Evangéliumi Hírnök, 1973 (65. évfolyam, 2-24. szám)
1973-01-15 / 2. szám
4. oldal EVANGÉLIUMI HÍENÖK 1973. január 15. Inők R O VATA i ► Rovatvezető: SZER E N C S Y JÓZSEF NÉ Női konf. elnök: Petre Gábomé Alelnöki Tatter Vilmosné Pénztáros: Kish Emőné Jegyző: Forrás Edéné Szolgáló kezek Márk evangéliuma nagyon szépen írja le Péter anyósának meggyógyítását az 1. rész 30—31. versben: “... szálának Jézusnak felőle." Merem hinni, hogy ö egy hivő nő volt, akit mindenki szeretett. Nem minden anyóst szeretnek. Fontosnak tartották megmondani az Úrnak, hogy beteg. A hideglelés nem éppen jelentéktelen, sok betegségnek kezdeményezője lehet. Jóleső érzés lehetett az, amikor egy isteni kéz érintette földi halandó kezét, s azonnal meggyógyult és szolgálatba állt, szolgált az Úrnak és tanítványainak. Úgy látszik, hogy Ő, aki cél nélkül nem tett soha semmit, éppen ezt a benne rejlő szolgálatkészséget akarta csodás gyógyítással megdicsőteni. Másoknak szolgálni a legszebb cselekedet. Ama napon, mikor Jézus visszajön, ez dönti el hovatartozásunkat. Itt e földön végzett munkánk Máté 25:31—40. versei szerint kerül elbírálásra. Hiába jártunk ötven évig templomba, ha kezünket nem adtuk oda, hogy Jézus érintse, s így nem adtuk a szolgálatra. Pál apostol azt írja, hogy "... közülünk senki sem él önmagának.” Az Úrért való szolgálat megedzi a szívet s képessé tesz a másokkal való együtt-szenvedésre is. Senki sem tud úgy érezni a szegénnyel, mint aki maga is szegény volt. Müller György azt mondta, hogy "A szolgálathoz nem szükséges nagy összeg, nem is illene, mikor Mesterünk szegény volt." A szolgálat sokszor szenvedéssel is jár. Ismerek egy hivő nőt Washingtonban, aki írásban meghagyta orvosának és kórházának, hogy "amikor kell az egyik veséjét vegyék ki és adják annak, akinek szükséges. Vagy mielőtt meghalna, szemét, vagy bármely részét adják annak, akinek az szükséges. Ő a szolgálatot szenvedéssel is vállalja. Egyik testvér vonaton utazott, útitársai kártyáztak és hívták őt is, mivel hiányzott a negyedik partner. “Sajnálom, de az én kezem nincs velem!" — felelte ő. "Mit akar ezzel mondani?” — kérdezték. “Ez a két kéz nem az enyém, mert hivő lettem és Jézus szolgálatára szenteltem, és így nem hozzám tartozik." Pál apostol arra kéri a római gyülekezetét, hogy "szánjátok oda testeiteket élő, szent, Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket.” (Róm. 12:1.) Akit az Úr elhív, elvárja tőle, hogy az ami korábbi életében értékes volt, azt használja fel az Ő szolgálatában. A dorkási szolgáló kezek nagyon szépek, akik magukról megfeledkezve sokszor lemondva, szolgálnak özvegyeknek és árváknak önzetlenül. Szép kezek a vigasztaló kezek, amelyek tollat fognak ... levelet írnak... egy gyászolónak, szenvedőnek, amikor mindig van néhány igeversük, megnyugtató szavuk mások részére. Hogy ez milyen jól esik, azt a tapasztalatból tudom. Szép kezek az adakozó kezek, amelyek nemcsak kapni, hanem inkább adni szeretnek. Az Űr Jézus azt mondja: "Te pedig, amikor alamizsnát osztogatsz, ne tudja a te bal kezed, mit cselekszik a te jobb kezed. Hogy a te alamizsnád titkos legyen, és a te Atyád, aki titkon néz, megfizet neked nyilván.” (Máté 6:3—4.) Ide kívánkozik egyik külföldi lapban közölt kis történet: "A második világháború után sok templom megrongálódott a bombatámadásoktól. Egyik templomban, amikor a ttgok eltakarították a romokat, egyik szobron — mely az Úr Jézust ábrázolta— a kezek olyan apróra tördelőztek, hogy lehetetlen volt helyére vissza helyezni. Egyik egyháztag gondolt valamit, s fogott egy karton lapot és a következőket írta rá: "Csak a ti kezetekkel rendelkezem" — majd felakasztotta a kezek helyére. Kérdezzük meg magunkat, tudunk-e valóban Krisztus keze lenni? Mert az Úrnak szolgálni a legdicsőbb dolog. Molnár Antalné Pekingben (Kína) csak egy keresztyén gyülekezet van A kínai népköztársaság fővárosában, Pekingben egy protestáns gyülekezet működik, a torontói (Kanada) "Globe and Mail" című napilap külön tudósítója szerint. Pekingnek 1.148.000 lakosa van. A jelentés leírja, hogy a gyülekezet "Rice Market Street Church” (Rizs Vásár Utcai Gyülekezet) néven működik. 1958-ban alakult a város összes protestánsainak az összefogásából. Az összejöveteli hely egy épület második emeletén van. Az elmúlt Húsvét óta ismét nyitva áll az imaház kapuja minden érdeklődő előtt. 1960-tól a "kulturális forradalom" évei alatt külföldiek nem látogathatták az összejöveteleket. A gyülekezet lelkésze: Yin Chi-chen becslése szerint Pekingben legalább 500 protestáns egyén él, bár nem mind látogatja az összejöveteleket. Azok részére, akik jönnek hetenként 4—5 Istentiszteletet tartunk, néha kevesebbet, amint a szükség kívánja — mondta Yin Chi-chen lelkész. Egy tipikus vasárnapi szolgálat kb. 35 percig tart és erősen emlékeztet a régi, ceremóniák nélküli metodista összejövetelekre. A sorrend négy énekből, egy zsoltárból, Ó és Újszövetség-i igeolvasásból és három rövid imaáhítatból áll. Van még egy rövid lelki figyelmeztetés a szószékről, de prédikáció nincs. Nincs perselyezés. De akik óhajtanak hozzájárulni a gyülekezet költségeihez, a prédikátor fizetéséhez, azok elhelyezhetik adományaikat a bejáratnál levő fadobozba. Van a gyülekezetnek egy másod-lelkésze is: Kan Xue-ching. Yin Chi-chen prédikátor az amerikai Church of the Brethren (Testvérgyülekezetek) misszionáriusai által régebben fenntartott teológiai szemináriumban végezte teológiai tanulmányait. 1944-ben avatták fel a szolgálatra. (ABPS) Az egyetlen enyhítő szó, amit az ostobaságról mondhatunk az, hogy valódi.
