Evangéliumi Hírnök, 1973 (65. évfolyam, 2-24. szám)
1973-11-15 / 22. szám
2. oldal EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 1973. november 15. EVANGÉLIUMI HÍRNÖK GOSPEL MESSENGER Published semi-monthly by the Hungarian Baptist Union of America 2844 East 130 St., Cleveland, Ohio 44120 Editor — Szerkesztő: DR. BELA UDVARNOKI 609 Woodridge Drive, Murfreesboro, North Carolina 27855 Telefon: (919) 398-4646 Second Class Postage Paid at Cleveland, Ohio Subscription fee: $5.00 per year Előfizetés és címváltozás I erre a címre küldendő:. I Mrs. Maria Szerencsy I P. O. Box 5873, Cleveland, Ohio 44101 I FONTOS: Címváltozást, kérjük, .jelent- i sék Mrs. Mária Szerencsy lapkezelőnek. [ Lapzárás ideje minden hónap negyeröike és húszadika. A negyedikén pos. 1 tázott kézirat a következő hónap else, jén, a húszadikán postázott kézirat a 1 következő hónap tizenötödikén jelenik ] meg. Sürgős hírek a lap megjelenése i előtt 10 nappal beküldhetők. [ Printed by Classic Printing Corporation 9527 Madison Ave., Cleveland, Oh. 44102 lelki áldással a mennyekben a Krisztusban.” (Ef. 1:3.) A hálaadás napján a lelki áldások inellett elénk sorakoznak a földi élet egyéb javai is: család, iskola, munka, kenyér, természetvilág szépségei, béke, egészség, élet, otthon, ruha, jó barátok, könyvek, zene, ének, kulturális értékek tudományok, technikai ajándékok, stb. Ezekre is érti a zsoltáríró: "Áldjad, én lelkem, az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről!” Sőt, ebben a hálában benne vannak a sokszor semmibe vett értékek is, mint például a lélegzetvétel, egy pohár víz, a virágok illata, a csillagfény, az őszi lombhullás, a csillogó hópelyhek, a patakcsobogás, a bárányfelhők, a szívdobbanás, a mosoly, a jó álom és minden, minden, amivel Isten széppé és gazdaggá teszi életünket. Sok ember önmagának, vagy a véletlennek tulajdonítja ezeket. Hivatkozik saját erejére, igyekezetére és tehetségére, és nem veszi tudomásul, hogy mindenhez Isten ad lehetőséget az embernek, ahogy meg van írva: "Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való és a világosságok Atyjától száll alá, akinél nincs változás vagy változásnak árnyéka.” (Jak. 1:17.) A hálaadás napján gondolnunk kell azokra az embertársainkra is, akik sok áldás nélkül szűkölködnek. Azokra, akik háborúban szenvednek, akik éhségükben sárgának látják Isten szép világát, akik a gyűlölet légkörében gyötrődnek, akik kifosztottak, elnyomottak, kizsákmányoltak, és akiknek semmi jó nem jutott ebből a földi életből. Nekünk, keresztyéneknek az az egyik feladatunk, hogy ezeket az életunt és emberi mivoltuktól megfosztott felebarátainkat is elvezessük az Isten által adott javakhoz, hogy ők is hálára hangolódjanak velünk együtt. Már az is könnyíti helyzetüket, ha megtudják, hogy gondolunk reájuk és észreveszszük őket az ő nyomorúságukban. És még többet ér, ha valami módon eljutunk hozzájuk, imádkozunk értük és megosztjuk velük a nekünk juttatott javakat; küzdünk mindaz ellen, ami őket maradiságban, nyomorban tartja, így a háború, a faji gyűlölködés, a kapzsiság és önzés ellen. Mi nem rendezkedhetünk be csupán arra, hogy feléljük javainkat és igyekszünk a magunk életét boldoggá tenni. A hálaadás napjának van árnyéka is, és amikor a hálaoltár köveit összerakjuk, egy fekete, bánatos követ is oda kell tennünk a szép fehér kövek mellé, hogy emlékeztessen olvasóink és tagjaink között beszéd tárgyát képezi. A beszédet a lap felett érzett féltő aggodalom indítja meg. Testvéreink érzése jut kifejezésre, amikor felteszik a kérdést: Hogyan bírja Szövetségünk fenntartani a lapot ezekben az inflációs időkben? A kérdés után sokan előállnak egy másik kérdéssel: Nem kellene emelni az előfizetés árát? Ezek a kérdések és kérdésekben feltett javaslatok azt mutatják, hogy testvéreink és olvasóink nagy gonddal, szeretettel és megértéssel szemlélik az Evangéliumi Hírnök ügyét. Javaslatukban bent van az az elgondolás, hogy az előfizetés felemelését természetesnek tartják. A válasz az, hogy mivel az Evangéliumi Hírnök nem üzlet, s a kiadó, a Szövetség, és a szerkesztő és a lapkezelő áldozattal végzi munkáját, az lenne a jó, ha a lap úgy, ahogy, a jelenlegi árak mellett fenntartható minket a felebarátaink, az Isten által adott javak nélkül szűkölködő embertársaink iránti feladatainkra. Arra kérem a kedves olvasót, hogy amikor e sorokhoz ér, mondjon egy imádságot minden szenvedő embertársunkért, hogy Isten adjon nekik enyhületet, és láttassa meg velünk is még jobban azokat a lehetőségeket, amelyeket az imádságon kívül felhasználhatunk megsegítésük érdekében. Akik pedig, mint Isten gyermekei hordozzák a próbák terhét, fontolják meg, hogy a próba Isten kegyelmének szokatlan kifejezése. Sok próba vitt már bennünket vissza Istenünkhöz. így azok is javunkat szolgálták, és még azokért is csak hálára kötelezettek vagyunk Istenünk iránt. Most hálaadás napját ünnepli az egész ország, és szerte a világon sok gyülekezetben hálaoltár körül zeng az ének és imádság. Nem maradhatunk el e hatalmas hálaadó seregtől, hanem a zsoltárossal együtt kell önmagunkat is buzdítanunk a hálaadásra: “Áldjad, én lelkem, az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét. Áldjad én lelkem, az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről!" (Zsolt 103:1—2.) Gerzsenyi László lenne. A gazdasági körülmények azonban arra mutatnak, hogy ez nem lehetséges. Lapunk árát konvenció közben aligha emelhetjük. Olvasóink és előfizetőink azonban tehetnek sok jót: 1. Rendezik pontosan az előfizetést. 2. Önként emelhetik az előfizetést. Öt dollár helyett szép és kedves dolog lenne, ha adományként évente 10—15 dollárt küldenének. 3. Szereznek új előfizetőket, vagy megrendelik az Evangéliumi Hírnököt ajándékként ismerőseiknek, barátaiknak és családtagjaiknak. 4. Akit az Úr megáldott küldhet nagyobb adományt. Érdeklődjünk, elmélkedjünk és imádkozzunk lapunk ügyéért. A segíteni kész a szükséget látja, a szükség okait nem keresi. AZ EVANGÉLIUMI HÍRNÖK
