Evangéliumi Hirnök, 1965 (57. évfolyam, 1-24. szám)

1965-02-15 / 4. szám

6-1K OLDAL EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 1965. február 15. zésében boldog házaságuk 50-ik évfordulóját, vasárnap este. Megható látvány volt, amint 4 fiúk és 3 lányuk 14 unokával vonultak be a templomba. Testvéreink sok hosszú és nehéz éveken ke­resztül hűséges tagjai a gyülekezetnek; Kinda testvér a férfiak oldalén, Kinda testvérnő pe­dig a nők között teljesített értékes szolgála­tot. Az utóbbi több éven keresztül volt a Nőegyletnek szorgalmas elnöknője. Tehát mind a ketten közszeretetnek örvendenek és a gyülekezet kicsije-nagyja összefogott ünnep­lésük sikerének elérésére. Az aranyos házaspár tiszteletére a követke­zők járultak a műsorhoz: Mális Istvánná al­kalmi szólót énekelt, Bertalan Árpádné és Bé­res József duett éneket adtak elő. Azután Bertalan Vilmos az énekkar jelenlévő tagja­iból egy rögtönzött énekkart szervezett és szé­pen énekeltek. Özvegy Balogh Pálné e célra készített saját költeményét szavalta el. Rév. Bertalan István válogatott szavakkal köszön­tötte az ünnepeiteket. Az ünnepi beszédet a gyülekezet pásztora, Rév. Morask Imre tar­totta. Rév. Kovács Miklós imát mondott, mely­ben hálákat adott Istennek Kinda testvérek értékes életéért, s kérte rájuk továbbra is az Ö megtartó kegyelmét. Mátyás Kálmán Petőfi egyik humoros és alkalmas költeményével gazdagította a műsort. Még említésre méltó, hogy Panellal Dénes­­né, a Nőcgylet jelenlegi elnöke dicsérő sza­vakkal köszöntötte inkább az 50 éves menyasz­­szonyt, mint az elődjét és a Nőegylet nevében egy nagy, szép rámázott és szobát ékesítő ké­pet nyújtott át neki. Míg jó hangulatban a frissítőt fogyasztottuk, egyesek sok szép és értékes ajándékot adtak át ünnepelt testvére­inknek. Ezúton is kívánunk még több boldog esztendőt Kinda testvéreknek, hogy szolgál­hassák tovább itt az Urat a gyülekezetben gyermekeik és unokáikkal együtt. Egy örvendező • NEW YORK, N. Y. Mennyei Atyánk áldása kíséri magyar misz- 6zió munkánkat. Alig egy év leforgása alatt, 1965 január 31-én harmadszor volt beinerí­­tési ünnepségünk. Ez alkalommal három lélek követte az Urat a hullámsírba, kettő közülök az utóbbi hónapokban érkezett Amerikába, úgyhogy az egész estét magyarországi módszer szerint tartottuk. Az egész este igen áldásos volt. Fülöp Ár­pád préd. testvér hirdette az igét és kérész telte meg a megtérteket. Áldásosán működött az énekkar Bányai Sándorné testvérnő vezeté­sével. Sok szavalat és két magán zongoraszám hangzott el Gaal Zsuzsána és Bánkuti Barna­bás részéről. Mindketten tudásuk legjavát ad­ták. Szólót énekeltek Bányai Sándorné és Adison Henrik testvéreink, a közönség nagy örömére. A gyermekkar éneke, Olson Krisz­tina furulya-szólója és a zenekar fátéka tette változatossá az estét. Műsor közben bizonyság­tevők voltak Gárdonyi és Kováts testvérnőink. Három államból (New York, New Jersey és Connecticut) voltak vendégeink és persze a városból, úgyhogy nagyszámú hívő és érdek­lődő magyar volt jelen az estén. Az Úré a dicsőség. New Yorki Figyelő * CAMPBELLI (O.) KARCOLATOK Az itteni gyülekezet ismét kimutatta szere­­tétét vezetője iránt születésnapja alkalmából, okt. 25-én. Hogy ne bizonyuljon mégsem egé­szen egyoldalúnak az esemény, Major test­vérék szívesen látták az esti tisztelet után a gyülekezeti rsoportot lakásukon, ahol kelle­mes társalgás mellett mindenki jól érezte ma­­gát. Egyben “kézzelfogható” áldások voltak felszolgálva. Ezúton is köszönetét óhajt mon­dani az ünnepelt a testvéri figyelmességért. Nov. 8-án, vasárnap este áldásos női prog­ram zajlott le Majomé nővér vezetése mel­lett. A nőegylet tagjai közül többen közremű­ködtek alkalmi szerepekkel. Az úgynevezett “World Baptist Woman’s Day of Prayer” cí­men nagyban bővült a közönség látóköre a világmissziónkat illetőleg, s egyben fokozó­dott a lelkesedés a szent ügy iránt. Gyüleke­zetünk egyik női szomszédja is résztvett és jelezte örömét a látottak és hallottak felett. Az esti gyűjtést a fent nevezett hívő női egyesület fontos és üdvös munkájára