Evangéliumi Hírnök, 1973 (65. évfolyam, 2-24. szám)

1973-11-15 / 22. szám

1973. november 15. EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 3. oldal Szemle A HÁLAADÁS ÜNNEPE Amerikában a csendes őszi hónapokra esett. Jó a napsugaras ablak mellett ülni és el­mélkedni. Miért legyünk hálásak, ki parancsolja, hogy hálásak legyünk, mi a hálaadás? Ezek a kérdések el­mélkedés közben tódultak agyamba. Az első két kérdésre nem nehéz a válasz. Gyönyörködöm az őszi, lan­gyos napsugárban. A nap sütne nél­külem is, de, hogy láthatom, mele­gét élvezhetem, azért külön köszö­netét mondok az Úrnak. Hosszú len­ne ez a cikk, ha minden bele kerül­ne, amiért hálás vagyok. De ez az én ügyem s Isten sok ajándéka az én örömem. KI MONDJA, HOGY HÁLÁS LE­GYEK? A szívem, az eszem és a lel­kem. Hány száz millió embertársam váltaná fel szívesen életsorát az enyémmel, holott nem vagyok gaz­dag. Az életből a legjobb értékek, amit én annak tartok, az enyémek. Egészség, megélhetés, kedves családi és baráti kör, lelki társaság és szel­lemi kívánalmakat kielégítő foglal­kozás, tevékenység tulajdonosa va­gyok. Miért lettem mindebben ré­szes? Nem érdemiem, nem fizettem érte, nem követelhettem, mégis az Kis gyermekek Tudd meg, te, csúnya, bűnös, rossz világ: Minden kis gyermek: piros szívvirág, Mit Isten kegye ejt a földre le, Hogy boldogítsa otthonunk vele. Üde arcukon derű, báj s mosoly: Ha simák, könnyük csillog, úgy omol; Szűztiszta lelkűk: sziromfakadás; Vidám jókedvük: angyalkacagás. Vigyázz reájuk, csúnya rossz világ: Ne érjék őket: szenny, por s bűnhibák! Mind szépek s drágák és mind műremek: Durva kezedben szét ne törjenek! Féltsétek őket: — drága kincsek ők —, Ti is, ti szegény, földi szenvedők! ínségben s gondban rájuk nézzetek S öröm közt csordul fájó könnyetek. Legyenek minden mindig bűnmentek, Igazi, bájos, apró, kis szentek, Vidám angyalkák, mosolygók, tiszták: Üdvkeresőknek örökszép minták! Patyi Gyula enyém! Tudom jól, hogy az Űr adta, holott nem volt köteles mindezt ad­ni. Köszönöm Uram! A te gazdag adományod váltja ki szívemből a hálaadást és ez a hálaadás nekem nagyon jól esik. Hálaadás nélkül hiányozna az életöröm és a megelé­gedés. MAGYAR BAPTISTA SZÖVETSÉ­GÜNK élete olyan, mint a nagy fe­hér vászonra vetített kép: a mi éle­tünk megnagyítása. Szövetségünk is az “őszi napsugárban" melegszik. A zimankós tél halálos fagya még nem érte el. Az őszi napsugarat még so­káig élvezheti szövetségünk. Milyen sok melegséget éreztünk Cleveland­­ben a Bethánia gyülekezet lelkész­beiktatásán. Figyeltük az elevensé­get, a lelkesedést s lelki szemeink előtt láttuk a jövőt. Igen, magyar testvéreim, még mindig ra­gyog előttünk a jövő. Mennyi örömmel élveztük az Úr jelenlétét, Cím: A svájci protestáns egyházi ve­zetők nyilatkozata a bibliai kereszte­lésről A svájci protestáns egyházi tanács, az egyház végrehajtó bizottsága és a lelkész szövetség elnöke nyilatkoza­tot adott ki a "Mai keresztelés”, (The Baptism of Today) címen. A dokumentum — amelyet szep­tember 16-án minden svájci protes­táns (kálvinista) templomban felol­vastak, a többek között a következő pontokat tartalmazza: "A mai társadalom kötelességtu­dással rendelkező embereket és ke­resztyéneket kíván. Ennél fogva a hangsúlyt a keresztyénség kérdésé­ben a megkeresztelendő egyénre és nem a szülőkre kell fektetni. A fele­lősséget a keresztyén maga vállalja közbeiktatott személyek (kereszt­­szülők) nélkül. Ez a tudatosságot megkívánó ke­resztelés nem vágja el a lehetőségét annak, hogy kisgyermeket megke­reszteljenek, ha a szülők meggyőző­dés alapján kívánják. A kisgyerme­kek keresztelését azonban fokozato­san kivétellé kell tenni.” A dokumentum aláhúzza azt a fel­fogást — amint a Svájci Protestáns Sajtószolgálat jelenti —, hogy a ke­it testvéri egységet, a magyar szót, a lelki kincseket a kanadai táborban! A floridai Bethesda gyülekezet lé­tezése, melegsége és szolgálata egy másik szívderítő jelenség szövetsé­günk őszi napjaiban. Ki ne örülne mindezeken és ki ne lenne boldog, hogy hálás lehet? A hálás szív re­ményteljes szív. MI A HÁLAADÁS? Örömünk kifeje­zése és fogadalmunk megújítása. Fe­jezzük ki hálaadásunkat örömteli szolgálattal és munkával. Kishitű pa­naszainkat némítsa el a vidám lelki munka zaja és hangja. Amikor örü­lünk, nem csüggedünk. Csüggedés és öröm nem fér össze. Vagy az egyik, vagy a másik tölti be szívün­ket. Hálaadó örömünkben nem ma­rad idő a bírálatra. Az ujj-mutató “te is testvér” helyett jöjjön a buz­­dító-bátorító “te is testvér"! Az Úr még sok jót tartogat hálás gyermekei részére. resztelést "mindenki lelkiismerete szerinti szabad választására kell bíz­ni..., hogy Isten ígéret, szabadság és reménység; Ö az aki hívja az embert a keresztségre, és az ember köteles­sége, hogy ezen hívás alapján élje társadalmi, hivatalos és családi éle­tét.” (EBPS) (Olvasóink figyelmét felhívjuk az Evangéliumi Hírnök 1973. június 15-i számában — 3. old. 3. hasáb — talál­ható közlésünkre. A svájci protes­tánsok — kálvinisták — nagy bátor­sággal levetették a hagyományok bilincseit s félelem nélkül ráálltak az Újszövetség által vetett alapra. A gyermekkeresztelést nem tanácsol­ják, s a lelki élet szempontjából nem nagy jelentőségűnek tartják; ezzel ennek a "sakramentumnak” az üd­vözítő hatását megtagadták. Megál­lapították, hogy lelki dolgokban nem szabad az embert semmiféle kény­szernek kitenni. A svájci protestán­sok tudomásul veszik s egyházi éle­tükben alkalmazzák Barth Károly, a néhány évvel ezelőtt elhunyt világ­hírű teológus megállapítását: a Szentírás szerint a felnőtteket kell megkeresztelni. Ezzel lépésükkel pó­tolják a reformáció hiányosságát. Szerk.) A svájci protestáns egyházi vezetők nyilatkozata a bibliai keresztelésről

Next

/
Oldalképek
Tartalom