Evangéliumi Hírnök, 1972 (64. évfolyam, 1-24. szám)

1972-11-15 / 22. szám

1972. november 15. EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 3. oldal AZ ÜR PEDIG . . . (Két cikk került egy időben a szerkesz­tő asztalára. Mindkettő Jónás életéből vesz tanulságot. Közöljük egymásután mind a kettőt. Az Úr két üzenetet küld.) "Az Űr pedig nagy szelet bocsát a a tengerre és nagy vihar lön a ten­geren és a hajó már-már töredezik vala." Jónás 1:4. így történt Jónással és jó, hogy így történt. Jaj annak, akinek útjára Isten vihart bocsájt, de százszorta jajabb annak, akit a jó Isten szaba­don enged. Ha ismerjük a jó Istent, akkor nem a fenyítéstől félünk, ha­nem annak az elmaradásától. Jere­miással együtt kérjük: "Fenyíts meg Uram, de mértékkel..." (10:24.) Jónás nem vette észre a vihart és nem vette veszélyesnek a vihar kez­detét. Elment a hajó egyik zugába és elaludt. Isten felébresztette. Mert nem lehet Isten által küldött vihar elől menekülni, sem pedig nem le­het Isten ellen hadakozni. Ezékiel próféta így emlékezik meg Isten ere­jéről: "íme, a Fáraó ellen megyek, Egyiptom királya ellen és eltöröm mind a két karját..Amikor a vi­har teljessé lett Jónás észbe kapott. Tudta, miért van a vihar. Milyen észszerű és nyílt volt Jónás vallomá­sa: "Én miattam van ez a nagy vi­har.” (1:12.) Isten kegyelméből nagy időt töl­töttem már el és sok szép tanítást hallottam életemben. Sokszor fel­emeltek a dicséret hegyére és sok­szor lesújtottak a bírálat völgyébe. Ilyen őszinte beszédet azonban, mint amit Jónás mondott, nem hal­lottam: Én miattam van ez a baj! A próbák rajtunk vannak. Sokszor hallunk megrendítő hírt. A szélvihar elér. De ha meg van az őszinte meg­bánás és beismerés, hogy a baj én miattam van, akkor minden jóra fordul. Miattunk lehet a baj, mert nem vettük az Úr figyelmeztetését komolyan, s nem oda mentünk, ahova az Úr küldött! A hajósok megkísérelték a hajót visszavinni a kikötőbe, ahonnan el­indultak. De a vihar ellen, amelyet Isten küld, nem lehet vitorlázni. A hibás útról nincs visszatérés, csak megtérés. Alá kell magunkat vetni Isten ítéletének, ő majd visszaviszi a partra, úgy ahogy Ő akarja. Az em­ber gondol valamit, ami felfogása szerint helyes. Az ember gondolhat, amit akar. A Példabeszédek írója szerint azonban mégis "az Űr igaz­gatja annak járását”. (16:9.) Vissza­visz az Úr fájdalmak és megpróbál­tatások árán. Ránk üti a szenvedés pecsétjét. Aki pedig szenved, az nagy titkoknak lesz a felismerője. Krisztus gyermekei tudják: jöhet a vihar, az Úr csak megment és vissza­visz a kikötőbe. A vihar arra jó, hogy odamenjünk, ahova az Úr kül­dött. Sok évvel ezelőtt arról beszéltünk konvencióinkon, hogy a magyar bap­tista munka befejeződött. Sokan így vélekedtek. De volt más vélemény is. Voltak, akik látták, hogy még sok magyar van, akiket a jó Isten kivá­lasztott az üdvösségre és azoknak el kell mondanunk Isten üzenetét: tér­jetek meg! Isten mondja nekünk is, mint Jónásnak: "Menj el Ninivébe!" Ha Ninivé nem tér meg, elpusztul. Ha nem hirdetjük a megtérés üzene­tét bűnhődünk. Isten elvégzi a meg­mentés munkáját, ha kell bünteti a megtérés hirdetőit, s vár türelem­mel. Amint Isten büntetéséről, amit gyermekein végez, elmélkedünk, fel­emelő dolgokat látunk. Isten szere­tettel büntet. Nem veszti el az övéit, csak kioktatja próbák által. Vehet­jük szószerint, amit az Úr mond: Csak egy szempillantásra hagytalak el titeket. A szempillantás tarthat öt­ven évig is, de Isten nem hagy el végleg! Visszavisz a kikötőbe. A pa­rancsot azonban végre kell hajta­nunk. Újból küld "Ninivébe”, meg­ismétli parancsát az evangélium hir­detésére. A hívőnek nem programja van, hanem parancsa: Hirdesd! Tér­jetek meg! Egy prédikátor testvérem azt mondta, hogy a gyülekezetében már nincsenek imaóra tartók, s beszün­tették az imaórákat. Elég hosszú időt éltem Isten kegyelméből, hogy meglássam, hogy ahol az Ő igéjét komolyan fogadták, ott nem kellett abbahagyni az imaórákat és nem kellett bezárni a templomokat. Ahol az isteni szolgálat nem teher, ott a templomok nyitva állnak. Ne lankadjon buzgóságunk azért, mert az emberek késnek az üdvös­ségre hívó üzenet elfogadásával. A Bethesda tónál is kitartóan vártak a betegek. Az egyik 38 évig várt. A víz mégis megmozdult és ha nem is érünk oda időben, maga Krisztus jön és víz nélkül meggyógyít. Csak arra vigyázzunk, hogy végezzük el azt a munkát, amit Isten ránkbízott. Ha így vigyázunk és teszünk, akkor elkerüljük Jónás sorsát és a bűnö­sök is megmenekülnek. Az Úr pedig ... Nem is olyan régen, az elmúlt ta­vasszal ketten voltunk a kertben és a Nap ment lefelé. Feleségem mond­ta: ne fedd be a palántákat, hadd kapjanak még a nap melegéből. Majd én lefedem. Én elmentem, s később ő lefedte a palántákat. Az­után nyugodni ment. A Nap lement, de neki már nem jött fel többé. A palánták megnőttek, teremtek. Vala­mennyiszer leszakítok egy érett "ál­dást” eszembe jut: a nap megy lefelé! Testvéretek a Krisztusban, Szász János Adventists Train In Survival For ‘Last Days’ The Seventh-Day Adventists have established training sessions in wilder­ness survival techniques. Donald Mansell, a minister in the church and president of the Washington, D. C. chapter of the International Wilder­ness Club, explained: “We Seventh-Day Adventists be­lieve we are at the beginning of the last days. Political and social condi­tions will become worse and worse, and there will be a period when peo­ple who have chosen against God will try to destroy those who are saved. That’s the reason we will have to flee from the cities for our lives.” CB (They practice what they preach. Ed.) Nincs gyengédebb dolog ezen a föl­dön, mint egy női szív, amelyben kegyesség lakozik. (Luther Márton)

Next

/
Oldalképek
Tartalom