Evangéliumi Hírnök, 1972 (64. évfolyam, 1-24. szám)
1972-09-01 / 17. szám
4. oldal EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 1972. szeptember 1. részt példának vegyenek. A krisztusi ember földi elmúlása után is gazdagítja a hívők életét. Vajon nem szívesen emlegetjük-e Kornya Mihály, Balogh Lajos, Csopják Attila, Udvarnoki András, Beharka Pál, Gazsi István, Botka József és a többi elhunyt, Krisztust képviselő testvérünk ne vét? Nem lettünk-e mi gazdagabbak csak azért, mert ők jól rendezték el életüket? 4. Nézzünk szembe az Istennél elvégzett dologgal a földi elmúlással, emberhez méltó intelligenciával és az Úrban vetett hittel. Az Úr Jézus fiatal ember létére mert beszélni saját haláláról. Ennek a tárgynak az említését nem tartotta idő szerütlennek és feleslegesnek. Itthagyott kedveseinknek fájni fog örökrevaló eltávozásunk. De a legjobb vigaszt, a leghatásosabb szívbalzsamot tőlünk kaphatják. Közöljük velük, hogy távozásunk Isten akaratából történik. Mondjuk nekik, hogy mi az Úrhoz megyünk. Éreztessük velük, hogy nem félünk és utolsó kívánságunk az, hogy ők is "rendezzék el házukat”, hogy amikor az elkerülhetetlen jön, ők is ké szén legyenek. Intsük őket, hogy temetésünkön ne a kétségbeesés, ne a mély szomorúság legyen az uralkodó hangulat. Az Úrhoz megyünk, ahova egész életünkben törekedtünk, s a temetésen ne rontsa le az emberi és sokszor világias gyász mindazt, amiben hittünk, amiről vallást tettünk, amit követtünk. Nem tudhatjuk előre, hogy mikor jön a vég, s épp azért rendezzük el házunkat, amíg tehetjük. Életünkben tegyünk bizonyságot Isten megváltó szeretetéről, s halálunk órája hirdesse azt, hogy az örökélet, az Úrral való zavartalan élet küszöbén állunk. Gyülekezeti zavarok és bajok intézése közben sokszor hallottam ezt a kijelentést: “Ezt a bajt csak egy-két temetés intézi el." Mindenki érti ennek a kifejezésnek a jelentőségét. Nagy baj az, hogy ahelyett, hogy mi készülnénk és rendeznénk ügyeinket krisztusi lelkülettel a nagy elkerülhetetlenre, mások remélnek jót és békességet eltávozásunkból! Sze mélyszerint a nagyobb baj az, hogy a békebontó, a kiegyezni nem tudó, zavart keltő egyének nem hagynak hátra békétlenséget és zavart. Eltávozásukkal a baj forrása bedugult, a béke feltételei létrejöttek és béke lesz, de saját bajkeverésük követik őket, s nem "nyugszanak az ő fáradságuktól", mert "az ö cselekede-II. Isten nagyon értékeü a közösséget. A közösségben tanították a törvényt, vagy később, és ma is hirdetik az Igét. Az Űr így szól azokhoz, akik könnyelműségből távolmaradnak a közösségtől, illetve az Ige hirdetésének a helyétől: “Valaki elfordítja fülét a törvénynek (az Igének) hallásától, annak könyörgése is utálatos.” Aki úgy gondolja tehát, hogy minek elmenni közösségbe, hisz otthon is imádkozhat, annak imádkozása utálatos az Úr előtt. (Péld. 28,9.) A lelki kapcsolat erősebb, mint a családi, vagy mint a nemzetiségi kapcsolat. A családi vagy nemzetiségi kapcsolat csak a sírig tart, de a lelki kapcsolat örökös. A családi, vagy nemzetiségi kapcsolat igen sokszor megtörik, különösen e zűr-zavaros időkben, de a lelki kapcsolat, a megváltottak lelki egysége, közössége örökké fennmarad; azon még a pokol kapui sem vesznek diadalmat. A gyülekezeti közösségen kívül van a személyi közösség. Igen áldott és Isten előtt kedves dolog a hívőknek oly mély lelki kapcsolata, hogy egyik hivő el tudja mondani a másik hívőnek problémáit, örömeit; tudnak örülni az örülőkkel és sírni a sírokkal.. . Áldott dolog, amikor a hívők tudnak örömükben együtt hálát adni Istennek; de — ha az egyik hivő próbákban van — és oly bizalmas kapcsolatban van a másik hivővei, hogy együtt tudnak az Űrhoz kiáltani; az Űr, ígérete szerint meghallgatja az imádkozást, amikor ketten egyakarattal kérnek valamit. Csodálatos kapocs a lelki kapocs. Isten a Benne hívőket Szentlelke által testvérekké kapcsolja össze. A hívők szívében nem lehet gyűlölet; de testvéri szeretet. teik követik őket". (Ján. jel. 14:13.) Rendezzük el házunkat és ne felejtsük el az írás szavát: "Boldogok akik az Ürban halnak meg." U. B. (Második rész következik.) Csodálatos történetet hallottam. A 2. világháború alatt ellenséges csapatok vonultak az egyik faluba. Az ellenséges katonák vadul, lelketlenül bántak a lakossággal. Pl. amikor vacsorát főztek maguknak, nem a kamrából hoztak tűzifát, hanem a szekrényből vagy zongorából vágtak tűzifát maguknak. Az ellenséges katonák között volt egy, aki merőben különbözött a többiektől. Ruházata olyan volt, mint a többié, de viselkedése, beszéde egészen más. Tűzifát a kamrából hozott; ha valamit akart, kért. A házigazda figyelte ezt, a többiektől eltérő katonát. Egyik estén, amikor a többiek dőzsölni kezdtek, ez a katona kiment közülük. Kis idő múlva a házigazda is kiment, hogy megnézze, mit csinál a többieket otthagyó katona. És amint a gazda megy az udvaron, a tehén istálló ajtaját kicsit nyitva találva, benézett és látta, hogy a megszálló katona ott térdepel a szalmán és imádkozik. A gazda belépett az istállóba, egészen becsukta az aptót és az imádkozó mellé térdelt. Imádkoztak együtt, egymás után, nem értve egymás nyelvét, mégis lelki közösségben az Űr előtt. . . Imádkozás után a_ két férfi megölelte és megcsókolta egymást. Majd a katona saját magára mutatva ezt a szót mondta: “Baptist”. A házigazda utána önmagára mutatva ugyanezt a szót mondta: “Baptist”. Amíg ez a megszálló osztag a faluban volt, a hivő katona lelki közösséget tartott a családdal. A Bibliából ugyanazt a részt olvasták két nyelven és hangosan imádkoztak két nyelven. Nem ellenségek, de testvérek voltak, akik lelki közösségben éltek egymással. Isten szeretete testvérekké formálta őket.-----------------------EGY ÜT------------------------A KRISZTUSI KÖZÖSSÉG GYAKORLÁSÁRA: ___________ A SZERETET ____________