fordí­tották. Mivel a helyi porto ricoi baptista gyüleke­zet egyideig vezető nélkül volt, néhányszor pásztorunkat kérték fel az Úrvacsora kiszol­gálásához, amit ő szívesen meg is tett. Persze angol nyelven, mert nem beszél spanyolul. Az ohioi baptista ifjúsági konvenciót a szomszédos Younstown egyik gyülekezetében tartották, melyre valami 700 ifjú delegátust és vendéget vártak. Kérték gyülekezetünket is, hogy segédkezzen az elszállásolásban. Eb­ben a szolgálatban Modák Mihályné és Bon­nie lánya és Vasa Dezsőné és Eleanor leánya nővéreink vállalták a vezető szerepet körünk­ben. Jó munkát végeztek. Tizenegyet sikerült elhelyezni aránylag kis körünkben. Jól esik megjegyezni, hogy ebből kivette részét az ál­dott lelkű Bülgözdy-pár is nagy készséggel. Az utóbbi időben “a szederfák tetején in­dulásnak zaját” sejtettük (Kir. II. 5:24.). Kí­vüli gyermekek jelentkeztek vasárnapi isko­lánkban. Sőt más jelenség is mutatkozott, de hogy mire alakul, az Úrnál van. Karácsonyunk szomorúan kezdődött, mert hírét vettük, hogy Nagy Sándor testvérünk hirtelen megbetegedett, amint készültek az imaházba. Nyomban kórházba kellett szállíta­ni. De bánatunk pár nap múlva örömre válto­zott, mert sorsa jobbra fordult és hamarosan hazakerült. Azóta egészen jobban van, noha egyenlőre orvosi tanácsra szünetelni kell ne­ki a kocsivezetéssel. E sorok írásakor kilátás van arra, hogy majd folytathatja. Karácsonyi programmunk egyébként áldá­sosabbnak bizonyult, mint hinni reméltük volna, amit megbocsát az Úr nekünk, Akié vegyünk és Akit szolgálunk. Több olyan gyer­mek szavalt, akik azelőtt soha sem tették ezt se nálunk, se másutt. Egyik aranyos lelkű csöppség — Váradi Rebeka — annyira fel volt buzdulva, hogy saját versén kívül meg­tanulta és előadta még más két félénkebb szí­vű apróságnak is szavalatát. Imádkozzunk, hogy előbb-utóbb kikeljen az elhintett mag úgy a felnőttek, mint a gyermekek lelkében. Imahetünk rendesen áldásos szokott lenni. Hasonlóan történt ismét. Került pár látogató is, akik figyelmesen hallgatták velünk együtt az Igét és közösen épültünk. Köszönjük a szívességét azknak, akik kedves otthonukat megnyitották a szent célra és egyébként is igazolták szeretetüket, noha előre be volt je­lentve, hogy vendégségre nem pályázunk, — mert fő célunk volt az Ige és az ima. Záró karcolatul hadd álljon itt, hogy eddigi munkánk “nem volt hiábavaló az Úrban” (Kor. I. 15:58.), s jövőnket szintén az Ő szent kezébe tesszük, s legyen meg szent aka­rata mindenben. Campbelli Krónikás * BUENOS AIRES, ARGENTINA Az itteni éghajlat szerint október hó az a szép tavaszi hónap, ami Európában, vagy É- szak-Amerikában a május hónap. Azért itt az Édesanyák napját október 3-ik vasárnapján tartják. Október 18-án tartottuk mi is az Édesanyák napját. A szépszámú hallgatóság előtt elhangzott Urunk szent neve dicsőíté­sére, az Édesanyák tiszteletére és mindnyá­junk lelki épülésére 11 alkalmi szavalat, két zeneszám, amit harmóniumon előadott Állítá­si Szilárd orgonaművész, egy karének és egy szóló ének zenekísérettel. Az alkalmi Igét alulírott szólta. Az igehir­detés után zárt borítékban Kábán Júlia tcst­­vérnőnk meleg szavakkal átadta gyülekeze­tünk legidősebb tagjának, Jójárt Anna test­vérnőnknek a Nőegylet ajándékát. Ezután Schaeffer Fülöpné és Pintér Sándorné test­vérnők kiosztották az ünnepélyen megjelent Édesanyák számára elkészített emlék szalla­­gokat. Az egész idő alatt mindnyájan éreztük Urunk gazdag áldását. Áldjon meg az Ur minden hívő Édesanyát, hogy szeretett gyer­mekeiket az Úr kedves akarata szerint ne­velhessék. Az ünnepély után a mellékteremben Nő­egyletünk nagy szeretettel szolgálta ki a je­lenlévőket ízletes süteményekkel és teával, amit ezúton is hálásan köszönünk meg kedves testvérnőinknek. Áldozatkész szolgálatukért jutalmazza meg őket az Úr gazdagon. MENNYEGZŐ. — November 21-én, szom­bat délután, fehér szekfü virággal nagyon szépen feldíszített imatermünkbe mennyegzői ünnepélyre gyűltünk össze, amikor Nováko­­vity Miri testvérnő és ifj. Pintér Sándor test­

Next

/
Oldalképek
Tartalom