulását az segítette elő, amikor a Home Mission Board anyagi támogatásával meghívhatták 1929. júniusban az első lelkipásztort Bállá György testvér személyében, és ő 1943-ig volt lelkipásztora a gyülekezetnek. Szolgálata nyomán szerveződtek gyülekezetté a magyar baptista testvérek, és az újonnan bevándorolt magyarok között is komoly missziói munkát kezdtek el. így vált lehetővé, hogy 1942-ben meg tudták vásárolni az imaházat, amelyet mind a mai napig használunk. Sorrendben a gyülekezet lelkipásztorai a következő testvérek voltak: Molnár Balázs 1944—47; Bállá Emil 1948; Bogár József 1949—51; Stinner István 1952—54; Cserepka János 1957—63; Léhman János 1964—65; Kún Gyula 1966—69; és Viczián János 1972 júniusától. Gyülekezetünk életében jelentős volt a Tábor megvásárlása 1960 őszén. A következő nyáron, 1961-ben már meg is tartották az első testvéri találkozót, és ez a hely azóta is az Amerikában élő magyar baptista testvérek egyetlen nyári konferenciázó helye. Minden évben két alkalommal jönnek el közelebbről és távolabbról mindazok a testvérek, akik erősíteni akarják testvéri kapcsolatukat egymással. Az elmúlt 14 év alatt a gyülekezet a maga erejéből nagyon szépen kiépítette ezt a helyet, és ma már nemcsak romantikus, hanem valóban kedves hely is lett mindnyájunk számára. Jelentős volt még a gyülekezet életében a lelkipásztor lakás vásárlása, erre 1970 őszén került sor. így mi vagyunk az első lelkipásztor család, akik használhatjuk a gyülekezet által nyújtott lakást. Az emlék istentisztelet mellett két jelentős dologgal tudtuk még emlékezetessé tenni a 45 éves múltra való visszatekintést. Az egyik: a lelkipásztor lakásra fölvett két kölcsön közül az egyiket teljes egészében vissza tudtuk fizetni a banknak. A másik pedig az volt, hogy már régen szeretett volna a gyülekezet egy kis kápolnát építeni a Táborban, mert mindig problémát jelentett az istentiszteletek megtartása. Erre került sor 1974. jún. 20-án, amikor az új kápolna alapkő-letétele volt. Azóta kápolnánk már tető alatt van, és ha Istenünk éltet bennünket, 1975 nyarán szeretnénk megnyitni és használatba venni. Ünneplésünk fő gondolata ez volt: “Legyen áldott Isten”, mert immár 45 éven keresztül megtartotta népét az ő útján, és hisszük, Ő fog bennünket a jövőben is vezetni. Viczián János NOVEMBER AT BETHESDA November has been another blessed month at your Bethesda Home. The tempo of the holidays is beginning to quicken, and an added sense of joy and anticipation is being noted on the faces of all the residents. We have had two special groups of young people at our Home this month. Both groups lightened the spirits and heightened the joys of our aged residents. Our friends are many, and their commitments are to bring greater joy to their fellow man. There still are Christian people who are concerned for the aged and help in every way they can