Evangéliumi Hírnök, 1973 (65. évfolyam, 2-24. szám)
1973-02-15 / 4. szám
6. oldal EVANGÉLIUMI HÍENÖK 1973. február 15. Misszió mezőkről. HÍREK TORONTÓBÓL Nagyon kedves és áldásos volt gyülekezetünk számára a decemberi hónap. Az első vasárnap, december 3-án, bemerítésünk volt. Igaz, csak egy fehérruhás állt a bemerítő medence mellett, de tudtuk azt, hogy az ég angyalai között örvendezés van egy bűnös megtérésén. így aztán mi magunk is csatlakoztunk az örvendező mennyei sereghez. Ezt tettük annál is inkább, mert mindnyájan hallottuk bizonyságtételét, és láttuk megtért életét. — Soha nem szabad elfelejtenünk, hogy ha a bemerítést nem előzi meg az újjászületés, értékét veszíti ez a szertartás. Nekünk van reménységünk arra nézve, hogy nemcsak az elindulás volt szép testvérnőnk döntésében, hanem a további élete is megáldott lesz Istenünktől. December többi vasárnapjain újból és újból szólt hozzánk Isten az adventi igéken keresztül, hogy nemcsak készülgessünk mi most a karácsonyi ünneplésre, hanem sokkal inkább készüljünk az Ö második eljövetelére. Megragadott az Ige ama tanítása, hogy ne csupán készülgessünk, hanem felkészülten várjuk a mi Urunk eljövetelét. Ebben az évben érdekesen alakult a naptár jóvoltából a karácsony. December 24-én, vasárnap délelőtt még az adventi hangulatban szemléltük a fenyőkoszorún lengedező négy gyertya világolását, de este már kigyulladtak a fenyőfán a karácsony megérkezését hirdető gyertyák. Ezen az estén, karácsony szentestéjén, az Ige mellett a gyerekek szolgáltak nekünk karácsonyi költeményekkel és énekekkel. Gyermekeink ajakán fölcsendültek azok a régi magyar vasárnapi iskolában tanult karácsonyi énekek, amelyek mindnyájunknak gyermekkorunkat juttatták eszünkbe. Karácsonyi ünneplésünket december 25-én folytattuk. Ezen a délelőttön a karácsonyi történet rövid ismertetése hangzott el, egyrészt a prófétai jövendölések alapján, másrészt pedig úgy, ahogy ezt a pásztorok látták és hallották, Közben az énekkar nagyon kedves szolgálatot végzett, mert egy-egy eseményt megfelelő énekkel is illusztrálták. így láttuk meg azt, hogy nemcsak "Megjött a karácsony szép fényességben”, hanem azt is szomorúan vettük tudomásul, hogy "Nem volt hely a fogadóban” Jézus számára. Mégis, amikor mindent végig gondoltunk, akkor nem kis vágy támadt lelkűnkben arra nézve, hogy mi is "Szerettük volna látni Bet’lem csillagát”. Ez az újabb fajta összeállítás és karácsonyi ünneplés megragadott bennünket, és olyan kedvessé vált számunkra, hogy mi magunk is szerettük volna megállítani a napot Józsuéval együtt, de most nem Gibeonban, hanem Torontóban De mielőtt végleg leoltottuk volna a karácsonyi gyertyákat, még együtt adtunk hálát karácsony estéjén is a gyülekezetben Isten nagy szeretetéért. December 25-én este a gyülekezet fiatalsága szolgált költeményekkel, felolvasással és természetesen az énekkar a régi és újabban megtanult karácsonyi énekekkel örvendeztette meg a gyülekezet tagjait. Azonban még mindig nem fejeződött be december áldásossága. Ugyanis dr. Haraszti Sándor testvér, az Amerikai Magyar Baptista Szövetség Misszió Bizottságának Elnöke volt vendégünk az óév végén. Testvérünk szolgált Szilveszter napján délelőtt és este, valamint újév estéjén. Hiába volt az, hogy Szilveszter estéjén már kilenckor együtt voltunk, éjfélig mégis gyorsan elröppent az idő. Az újév beköszön tével szeretetvendégséget tartottunk. Szilveszter és újév estéjén újból sok áldást nyertünk. Kaptuk ezt magából az Igéből, annak hirdetőjétől, Haraszti testvértől, de ezenkívül az énekkar ismét szépen fölkészült erre a két estére. Ugyanis "Az Ür Jézus életáldozata” címmel egy szép összeállítást hallottunk. Ez a szolgálat bibliaversekben, költeményekben és énekek alapján vázolta föl előttünk Jézus Krisztus életét. Kezdtük az Ő földrejövetelével, és azután végig kísértük életét, ahogy az evangéliumok alapján megismertük. A szépen összeválogatott költemények és énekek, mind egy-egy jellegzetes eseményt mutattak meg előttünk, ahogy a Megváltó végig járta ez életet, vállalva mindent értünk. És tette mindezt nem a maga dicsőségére, hanem tette azért, mert ennyire szeretett bennünket. Ezért mindenek végén örömmel és hálával csendült föl mindnyájunk ajakán: "Feltámadt Hős, ó dics neked." Egy hónap eseményeit mondtuk el úgy, ahogy ezt mi torontóiak végig ünnepeltük, de szeretnénk azt, hogy az ünnepek elmúltával se csökkenjen a mi hűségűnk és szolgálatunk Urunk országának építésében, a lelkek megmentésében. Viczián János HIGHLIGHTS OF LIFE AT SILLIMAN MEMORIAL Bridgeport, Conn. Dec. 2—Ladies Aid held their annual Christmas family dinner and program. At this time they honored Christ by honoring one of His faithful servants, Mrs. Elizabeth Molnár, who attained her 93rd birthday. Mrs. Molnár accepted the Lord Jesus as her Saviour in 1909, and has remained true to Him.—The Ladies Aid also presented pastor and his family with an appreciation gift. Dec. 3—Silliman adopts annual budgets and holds election of officers. The church adopted a $2600 Mission Faith Proposal. 60% to American Baptist Missions; 10% to Hungarian Baptist Union; 10% to Bethesda Baptist Home, and 20% to other missions. We also adopted a $20,052.00 operations Budget for the year 1973. At this time the church was officially presented with The Frank Szanto Christian Service Fund by Mrs. Margaret Szanto. This fund was given to be used for the preaching of the Gospel. To be used for the specific purpose of training and assisting our church in the preaching of the Gospel. Dec. 8—The Mission Guild held its Annual Christmas Meeting. Our special project for this meeting was to get acquainted with the Bethesda Baptist Home. A short history resumé was given of the beginning of
