Evangéliumi Hirnök, 1965 (57. évfolyam, 1-24. szám)
1965-02-15 / 4. szám
1965. február 15. EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 5-IK OLDAL Vigasztaló kártyáinkat erre a rímre küldjük: Rév. Theodor Attila, Brevard County Hospital, 945 Hickory St., Melbourne, Fla. Rev. A. M. Petre, az Evangéliumi Hirnök áldozatos szerkesztője hála Istennek a második operáción is szerencsésen és sikeresen keresztül ment. Most már Lincoln Parki otthonában várja türelmesen felgyógyulását. Őt és hozzátartozóit foglaljuk komoly imáinkba, hogy az Ur mégegyszer adja vissza erejét, egészségét, mert csak most 1 .írjuk és érezzük, milyen nagy szükségünk van őrá. TÁBITH A Ap. Csel. 9:36-43. Tábitha! Úrnőm ezt a kelmét adta nekem egy öltözetre — de úgy mondja, megvarrni már nem jut ideje. Megemlítette, hogy te biztosan megteszed. Sok a munkám — csak úgy az ebédidőmben szaladtam el, — gazdám lakomát készít barátainak. Jaj néném! — folytatta mondanivalóját Orpa, a fiatal leány, — úrnőm beszélte, hogy megtért csodálatos módon az az ember, aki üldözte a hívőket! Igen, hallottam — felelt Tábitha, — itt járt egy tanítvány Liddából és ő mondta el nekem. De én nem hiszem el — hadart szelesen a fiatal lány. — Bár azt is mondják, nagyon tanult ember. Inkább nagyon elszánt ember volt — vélekedett Orpa, — úgy gondolta, hogy Istennek kedves dolgot cselekszik, elvakult farizeusi módon. De Isten útjai csodálatosak... módszerei egyszerűek, de hatásosak — mondta lassan, de határozottan Tábitha, miközben ügyesen tűzte a kelmét. Szeretném egyszer látni ezt az embert — szólt most Orpa, s egy kis gyűlölet is volt érezhető hangjában. — Hallottam milyen sok hívőt kergetett halálba... őt már ilyennek nem láthatod! — mondta boldogan Tábitha. — ő most már Isten alázatos szolgája és boldog ember az, akit Isten szolgájául választ. (De mielőtt elmégy, megpróbálom rajtad a kelmét.) Óh Tábitha néném! Olyan kedves vagy és olyan ügyes, mit is csinálnánk mi tenélküled? Te, te vagy a szegények oltalma, segítője ... gazdaasszonyom is tűd varrni... de ő mondja, nem ér rá! Te mindig ráérsz! Te sohasem vagy fáradt? No csak ne beszélj annyit... — korholta szelíden Tábitha, — azt teszem, ami tőlem tellik. Oh, hacsak varrnál! De olyan szépen tanítasz minket, olyan sok zsoltárt tudsz fejből. Milyen szép dicséretet mondtál legutóbb is! Varrás közben gondolod ki? Istené a dicsőség! — felelt szelíden Tábitha és ügyes kézzel tűzte a durva kelmét a fiatal leány alakjára. A leány szemben állt vele, rátekintett. Tábitha! Tüzel az arcod, forró a kezed! — kiáltott fel csöndes rémülettel. Fuss, mert az asszonyod vár! Holnapután nézzél el hozzám! Isten áldjon! — búcsúzott Tábitha. Jézus áldjon Tábithám! Fáradságodat mihelyt lehet, megszolgálom! — köszönt el Orpa. Mikor Orpa újra eljött, furcsa jövés-menést vett észre a ház körül, de semmi rosszra nem gondolt, hiszen Tábithánál mindig sokan megfordulnak. Mikor Orpa belépett, a kapun két férfi sietett ki és eltűntek Lidda irányában. Lassan bement... s a fájdalom élesen és hirtelen hasított szívébe. Ott feküdt Tábitha sápadtan, mozdulatlanul... A drága, szorgos kezek összekulcsolva pihentek mellén. Itt vannak mind, — alig férnek be a szobába, — ezeket mind Tábitha öltöztette, segítette. Mi történhetett ilyen hirtelen ... hiszen még fiatal! A ruhám! — jutott most Orpa eszébe. Mi lesz a ruhámmal? Megígérte és most... — önző gondolatok lopakodtak szívébe, s lassan kiment. Mindnyájan csak most érezték, mit jelentett számukra Tábitha ... Csendes és észrevétlen volt mindig, de tette annál beszédesebb. Arra nem is gondoltak, hogy ő is fáradt, vagy beteg lehet. Természetesnek vették, hogy ő csak dolgozott, dolgozott ... Sírásuk elhalkult, magukba mélyedve hallgattak és reménykedtek Péter apostol jövetelében. Egy magas férfi megjelenése az ajtóban újra sírásra fakasztotta őket. örültek, hogy itt van a segítség, de fájdalmuknak is helyt adtak. Tábitha csinálta! Tábitha mondta! — szinte kiabáltak egyszerre. — Szeretett minket! ő kell nekünk! Hagyjatok magamra — mondta nyugodtan az apostol. Péter szavaiból hit és bizalom áradt feléjük. Egy kevés idő múlva Péter apostol oldalán Tábitha jelent meg a küszöbön — bár fáradtan — kedves mosolyával. Csendesek voltak mindnyájan, mert itt most Isten járt! Nem volt szó, amely kifejezhette volna szívük, lelkűk érzelmét. Pár szál virággal Orpa jött vissza. Furcsa gondolataival volt elfoglalva és nem nézett fel azok arcába, akik szinte átszellemülten, csendesen beszélgetve jöttek ki a házból, őbenne még a szomorúság volt. Lassan ment fel a gárdicson. Egy ősz férfi haladt el mellette, de nem ismerte fel, nem nézett reá. Tábitha ezt látta és a másik pillanatban két karja átfogta a szomorú leányt és kedvesen a szobájába vezette. Itt lassan mindent megtudott Orpa a történtekről. Gyere, befejezem a ruhádat... — mondta kedvesen Tábitha. — Most talán megérted, mit tehet a szeretet, a szeretet a halálnál is erősebb! Sokan megtértek e csoda hallatára: “holt volt, s íme él!” Tábitha a szeretet, a cselekvő szeretet! Mit hagysz magad után örökségül? Mit viszel magaddal az örökkévalóságba? Egy marad meg, csupán csak egy: A SZERETET! A cselekedet, melynek hajtója, indítója: A SZERETET! Nagyajtai Eszter LOS ANGELES, CALIFORNIA HÁZASSÁGI JUBILEUM Az Amerikai Magyar Baptista Gyülekezetnek hűséges támogatói, Kinda Ferenc és neje november 8-án ünnepelték gyermekeik rendeNŐK ROVATA Rovatvezető: Szerencsy Mária 105 Demott Lane, Somerset, N. J. Női konf. elnöke: Steg Mária Alelnök: Kocsis, Elizabeth Pénztáros: Hajdú, Elizabeth Jegyző: Szerencsy Mária
