Evangéliumi Hirnök, 1966 (58. évfolyam, 1-24. szám)
1966-04-01 / 7. szám
1966. április 1. EVANGÉLIUMI HÍRNÖK Testének nem volt arra szüksége akkor sem, amikor síri álmát aludta. Nem állhatott elő felbomlás annál, akinek születésekor nem mondhatta sem Mária, sem József, ez az én testemből való test és csontomból való csont. 0 kivül esett azon az isteni törvényen: "Por vagy és porrá kell lenned!" Itt hagyta nekünk a kenetet, hogy tatarozzuk vele a Lélek templomát. Igen, hogy mennyasszony az ebből áradó illattal lépjen vőlegénye elé, mert "Krisztus jóillatta vagyunk az Isten számára" II, Kor. 2:15. Ott hagyta a lepedőket is. Nem lépett ki sírjából halotti ruhában. Az élőnek nincs szüksége halotti öltönyre. Szabad ember nem járhat szűrke daróc fogoly ruhában. Ez arra tanít minket, hogy a feltámadás napján, nem haiandó, hanem halhatatlan testtel támadunk fel, amely ott van raktározva, ahol az övé volt és át adta neki mennyei Atyja abban a pillanatban, amikor felnyíltak mindent látó szemei. Emberi öltönyén — ami összes földi vagyona voit —, hóhérai osztozkodtak, amelyet József kölcsönzött neki a sírba hagyta, de Isten felöltöztette Öt és minket is felöltözet majd. De jelenti ez azt is, hogy Jézus győzelme!- aratott a koporsó és halál felett. Mintha mondani akarná tanítványainak. Tűzzétek póznákra a lepedőket, Emeljétek magasra azokat és menjetek hirdetni: "Halott voltam, de élek!" Ott hagyta a kendőt is, amellyel töviskoronás fejét kötötték körül. Nincs tovább szüksége erre se. Fején már arany korona ékeskedik, mert gúnykirálysága végétért. Glória veszi körül a koronás fejet. Minket pedig mintha arra bíztatna. Jöjjetek ti gyászolók és sírók, vegyétek ezt a kendőt, szárítsátok fel vele könnyeiteket s aztán menjetek és harsogjátok be a világba. Krisztus feltámadt! Ott hagyta a sír bejáratot szabadon annak jeléül, hogy megindult az isteni hatalom a feltámadás felé. Üresen maradnak a sírok, mert lakóik kilépnek azokból, hogy ítélő Bírójok elé álljanak. Valamit az angyalok szerepéről: Az egyik eihengerítette a követ s ráült arra. Mintha mondani akarná. Jöjj pokol Összes ördögöddel és hengerítsd vissza a követ. Jöjjetek ti szikkadt lelkű farizeusok és írástudók, pecsételjétek le a követ. Hozzátok a templomi őrséget és őriztessétek tovább. . . A másik sírban őrködött, még az üresen maradt helye fölött is a feltámadotnak. Azzal a reménnyel bíztat ez bennünket, hogy ha Lázár leikét felvitték "Ábrahám kebelébe", a mieinkkel is felszállnak majd. De a sírjaink felett is őrködnek ők. Mihály arkangyal még viaskodott is a Sátánnal Mózes sírja fölött. Az utolsó napon őket küldi Isten a hoitak felébresztésére, a konkoly (vadóc) összeszedésére és a búza csűrbe takarítására. Amig ez a nap elérkezik, hirdessük szüntelen. JÉZUS ÉL! M. A. STUMPF LAJOS Lelkipásztor Meghalt 1884 márc. 16 — 1966 feb. 22. “A nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam: veaezetre eltétetett neuem az igazság Korona)a, amelyet megaa neKem azon a napon az Úr az igaz öiró; de nemcsah nekem, hanem mindazoknak is, akik vágyva várták az ö megjelenését” (Tim.II. 4:7-8.) , A mi megboldogult testvérünk Uf gee^a megye, Munkácson született és itt is töltötte gyermek és ifjú éveit. Tudomásom szerint hárman voltak fiú testvérek, Jenő, Árpád és ő, akit most hívott haza az Űr. Jenő Magyarországon fejezte be életét, Árpád pedig itt Amerikában a Bridgeporti gyülekezetei szolgálati ideje alatt. Lajos nyolc évvel ezelőtt vonult nyugalomba s ennek első felét Clevelandban töltötte, a másik felét pedig Palm Bay Floridában s innen szállt megváltott lelke ahhoz, aki megváltotta azt. Jól emlékszem rá, amikor 1910- ben McKeesport P. A.-ba érkezett, Nekem adatott az a lehetőség, hogy munkához segítsem és mindjárt be is vittem a Westhigházba a vasöntödébe, ahol erős és fárasztó munka várt az új amerikásra. Tíz hónapra ideérkezése után, megérkezett kedves felesége is — akkor még egyetlen — kislányukkal Rózával, aki majd itt kapta a többi testvéreket, Andrást, Lajost, Dánielt, Sárát és Sámuelt. (Megbocsátnak a lányok amiért nem említem meg férjezett nevük után de nem tudom azok neveit). Két évi amerikai tartózkodása után misszió munkába állította az A7-IK OLDAL merikai Baptista Association McKeesport P. A-ban. Nagy elhatározással dűlt neki a munkának, ami aztán nem is volt gyümölcsteán. Sok eredményt ért el éneklésével is. Kedvenc éneke volt: “Mester a bősz vihar dühöng” című ének, amelyet konferenciákon boldogan énekelt kedves bátyjával annyira kellemes hangon, hogy könnyeket csalt a hallgatók szemébe. Pár évi itteni munkálkodása után Clevelandba költözött, hogy Orosz István testvér kérelmére átvegye a West Side-i gyülekezet vezetését, amelynek 19 tagja volt akkor, de pár év múlva már elérte a 65-öt a taglétszám. De mivel itten nem kapott anyagi támogatást a Home Missiotól, nehéz próbák közé került a család, amelyet testvérünk feláldozott az Űr országa érdekében. Különösen nehéz volt nyolc hónap, amely idő alatt teljesen fizetés nélkül végezte a munkát rendületlenül. A Sátán se aludt. Köveket gördített útjokba, aminek következménye az lett, hogy tanyára költöztek vagy három esztendőre. Majd Chicago-ba kerültek a West Pulman-i gyülekezet meghívására Orosz testvér közben járása által. Innen Californiába hívta Dulity Miklós testvér, aki soha nem látta sötétnek az életet, de nekik nem vált be és nem maradhadtak ott soká. Ez volt az a rettenetes Depresszió időszak, ami egyformán sújtotta a bevándorlót és a benszülóttet. Senki nem élt Eldorádó’oan. 1934-ben kezdett kicsit javulni a helyzet és ekkor ismét Chicagóba került vissza a Stumpf család, ahol festéssel és papirozással kereste testvérünk a kenyeret családja részére. 1939-ben New York államba kerültek és itt egy Kemp gorondon Care taker munkát végzett a testvér. 1945-ben a Garfield-i gyülekezet hívta meg prédikátorának és hét éven át szolgálta ezt a gyülekezetei odaadó hűséggel. De ekkor már lehetett észre venni azt, hogy sokat vesztett energiájából és nem az volt, aki 1913-ban kezdte a lelki munkát. Később az Elyria-i gyülekezet hívta meg és itt ismét nagy örömmel, de nem sok eredménnyel szolgált négy esztendőn át.
