Evangéliumi Hírnök, 1973 (65. évfolyam, 2-24. szám)
1973-12-01 / 23. szám
1973. december 1. EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 7. oldal Árverésre került biblia A dédnagyszüleim az ínséges 1817. esztendőben kerültek össze, mint házasok. Dédapám cipész volt és legénykorában 200 tallért takarított meg, úgy hogy családalapításra gondolhatott. A pénzen egy házikót és egy hozzátartozó kis szántót vett. A házikó, amikor megvették olyan rozoga volt, hogy a pincétől a padlásig keresztül lehetett látni. Ha felhőszakadás érte, az ágyat a szoba valamelyik száraz helyére kellett tologatni. A megszálló francia csapatok ínségbe döntötték az országot és ezt még fokozta két egymásután következő rossz termés. Dédapám komoly hivő ember volt. A Megváltójáról, amikor erre alkalma nyílt, bátran bizonyságot tett és emiatt az egész falu "a jámbor suszternek” nevezte. Jóllehet szorgalmas munkás volt, a napi keresete csak nyolc garast tett ki, és ebből tizenegy gyermeket nevelt fel. A házassága első éveiben egyszer komoly gondja támadt a kis családnak: még egy ágyra lett volna szükségük. A nagyobbik gyermek a szülőkkel aludt, egy másik gyermek lassan már kinőtt a bölcsőből és egy harmadik gyermek Isten áldása útban volt. Ezért kellett még egy ágy. Erre nemsokára egy kedvező alkalom nyílott. A faluban kidobolták, hogy egy gazdag ember minden holmija árverésre kerül és hogy ágyat is lehet majd venni. "Nosza, apus", szólt dédanyám, "menj el oda és vegyél egy ágyat. Tizenhét tallért spóroltunk, ebből majd kitelik.” Dédapám szótlanul tudomásul vette a tervet. Amúgy is kevésbeszédű ember volt, az élettársa viszont olyan bőbeszédű, hogy szinte öröm volt hallgatni. Az árverés napján magára öltötte az ünnepi zubbonyát, magához vette a 17 tallért és elment az árverés színhelyére, a helyi korcsmába. Mivel ott soha nem szokott megfordulni, a megjelenése feltűnést keltett. "Nini, a jámbor suszter is itt van” sugdolództak körülötte. Valaki megszólította: "No, majszter uram, mi kellene, mit akar vásárolni?” — Ágyat akarok venni. — Azt kaphat, az van elég. Az árverés, ivás és lármás terefere közt megindult. Egy idő múlva egy vaskos, 15 font súlyú könyv került licitálásra. "Ez egy magyarázatokkal ellátott Biblia”, kiáltott harsány hangon az árverező, “ki akar Bibliát vásárolni?” A kérdés élcelődést váltott ki a jelenlevőkből és amikor a Bibliából verseket citáltak, gúnyos megjegyzéseket lehetett hallani. Első vásárlónak egy kereskedő jelentkezett, aki 20 garast ígért, mert csomagolópapírra volt szüksége. Másodiknak a dédapám jelentkezett: egy tallért ígért a Bibliáért. "Ki az, ki kínált egy tallért?” kérdezte csodálkozva a nagy összegen az árverező. "Breidenbach mester!" hangzott a válasz. Erre többen összesugdolóztak: Tréfáljuk meg a jámbor susztert, verjük fel a Biblia árát! Gúnyolódás és viccelődés között egyre magasabb kínálat hangzott fel. Végül valaki 16 és fél tallért kínált, a dédapám pedig tizenhetet. És egy rövid szünet után az árverező kijelentette: Tizenhét tallér először, másodszor, és harmadszor! Utána kalapácsütés. — A Biblia dédapám tulajdona lett. "Nos, hát nem akart maga ágyat venni?" kérdezték gúnyosan a vásárlótól. Az nem válaszolt, szótlanul kifizette a 17 tallért, vállára vette a Bibliát és elindult haza. Ágyat már nem tudott venni. Amikor a nehéz könyvvel, megizzadva hazaérkezett, felesége csodálkozva fogadta: Hát te mit hozol itt? — Egy Bibliát. — És mi van az ággyal? — Ágyat nem vettem. — És miért nem? — A Biblia miatt. — Mibe került a Biblia? — Tizenhét tallérba. Erre aztán kitört a nagy vihar. Dédapám nem szólt semmit, levetette az ünnepi zubbonyát, felkötötte a munkakötényét és leült dolgozni. Csak egyszer vetette közbe: Nem tudtam elviselni, hogy a szent Bibliából csúfot űzzenek. De ez mitsem enyhített a felesége haragján. Amikor dédapám az esti áhítathoz elővette a megvásárolt Bibliát, az asszony durcásan kiment. Másnap korán reggel a falu jómódú molnárja köszöntött be. "Mivel szolgálhatok?” kérdezte tőle Breidenbach mester. "A Biblia és az ágy miatt jöttem”, felelt amaz. "A tegnapi esetet elmondtam a feleségemnek és ő szörnyen megmosta a fejemet a történtek miatt. Azt mondta: Ha ti férfiak isztok, csak csúfságon jár az eszetek! Egész este pörölt velem és ma reggel már hajnalban kizavart az ágyból. És azt mondta: Fent a padlásszobában van egy felesleges ágyunk. Hozd le az ágyneművel együtt, rakd szekérre és hajts el vele Breidenbachékhoz. Ha 17 tallért adtak egy Bibliáért, ingyen kapják az ágyat. Nosza, gyerünk azzal az ággyal, hozd le és vidd el nekik!” — így hát elhoztam. Kint van a kocsin, segítsen lerakodni. De dédapám először beszólt a konyhába: Anyus, gyere csak ki egy pillanatra! — Mi az, mi van? kérdezte mogorván az asszony. "Jó reggelt, kedves Breidenbachné!” köszöntötte a molnármester. “A feleségem üdvözletét küldi és arra kéri, fogadjon el tőlünk egy ágyat. Jó szívvel adjuk, használják egészségben!” A dédanyám erre összenézett a férjével, szótlanul visszament a konyhába és ott úgy tett, mint egykor a Péter tanítvány: keserves sírásra fakadt. A férfiak ezalatt felhozták az ágyat, összerakták és este már abban aludtak a gyerekek. De ezt megelőzően dédapám esti áhítatot tartott a feleségével együtt. Az új Bibliából fellapozta a 37. zsoltárt és olvasott: Gyönyörködjél az Úrban és Ő megadja néked szíved kérését! Hagyjad az Úrra a te útaidat, majd Ő teljesíti! Dédapám az élete utolsó napjáig hűen követte drága Mesterét, az Úr Jézus Krisztust. Utolsó betegsége alatt sokat imádkozott, hogy az Űr térítse magához az egész háza népét; és főleg azért könyörgött Istenhez, hogy méltassa egyik utódját arra, hogy szent Országa munkása legyen. A dédanyám csak a férje halála évében ragadta meg teljes hittel az üdvbizonyosság kegyelmi ajándékát még 21 évet élt és 92 éves korában helyezhette imádkozó kezét az első unokája, az édesapám fejére azon a napon, amikor lelkésszé avatták. Két napra rá a mennyei Atya hazahívta fáradt szolgálóleányát az örök boldogság honába. — Vajha a kiterjedt, nagy családunk minden egyes tagja megszívlelné a Szentírás ama intelmét: "Figyeljetek az életükre és kövessétek a hitüket!” (Zsid. 13:7.) Breidenbach M. (Ford. L. E.) Az ördög nem fél a porlepte bibliától.
