Evangéliumi Hírnök, 1972 (64. évfolyam, 1-24. szám)
1972-11-15 / 22. szám
4. oldal EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 1972. november 15. rr R O VATA1 Női konf. elnök: Petre Gábomé ! NŐK I Alelnök: Tatter Vilmosná ! 1 Pénztáros: Kish Emőné Rovatvezető: S Z ERENCSY JÓZSEFNÉ Jegyző: Forrás Edéné “ Hálákat adjatok mindenkor, mindenért” (Ef. 5:20.) Keresztyéni hivő életünknek egyik jellegzetes megnyilvánulása a hálaadás. Pál apostol megjegyzi, hogy: " .. a hivőknek illik hálákat adni az Istennek ...” (Ef. 4:5). De ki az, akinek imájában "mindenkor” felhangzik a hálaadás? Ha ez nem is hálátlanság jele, de sokszor oly sok a kérelem, oly sok az, amit csak Neki tudunk imánkban elmondani, fájó lelkünk panaszai, a keserűségek, csalódások, mint árnyékok borulnak lelkünkre, s néha elhalkul a hálaadás himnusza ajkunkon. Pedig int az apostol: "Az imádságban állhatatosak legyetek, vigyázván abban hálaadással!” (Kol. 4:2.) Dávid király zsoltáraiban szinte kifogyhatatlan a hálaadás, s kész azt minden időben tenni: "Éjfélkor felkelek, hogy hálát adjak neked ...” (Zsolt. 119:62.) Ha hálaadásunkban átjutottunk a mindenkor nehézségein, ott áll még a mindenért való hálaadás szükségessége. A kicsinyeimmel való imádkozáskor, megragadott imájukból, az a gyermeki őszinteséggel mindenért való imádkozás: "Hálát adok jó Isten, az eledelért... meg, hogy az iskolában megdicsértek ... köszönöm, hogy tudtunk játszani... hálát adok, hogy a nap is szépen sütött, tudtunk úszni menni... vigyáztál szüléinkre ...” Ha valamit kifelejtett újrakezdte: "Jó Isten! Köszönöm még a szép babaruhát is!" Nem maradt ki imájából, sem a madár, sem a bogár, minden ami az ő gyermeki életét betöltötte, az imájában bennfoglaltatott köszönetképpen. Ez volt a gyermek mindenért való hálaadása. Az Apostoloknak a "mindenért” való hálaadásra szóló felhívása, valóban leikéből fakadó gyakorlati ténykedés volt, mert írja: “Hálát adok mindnyájatokért, hogy a ti hiteteknek az egész világon híre van!" (Róm. 1:8.) Hálát ad a thessalonikabeli atyafiakért (I. Thess. 1:2.), a filippibeliekért (Fii. 1:3.), a kolossébeliekért (Kol. 1:3.), a nyomorúságok közt va'ó isteni vigaszért (II. Kor. 1:3—14.), hálát ad a hajón, mielőtt kenyeret enne (Ap. 27:35.), hálát ad Timotheusért, akire szüntelen gondol könyörgéseiben. Ó, mennyi kimondhatatlan hálával tartozunk Istennek —, úgy mint Pál apostol tette — a mi atyánkfiáiért, a Krisztusban testvérekért! Aki fel tudja mérni Istennek az atyafiakban és azok által nyújtott áldását, annak a lelke, szíve, minden időben telve van hálával az ő lelki testvéreiért. Isten drága ajándéka a testvéri szeretet áldott frigye. De a legfőbb, hálaadásunkban az első helyen kell állnia annak, amit így fejez ki az írás: "...Aki az Ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem Őt mindnyájunkért odaadta, mi módon ne ajándékozna vele együtt mindent minekünk!” Krisztusban mindent elnyertünk, ami a mindenért való hálaadásra kötelez minket. Őszülő hajú, élete alkonyához közeledő asszony, aki a szomorúságnak minden mélységét megjárta, egy esti imaórán így fejezte be imáját: "... s végül Mennyei Atyám, hálákat adok most neked, mindazokért a megpróbáltatásokért, szomorúságokért, amiben eddig részem volt. Ezek nélkül talán soha nem ismertelek volna meg Téged olyannak, mint amilyen vagy!" A "mindenben” ez is benne van, a szomorúság, próba, betegség, nyitott sír, özvegyi sors, árva gyermek ... Hálaadásunkban igyekezzünk ilyen lelki magaslatra jutni, ha néha könynyek között is járjuk a szúró tövisekkel sűrűn kirakott életünk útját, mert "... Ő megsebez, be is kötöz, kezei meg is gyógyítanak!” (Jób 5:17). "...Vele együtt mimódon ne ajándékozna nekünk mindent? Bizalmat őbeijne, lelkierőt a teherviseléshez míg el nem mondhatjuk: "... áldásomra volt a nagy keserűség nekem...” (Ésaiás 38:7.) Macedónia gyülekezeteiben is "... a nyomorúság sok próbái között is bőséges az ő örömük!" (II. Kor. 4:2). De míg eddig az áldásig és örömig eljutunk egyre kell vigyázzunk, nehogy úgy adjunk hálát, mint akire az Űr Jézus példázatában rámutatott: "Isten! hálákat adok, hogy nem vagyok olyan, mint egyéb emberek ... böjtölök is kétszer egy héten... dézsmát is adok mindenből, amit szerzek ...” Erre a hálaadásra Jézusnak csak egy szava volt: "... Valaki felmagasztalja magát megaláztatik ...” (Luk. 18:11—12.) Mondjuk tehát mindnyájan az énekíróval: Ó, lenne bár ezernyi nyelvem, Ezernyi ajkam énnekem, Hogy szívem óhajához mérten, Elzenghetném dicsénekem, Dicsénekre dicséneket, Arról, mit Isten velem tett! Jóságod vágyom énekelni, Amíg csak ép lesz a nyelvem; Hálámnak áldozatát tenni, Míg élet van a szívemben ... S ha nem lesz erő ajkamon, Dicsérni fog majd sóhajom. Szerencsy J-né & Esti hála Hála az esti órán neked, hála a búcsúzó napért. Hála, hogy most ez áldó ének felszállhat feléd. Hála, hogy mindent jól igazgatsz: utat, világot, csillagot. Hála, hogy őrzői, számontartasz és hordoz karod. Hála, hogy volt e napban öröm. Hála, mert új erőt ád. Hála, a bajt is megköszönöm, mert javamra vált. Hála, hogy mint a kenyér, éltetsz. Hála, hogy Igéd hallhattam. Hála, hogy mindig megsegítesz csodálatosan. Hála, hogy adtál erőt nekem bírni a munkát, terheket. Hála, hogy bármi jót tehettem, s most pihenhetek. Hála, hogy bűnöm megbocsátod, Hála, hogy vár a kegyelem. Hála, mert másképp meg nem állok, ha számolsz velem. Hála! a hála énekének Hála: Szentlelked szárnyat ád. Hála! Te küldesz békességet és jó éjszakát. Németből fordította: T. E.
