Evangéliumi Hírnök, 1973 (65. évfolyam, 2-24. szám)
1973-12-01 / 23. szám
6. oldal EVANGÉLIUMI HÍBNÖK 1973. december 1. lebontották, de ameddig a város az épület kereskedelmi értékét meg nem téríti, a gyülekezet az üres telken tart Istentiszteletet. Rijeka, volt Fiume városában levő baptista gyülekezetben október 7-én ifjúsági találkozó volt több külföldi vendég részvételével. Novi Sad. Dr. Lewis A. Drummond, amerikai evangélista 15 napos jugoszláviai tartózkodása alatt meglátogatott 8 gyülekezetét az elmúlt nyáron. Az evangélizációk eredményeképpen 30 egyén döntött Krisztus mellett nyílt vallomással. Klem Ferenc testvér, a jugoszláviai baptisták titkára volt az amerikai vendég tolmácsa. Klem testvér kifejezte azt a reményét, hogy az 1973-as év a "stagnálás” végét jelenti és több, mint 100 alámerítést fognak tudni jelenteni. Jugoszláviai baptisták száma 3500. Dr. Drummond a louisvillei Southern Baptist Theological Seminary tanára. (EBPS) s Slara Zagora: Bulgáriában, ebben a központifekvésü városban egy kis csoport baptista jön össze a gyülekezeti alkalmak megtartására. Az evangélikusok száma itt 250—300 között mozog. A különböző felekezetű hivők énekléskor a pünkösdiek által kiadott énekeskönyvet használják. Ez a legerősebb protestáns felekezet. FESZÜLT HELYZET AZ EGYHÁZ ÉS AZ ÁLLAM VISZONYÁBAN NYUGAT-NÉMETORSZÁGBAN Az egyház és az állam szétválasztása a Német Szövetségi Köztársaságban még mindig nem történt meg. A Szabad Demokrata Párt (FDP) egyik bizottsága javasolta, hogy az egyházi adó állami segéllyel való behajtását szüntessék meg. Az állam és az egyház közt levő szerződéseket meg kell szüntetni és a kötelező vallásoktatást el kell törölni, követeli a javaslat. Nyugat-Németország lakosságának 96 százaléka hivatalosan tagja a katolikus és evangélikus egyházaknak, de a katolikusok közül 33.5 százalék és a lutheránusok közül 4.8 százalék jár templomba. A fentnevezett javaslat — érthetően — éles tiltakozást váltott ki az egyházi körökből. Are You In Love? By Roscoe Brown Fisher Tell me of marriage, I said to Grandpa. And he began to speak: It isn’t we do not mean what we say before the altar; rather it is that we find it too difficult to live out what we say. It isn’t that we are not in love the day of the wedding; but rather it is that we have not yet crossed the sea, and are simply unaware of its perils and obligations. It isn’t that we cease to dream and desire to drink the fragrance of companionship; but rather that we forget the discipline of affection ... of kindnesses... of duty... of moral obligation every love must have if it is to survive. Marriage never remains the same. It is forever growing... into a masterpiece ... into a mixture ... or into a mess. It becomes a beautiful relationship ... a bearable relationship ... or a boresome relationship. What a shame—so many allow the delicate intimacies of the bedroom to be pushed beyond their reach by their selfishness and misunderstanding of the art of love. What price... O Love? Tears, divorce, broken homes, homeless children—the black plagues of the American social order. But you make me sad, Grandpa. What about the other side of the mirror? Grandpa was silent, as if waiting for a voice beyond. Then he continued to speak: Love—radiant and romantic—master of all life! Those talkative eyes, that little touch of the hand, that unexpected, quickened beat of the heart, that short deep breath you hoped and dreamed could be yours—this is love. ‘Tis more fun to love than to be loved ... and yet, who can love without receiving love? Who can escape the tenderness of compassion? Love has no sanctuary. If love finds you, it will direct your course. Sing and dance and cry and forgive together ... and be joyful and let each of you be you. Stand alone, but let each of you surrender yourself until every setting sun melts into a tomorrow better and brighter than today. Children about your feet... O woman! ... the seeds you bear in your body shall rise up and call you blessed... and kingdoms and crowns shall fall before you ... and your tears and pains shall be hidden in the closed palm of secret memories—this is love. A FAMILIAR LANDMARK A railroad recently proposed the abandonment of a money losing spur line running through Northeastern Colorado into Nebraska. One of the witnesses who testified in opposition to the abandonment proceedings was a farmer who pleaded vociferously that the line was a vital necessity to the area. The railroad lawyer asked, "How long has it been, Sir, since you shipped anything on this railroad?” "Well, I don’t know as I ever have.” "How long has it been since you’ve ridden on the railroad, Sir?” "About ten or fifteen years," drawled the farmer. “Then what difference does it make to you whether the spur line is abandoned or not?” "Well,” said the farmer, with some degree of disturbance, "I walk down almost every night to see the train go by!” Lots of people feel the same way about the church. It is a nice familiar landmark and they would miss it if abandonbed—yet, they do not use it! Laziness grows on people. It begins in cobwebs and ends in iron chains. The more one has to do the more he is able to accomplish. — Buxton
