Evangéliumi Hirnök, 1968 (60. évfolyam, 2-11. szám)
1968-02-01 / 3. szám
1968. február 1. EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 5. oldal Missziói mezőkről... Egy kis történet Palm Bayből Mi magyar baptisták nagy hálával tartozunk gondviselő Istenünknek azért, hogy Vér Ferenc és kedves neje a mi közösségünkhöz tartozik. Vér testvérünket bátran nevezhetjük szövetségünk "Filemon”-jának. A Vér házaspár hitből fakadó nagylelkűsége felismeri a szükséget és a tennivalót, s azután neki gyürkőzik. Ezt tapasztaljuk és látjuk a Bethesda Otthon kápolnájának a fel építésénél. A kápolna építését a szövetségi közgyűlés 1966-ban nagy lelkesedéssel megszavazta. De azután csend lett. 1967 februárjában a bizottsági ülésen Vér testvér biztatására megállapodtak azon, hogy hova épüljön a kápolna. Azután ismét csend lett. De Vér testvér szívében nem volt csend. Alkalmasint sok éjszakán keresztül vitatta magával és feleségével a nehézségeket és lehetőségeket a kápolna építése körül. Hogy mi ment végbe Vér testvérék szívében, azt nem tudjuk; de azt tudjuk, hogy valami döntés történt. 1967 tavaszán ismét Palm Bayben járt Vér testvér Steg testvérnővel együtt hivatalos ügyben. Egy reggel az étkezésnél Kurtz testvér bejelentette, hogy az nap délután Vér testvér vezetésével Istentisztelet keretében meg fog történni az építendő kápolna ünnepélyes első kapavágása. Nagy volt az öröm. Pár nap múlva utasította Vér testvér Kurtz igazgatót, hogy építtesse meg a kápolna alapfalát s a pince falait s készíttessen fényképet a közgyűlés idejére. Ez is megtörtént, s azután ismét csend következett. Múltak a hónapok. Egyesek csüggedeztek, mások pedig kitartóan imádkoztak. December 3-án reggel Kurtz testvér ismét jelentette: értesítést kaptam, hogy Vér testvér ma késő este újból itt lesz. Másnap a reggelinél Vér testvér köszöntött mindenkit és egyszerű szavakkal jelentette: “Eljöttem a kápolnát építeni.” Ezek nem voltak üres szavak. Még az nap elkészítették Kurtz testvérrel a munkatervet, megrendelték a szükséges anyagot, és felfogadták a munkásokat. Mindez csendben történt, mégis nagy hírt vert fel. Amint a munka megindult, megindultak az önkéntes munkások is. Petre Gábor ny. lelkipásztor, Bíró Miklós, Molnár Ferenc, Smenyák Pál és Vass Sándor testvérek azonnal felajánlották ere jüket és segítségüket, s munkába álltak. A betegségből lábadozó Kovács Ferenc testvér is közéjük állt s tett amit bírt: sepregetett. Megérkezett váratlanul Majoros Lajos testvér negyed magával (leánya, veje és unokája), s mind a négyen segítettek Sión falait építeni. 20 napig volt köztünk Vér testvér. Irányította és ellenőrizte a munkát. Amikor elbúcsúzott, már a tetőn dolgoztak az ácsok s az újévre elkészült a tető. Itt azonban ismét megállt a munka. Nem volt pénz a még szükséges anyagra és a szakmunkások fizetésére. A Bethesda Otthon lakói és az Otthon körül lakó testvérek most megint azt teszik, amit elébb is tettek: imádkoznak. Ez a módszer bevált. Tudjuk, hogy az Ümak van útjamódja arra, hogy megnyissa testvéreink szívét és erszényét. Biztatásul hadd idézzük a régi mondást: "Aki gyorsan ad, az kétszer ad.” Az Úr szereti és megáldja a jószívű adakozókat. A Bethesda Otthon kápolnájának a felépítéséért hozott áldozattal, törődéssel és munkával Vér testvérék megkoronázzák mind azt, amit eddig tettek az Úr országa előrehaladása ügyében. Az Űr áldja és tartsa meg Vér testvért és kedves feleségét még sokáig, s adja meg azt a kegyelmet, hogy még ezen a földön sok örömet találjanak az Ö szolgálatában. T. A. * * * Cleveland, Ohio — Shaker tér Gyülekezetünk híven azon jelentéshez, hogy anyagiak szűkén vannak, az irodalmi ügyben nyomatékosan hívta fel a figyelmet eme nemes cél segítésére. Megtartottuk az irodalmi napot és ami összegyűlt, elküldtük pénztárosunk kezeihez. A sokféle szükségletben egyike a legfontosabbaknak az irodalom életben való tartása. Ezen a lapon, valamint a rendszeresen kiadásra kerülő bibliamagyarázókon át az Űr szava magyar nyelvünkön messze idegen földekre eljut, még oda is, ahova nem gondoljuk. A magános európai magyarokhoz, hogy érezhessék, hozzánk tartoznak, s nincsenek elhagyva magyartól és Istentől. Kér észt elés: Karácsony estéjén négy fiatal merítkezett be, hogy meggyőződésük és akaratuk szerint Mesterük nyomdokába léphessenek. Ezek a keresztelkedők már nem a mi nyelvünkön beszélnek, de a gyülekezeti életben a folytonosságot jelentik és ennek így kell lennie. Hisz nem lehet az óhazában sem mindig forradalom, hogy ezek a menekültek foglalják el az üres padokat. Minden ember fiának ott kell élete kötelezettségét betölteni, ahol született és abban az országban kell boldogulnia, ahova az Isten beültette. Ezek, ha már unokák is, magyar leszármazol tak s ők viszik Krisztus zászlóját tovább. Születés: A mi kedves orgonistánk, Marosi Béla családjába egy igen kedves jövevény érkezett, ki Árpád Dániel neveket kapta. A krónikásnak, azaz nekem nagyon tetszett ez a név — nekik biztosan a kis fiú —, mert Árpád a magyarok vezére volt hajdanában. Magyar szívemet megdobbantja az, ha látom, hogy az idegenben ennyire él a mi magyarjainkban a faji öntudat és szeretet, hogy így kifejezzék fajtájuk iránti szeretetüket és Árpádnak, Csabának, Csillának, Emőkének nevezik gyermekeiket. Nagyon ajánlom követésként. A másik név lehet Dániel, hisz annak ősi neve, hite és meggyőződése prédikációk alapja lesz, mindaddig, míg a keresztyén Anyaszent-