Evangéliumi Hírnök, 1972 (64. évfolyam, 1-24. szám)
1972-11-15 / 22. szám
VOL. 64. No. 22. NOVEMBEE 15, 1972 64. ÉVF., 22. SZ., 1972. NOVEMBER 15. wnö Official Organ of the Hungarian Baptist Union of America erenc, ormátusok Lapja Amboy Avenue, rth Amboy, N.J. 08861 MESS ENGER Az Amerikai Magyar Baptista Szövetség hivatalos lapja “Az Evangélium Istennek hatalma” (Róma 1:16) Az én hálám A hálaadás napján vagy buzdítunk másokat, vagy magunkat lelkesítjük hálaadásra. Ez az írás bizonyságtevés lesz. Miért vagyok én hálás? Hálás vagyok-e? Hogyan fejezem ki hálámat? Illetlen dolognak látszik, egy lap keretében személyes hálaadás leírásával az olvasók türelmét kihasználni. Viszont azt is fárasztónak véltem, hogy a hálaadási ünnepen szép cik-Dávid leikéhez hasonlót . . . Zsoltár 103. Dávid leikéhez hasonlót Kérek én, Istenem! Dicső énekekkel teltet Adj áldva, én nekem. Magasztaljon lelkem ... szavam, Folyton jobban, szebben, Hisz’ Rólad zeng dalt a fény is A kis harmat-cseppben. Fűszálak, csillagok tudják Teremtőjük Te vagy, És megváltásért könyörög A dermedt sarki fagy. Színtelen az olyan lélek, Ki Téged nem szeret, Ilyent az enyészet pora Biztosan eltemet. Dávid leikéhez hasonlót Kérek én, Istenem! Dicső énekkekel teltet Adj áldva, én nekem. Horni k György kekben, nagy általánosságban szólunk a hálaadás erényéről mindenkihez. Amit pedig mindenkihez rányítunk, az néha senkihez sem szól. I. MIÉRT VAGYOK HÁLÁS? 1. Azért, hogy élek. Az életet a legnagyobb értéknek, Isten legdrágább adományának tartom. Az élet szép. Szép, de nem baj és gond nélküli. Fiatal koromban féltettem az életemet. Ma már nem féltem annyira. Korom meghozta azt a megnyugvó belátást, hogy ennek az életnek egyszer vége lesz. Ez a gondolat nem bánt. Most félelem nélkül szeretem az életet. Szeretem a szeretteimért: családom, lelki testvéreim és lelki barátaim miatt. Életemet nem a holt anyag teszi széppé, hanem az élők serege. Akik a szülőföld után vágyakoznak, azok is főként a rokonokkal, barátokkal és ismerősökkel kívánnak "még egyszer” találkozni. Nem áltatom magam, s nem merem azt állítani, hogy családomért és kedveseimért élek. Ennek a fordítottja a valóbb. A családom és a lelki testvéreim éltetnek. Ők "tartják bennem a lelket". S ha nem kívánok még elmenni ez azért van, mert félek, hogy hiányolnám szeretteimet: barátságukat és jóakaratukat. 2. Hálát adok minden napért. Még itt vagyok. Sok-sok lelki testvérem már elment. Miért vagyok én még itt? Nem tudom. Ez az Űr kegyelme! Minden reggel szép, akár süt a nap, akár esik az eső. Minden alkonyat varázslatos, akár a felhő mögött megy le a nap, akár a bíbor-vörös fényből hanyatlik le. Miért? Mert még tehetek valamit. Munka, tevékenység ad tartalmat és derűt a napnak. Az életem nem üres! Tétlenség, munkanélküliség nem anyagi kár, hanem élet katasztrófa. Mindenki dolgozhat, aki akar. Aki nem dolgozik és nem foglalja el magát, az nem képes hálát adni az új napért. És ha beteg lennék, s megrokkannék? Azt hiszem, hogy azt tenném, amit sok legyengült és munkaképtelenné vált testvérem tesz: akkor is áldanám az Urat azért, amit tehettem! 3. Hogy az Úré vagyok. Ezt nagy alázattal írom. Minden hálám mellett is majdnem félve említem. Nagy dolog az, hogy az ember napról-napra mindjobban az Úr kezében érzi magát. Nagy biztonságot nyújt és mélységes alázatra késztet. Hogyan kerültem ezekbe az áldott, biztos kezekbe? Miért kerültem oda én is? Mi érdemem van ebben? Mit hoz a holnap, azt nem tudom, de hogy az a gondviselő, megtartó kéz holnap is ugyanaz lesz, abban nincs kétségem. Fő, hogy a holnap is ezekben a kezekben érjen. Hálás vagyok ezekért az erős, szent kezekért. 4. A magyar baptista misszióért. Ne vegyék az olvasók szűk, nemzeti érzésnek, ha bevallom, hogy minden nap köszönetét mondok az Úrnak a magyar baptista munkáért. Ebben a hálaadásban bent van az amerikai, kanadai, magyarországi, délamerikai, ausztráliai és európai magyar lelki mim ka. Tudom, hogy az Űré a föld és az Úr minden nemzet és nép Istene. De Magyarországon születtem, s
