Evangéliumi Hírnök, 1973 (65. évfolyam, 2-24. szám)

1973-11-15 / 22. szám

Vol. 65. No., 22. NOVEMBER 15, 1973

65. ÉVF., 22. SZÁM, 1973. NOV. 15.

Official Organ of the Hungarian Baptist Union of America

Az Amerikai Magyar Baptista Szövetség hivatalos lapja

“Az Evangélium Istennek hatalma" (Róma 1:16)

HÁLAADÁSSAL ISTEN ELŐTT

A bibliát nevezhetjük a hálaadások könyvének is, mert elejétől végig át van szőve a hála és köszönet gondolataival. Már az első lapjain találkozunk Nóé hálaáldozatával, amit az özönvíz megszűnte után mutatott be Istennek. Néhány lappal tovább Ábrahám pátriárka jelenik meg előttünk, aki útjának minden fontosabb állomásánál hálaoltárt emelt az Úrnak. Ezt követi Izsák és Jákob hálaáldozatainak leírása, majd Izráel népének története, amelyben a szabadulások és helyreállások után újból és újból hálaadó ünnepre gyülekeztek össze Izráel nemzetségei. Ebből a korból való a Zsoltárok könyve, a hálaimádságok és hálaénekek gyűjteménye, ami Isten jóvoltából éppen a biblia közepére került. Nagyon sok bibliaolvasó ember a leggyakrabban e helyen nyitja fel a bibliát, és ebből nyer újra meg újra buzdítást a hálaadásra.

A prófétai írások hálaimádságai után eljutunk az Úr Jézus Krisztus életének történetéhez, ami a hálaadással teljes élet bemutatása. Krisztus Urunk mindenért hálát adott a mennyei Atyának, sokszor még olyan dolgokért is, amelyek miatt mi csak panaszkodni tudtunk volna. Egyszer azért adott hálát, mert Isten elrejtette az ő titkait a bölcsek és értelmesek elől, de kijelentette a kisdedeknek. Hálát adott akkor, amikor csak öt kenyér és két hal volt a kezében, és előtte több, mint ötezer ember éhesen és elfáradva. Hálát adott a bethániai temetőben, ahol mindenki sírt és szomorkodott, és ahol egyik legkedvesebb barátjának a holtteste feküdt. Hálát adott a szomorú és kételkedő emmausi tanítványok hajlékában. Ezek az említett esetek bepillantást adnak Krisztus hálaadással teljes életébe. Tudta jól, hogy életének minden eseménye a világ megváltásáért vállalt szolgálatának elválaszthatatlan része. Amikor már közvetlenül maga előtt látta a nagypénteki szenvedéseket, akkor is dicséretet énekelve vonult tanítványaival együtt az Olajfák hegyére. A keresztfán mondott hatalmas “Elvégeztetett!” kiáltásában pedig a hálák hálája összegeződött a nagy műért, az emberiség megváltásáért.

Jézus Krisztus hálás életének példáját követték az apostolok. Örvendeztek a szenvedésekben, énekeltek a börtönök mélyén és a máglyák tetején. Hálásak voltak az élet minden változásában, sőt a halál kapujánál is. Ez a túláradó hála mutatkozik meg az apostoli levelek mindegyikében. Köszönettel kezdődik, hálával folytatódnak és dicséretmondással fejeződnek be. A levelek után érkezünk el János apostol Jelenésekről írott könyvéhez, amely összegezi a hálaadás tényeit, és ellenállhatatlan diadallal zengi a Bárány dicséretét: "Méltó a megöletett Bárány, hogy vegyen erőt és gazdagságot és bölcsességet és hatalmasságot és tisztességet és dicsőséget és áldást.” (Jel. 5:12.)

A bibliai személyek, elsősorban Jézus Krisztus példája alapján lássuk meg mi is a hálaadás okait! Először azért magasztaljuk Istent, mert az Úr Jézus Krisztus által úgy ismerhettük meg őt, mint mennyei Atyánkat. Ez a legnagyobb jó földi életünkben. Hiába rendelkeznénk minden mással, hiába lenne hatalmunk, vagyonunk, szépségünk és hosszú életünk, Isten ismerete nélkül ezek mellett is tartalmatlan volna az életünk. Az ő gondviselésének, kegyelmének és jóságának tudatában azonban még a földi javak híján is csak hálaadásra van okunk. Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában van bűnbocsánatunk; általa nyertük a Fiúság Lelkét; örököstársaivá lettünk az Úr Jézus Krisztusnak, és dicsőséges hajlék vár reánk a mennyben.

Isten megismerésével szorosan összekapcsolódik hálánknak az az oka, hogy van bibliánk. Érthetően, világosan szól ez által hozzánk mennyei Atyánk. Bármikor kezünkbe vehetjük, elvihetjük magunkkal a kórházi ágyra, a harctérre, az idegenbe, a gyűlölködő emberek társaságába, mert általa Isten van jelen az életünkben. Hálásak lehetünk azért is, hogy mint Isten gyermekeinek vannak testvéreink, igazi lelki testvéreink. Olyanok, akikkel egy hitben járva, egy cél felé tartva szolgálhatunk e világban, és igyekezhetünk az örökkévalóság hona felé. Nem választanak el minket felekezeti, faji, nyelvi, szokásbeli vagy műveltségbeli különbségek. Nekünk egy Mesterünk van, az Úr Jézus Krisztus, mi pedig egymásnak testvérei vagyunk. Kevés a szó és a gondolat annak kifejezésére, hogy milyen gazdag áldást nyertünk az Úr Jézus Krisztusban. Pállal együtt valljuk mi is: "Áldott legyen az Isten és a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak Atyja, aki megáldott minket minden