Evangéliumi Hírnök, 1973 (65. évfolyam, 2-24. szám)

1973-01-15 / 2. szám

1973. január 15. EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 5. oldal Missziómezőkről... A GERZSENYI MISSZIÓ ALAP MUNKÁJA A clevelandi Gerzsenyi testvérünk, akinek áldozatos misszió-tevékenysé­géről lapunk ápr. 15-i számában ír­tunk, folytatja az Űr előtt kedves se­gítő munkáját. Gerzsenyi testvér ma­gyar, de az általa felállított misszió­alap az általános keresztyén ügyet szolgálja. A magyar baptista misszió ügy magasan áll céljai sorrendjében. A Gerzsenyi misszió-alap nemrégi­ben küldött egy autót (ill. pénzt az autóra) a magyarországi baptista szövetség használatára. Ment egy autó (Volkswagen) Jugoszláviába misszió célra és egy motorkerékpár egy fiatal magyar jugoszláviai prédi­kátornak. Jó tudni, hogy Gerzsenyi testvér a magyar misszióra szánt adomá­nyait a clevelandi Bethánia Baptista Gyülekezeten keresztül juttatja el az arra szoruló testvéri kezekhez. A karácsony szép volt Magyarorszá­gon több baptista prédikátor részé­re. Az alábbi levél Laczkovszki János testvértől elmondja, hogy miért volt kedves ünneplése egynéhány baptis­ta munkatársunknak: “Kedves Bretz Testvér: Isten irán­ti hálaadással és testvéri köszönettel közlöm veled, hogy központunk cí­mére küldött 225.— dollár, valamint Palotay Sándor testvér csekkszámlá­ja által küldött 1095.— dollár meg­érkezett. Megbeszélésünk szerint 21 személy részesült belőle karácsonyi segély címén. A támogatásban részesült szolga­társak nevében köszönöm neked és az illetékes testvéreknek, Gerzsenyi Ernő testvérnek külön, missziónk áldozatkész támogatását.” Gerzsenyi testvér szeretete szépen beleillik a karácsony mennyei han­gulatába. Örömet szerez és ő maga is örül. Mindenki örül. Az Úr áldja meg Gerzsenyi testvért. & HÁLAADÓ ÜNNEPÉLY CLEVELANDBAN (Bethánia Gyülekezet) Torontó és Cleveland között csak addig nagy a távolság, amíg valaki el nem indul. Ha már úton vagyunk, akkor úgy tűnik, hogy nem is olyan hosszú ez az autóút, mint előzőleg az ember a térképről megállapította, így történt ez velünk torontóiakkal is, mert elfogadtuk a clevelandi Be­thánia Gyülekezet szíves meghívását, hogy együtt emlékezzünk hálaadás­sal Istenünk sokféle kegyelmére. Nov. 11-én, szombaton este és 12- én vasárnap délelőtt voltunk együtt Isten színe előtt, hogy elmondjuk és le is tegyük áldozatunkat az oltárra. A clevelandi nőtestvérek nagyon szép oltárt készítettek mindannyiunkat emlékeztetve a hála fontosságára és arra, hogy Isten sokkal többet adott nekünk embereknek. De az ünnepi együttlét megtanított bennünket arra is, hogy hálát adni csakis örömmel lehet. Ha valakit kényszeríteni kell, az sohasem fogja örömmel megtenni áldozatát és hálaadását. De nem így volt ez Clevelandban, mert először is meglepő nagyszámú hallgatóság jött össze. Hiszen Torontóból harminc testvér látogatott át, aztán a helyi gyülekezet tagjai nagyon szép misz­­sziózást folytattak ismerőseik kö­zött. így a két gyülekezet tagjain kí­vül sok érdeklődő is eljött. Lehet, hogy még nem hálaadó szívvel, ha­nem csak kíváncsiságból, de egykor még megállhatnak Isten előtt ők is hálaadó élettel. A két gyülekezet énekkara és zene­kara összevontan végezték a szolgá­latokat, és ismét fölcsendültek ajku­kon meg a húrokon a szebbnél szebb hálaadó és Istent dicsérő énekek. De ezenkívül néhány új és kedves éne­ket énekeltek a torontói testvérek, mert Magyarországon, a Baptista Egyház kiadásában megjelent Evan­géliumi Vegyeskarok gyűjteményé­ből mutattak be néhány gyöngysze­met. Nagyon nívósán énekelt a nem régen alakult clevelandi négyes ka­marakórus is. Ók a régi, klasszikus egyházi énekek közül mutattak be néhányat. A nagy változatossághoz tartozott még az is, hogy hangszer­szólók, énekszólók és duettek válto­gatták egymást a költeményekkel és bizonyságtevésekkel. Isten igéjével mind a két alkalom­mal Viczián János torontói lelkipász­tor szolgált. És amíg egyek tudtunk lenni az éneklésben, a zenélésben, ugyanúgy megmutatkozott ez az egy­ség az ige hallgatásában és a buzgó imádságokban. Nagyon gyorsan elszaladt az az idő, amit a clevelandi testvéreink között tölthettünk. De ez csak azért volt, mert nagy szeretettel és kedvesség­gel vettek körül bennünket. Ez az­után megmutatkozott a vasárnap déli közös ebéd alkalmával is, amikor a clevelandi nőtestvérek szolgáltak, nemcsak nekünk, torontói vendégek­nek, hanem minden látogatót és ér­deklődőt ott tartottak, hogy szerete­­tüket így is kifejezhessék. Legyen most is köszönet minden áldozatu­kért és kedvességükért. Egymástól pedig azzal a boldog meggyőződéssel köszöntünk el, hogy “mily jó és mily gyönyörűséges, ami­kor együtt lakoznak az atyafiak ... mert csak oda küld áldást az Úr és életet örökké.” Viczián János HÍREK DETROITBÓL Nagy örömben volt részünk nov. 19-én, amikor két angol vendéget üd­vözölhettünk körünkben. Rév. Eugen Bragg testvért és Eunica Johnson testvérnőt, aki 22 éve dolgozik, mint misszionárius Sao Paulóban (Brazí­lia). Sao Paulóban sok magyar test­vérünk él, akik örömmel dolgoznak Isten országában. Délelőtt E. Bragg testvér prédikált angolul. Szabadi tv. a gyülekezet lel­kipásztora Clevelandban szolgált az Igével. Szabadi testvért a házigazda tisztségben özv. Molnár Antalné tv.­­nő helyettesítette. Bragg tv. József álmáról beszélt. Megmagyarázta, hogy nem minden álomnak van jelentősége, de József álma jövendölés volt, melynek be­teljesedéséről neki fogalma sem volt. A prédikáció után Marton Sándorné szólót énekelt, melyet férje kísért orgonán. Johnson testvérnőnket me­leg szavakkal üdvözöltük, s istentisz­teletünket imával zártuk. Délután Johnson testvérnő szol­gált az Igével. Az irgalmas samari­­tánusról beszélt, kihangsúlyozva a szeretet munkáját. Marton tv.-nő szólóéneke után vendégünk vetített képekben mutatta be munkáját Bra­

Next

/
Oldalképek
Tartalom