Evangéliumi Hírnök, 1975 (67. évfolyam, 1-24. szám)
1975-01-01 / 1. szám
1975. január 1. EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 3. oldal Szemle AZ ÚR 1975. KEGYELMI ESZTENDEJE. Kegyelmi évnek tekintjük az új esztendőt abból az okból, hogy van. A múltért hálásak vagyunk: de az már nincs. Fájdalmait igyekszünk elfelejteni s örömeinek emlékét gondosan őrizzük. A jövő még nincs itt, csak az ígérete érkezett meg. Több ezer év óta elérte ez a világ a "jövő évet,” de ki biztosít, hogy az 1976. évet is meg fogjuk érni? Kegyelmi évnek tekintjük az 1975. évet, mert már itt van. Nem tartjuk olyan természetesnek azt, hogy az új év itt van, mint amilyen "természetesnek” tartják a matérialisták azt, hogy a világ “magától” jött létre. Vajon jár nekünk ez az év? Követelhetjük e joggal? Isten adta ezt az 1975. évet kegyelemből és már ezért is nem közönséges év. • KEGYELMI ESZTENDŐNEK TEKINTJÜK ezt az évet, ha észbeveszszük hiányosságainkat és elégtelen munkálkodásunkat. Érezzük, hogy nem tettünk eleget, de Isten kegyelme mégis adott egy új évet. Mintha Isten nem akarna rajtakapni restségünkön, elvégezetlen munkánkon s azt mondaná: Adok még egy évet, pótoljátok, amit elmulasztottatok. Nagy év lesz ez, ha arra gondolunk, hogy ebből az évből csak egy van és ez is Isten különös kegyelméből van. Lelkek, akik Jézust még nem ismerik, de ebben az évben találkozni fognak Vele, valóban nagy kegyelemnek fogják tekinteni ezt az évet. Hisszük, hogy Amerikában, Európában és a föld minden részén sok ezer és ezer lélek fogja énekelni a kegyelem dicséretét, mert az Úr az 1975. esztendőben megmentette őket a gonosz hatalmából. • EZ AZ ESZTENDŐ AZ ÚRÉ. Minden év az övé. Az 1974. is az övé volt. De mit tettünk az Úr esztendejével? Neki szolgáltunk, vagy az ö esztendejét magunknak használtuk ki? Az Ő idejét felhasználta a világ háborúskodásra, a mammon tiszteletére és egyéni előnyök kiverekedésére. Nagy lesz ez az év, ha nem tulajdonítjuk ki magunknak jogtalanul, hanem annak szenteljük, akié. Az Úr esztendejéhez az Úr munkája a legméltóbb munka. Ebben az esztendőben Isten gyülekezeteinek és Isten népének ki kell érdemelniök a "na g y” jelzőt. Naggyá az egyházakat és a gyülekezeteket nem a tagok száma teszi■ A Sátán sikeres, félrevezető munkája volt az, amivel elhitette az egyházakkal, hogy nagyságuk az tagok számában van. Az egyházak nagysága a vállalt, elvégzett munka nagyságában és a megmentendő lelkek óriási számának a felismerésében van. Ebben akarunk mi is nagyok lenni. Látjuk a szükséget, látjuk a sötétben járó lelkek millióit s azt mondjuk: itt a mi munkánk, itt a mi feladatunk. Ennek tekintetbevételével munkánkat és célkitűzéseinket a Szentírással összhangban — így állapíthatjuk meg: • LELKEKNEK AZ ÚR JÉZUSHOZ VALÓ VEZETÉSE és a megtérésre való felhívás. Ebben a kegyelmi évben fokozott mértékben kell ezt tennünk. Ez a munka nem egyháztag gyűjtés, nem hitvédelem. Ez küldetés. Ebben a parancs-teljesítésben semmiféle világi, vagy egyházi ellenvetés nem akadályozhat meg. Gúnyolhatnak, megvethetnek és kifogásolhatnak, de a mi Urunk Jézus Krisztus parancsának teljesítésétől el nem tántoríthatnak. Előbbi célunk elérésének egyik módja az, hogy szaporítsuk az evangélium hirdetési helyeinek a számát. A cél ne az legyen csupán, hogy minél nagyobb gyülekezetben hirdessük az igét, bár ez is kedves és értékes munka, hanem az, hogy minél több helyen gyúljon fel az evangélium fénye. Még sok hely van Észak- Amerika két államában, ahol magyarok szomjúhozzák az Igét. Gondoljunk az igehirdetők számának az emelésére is. Igehirdető nem csak az, akit a gyülekezet küld ki, hanem az is akit Krisztus megbíz. Az igehirdetők számát nem a megtértek, hanem a megtérésre szorulók száma szabja meg. Ameddig ezrek és ezrek nem ismerik Isten üdvözítő kegyelmét addig sok lelkimunkásra van szükség. Az Úr eme kegyelmi esztendejének méltó kihasználása az, ha Krisztus népe a szent életben való növekedésre törekszik. Ez is cél, ez is parancs, ez is munkarend. "Szentek legyetek, mert én is szent vagyok” — mondja az Úr. Isten akarata az, hogy a lelkiekben növekedjünk, “míglen eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére." (Ef. 4:13) Az ébredés lehetséges, ha akarjuk Dr. Torrey, az áldott emlékű evangélista, aki több nagy ébredési mozgalomban résztvett, írja a következőket: “Előadhatom néktek, szeretteim a Krisztusban, azt a bevált receptet (használati utasítást), amelynek alkalmazásával minden gyülekezet vagy egyház a föld bármely részén ébredést idézhet elő a tagjai és látogatói körében. Ez így lehetséges: 1. Néhány komoly, hitteljes hivő lélek jusson közelebb Isten trónjához könyörgéseivel. Ez igen lényeges feltétel! Ha ez nem történik meg, akkor semmiféle eredményre nincs kilátás. 2. A következő pont az, hogy a hivő lelkek egyesüljenek buzgó imában mindaddig, míg az Ür meg nem nyitja a mennyek kapuit és áldását nem tölti ki rájuk. 3. A harmadik feltétel az, hogy a hivő és könyörgő lelkek adják át magukat az Úr szolgálatára, hogy fel tudja őket használni ott és arra a munkára, amire Ő jónak látja, illetve a lelkek megmentésére. Ez az egész! Ezt a használati utasítást nagyon sok országban és a legkülönbözőbb gyülekezetekben igénybevettem és ahol komolyan betartották és hűségesen eljártak benne, ott az eredmény sem maradt el. Ha szelíd és alázatos lélekkel teljesítjük ezt, utána magasztalhatjuk Isten végtelen kegyelmét az áldások özönéért.” Jó lenne kitalálni, hogy hogyan lehetne fiatalon meghalni, de minél későbben. A férfiak építik a házakat; a nők az otthonokat.
