Evangéliumi Hirnök, 1965 (57. évfolyam, 1-24. szám)
1965-02-15 / 4. szám
2-1K OLDAL EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 1965. február 15. szolgálhassanak az ő Istenüknek. Amint Mózes befejezte szolgálatát, a Jehovának nem volt nehéz utódot találni, ki által tovább vezesse Izráelt a megígért Kánaán felé. Józsiiénak szánta Isten a feladatot, bevezetni a népet a tejjel és mézzel folyó földre és azt a törzsek között felosztani. — Mind a két említett nemzeti vezér azért volt olyan csodálatos eszköz Isten kezében, mert méltatlanoknak érezték magukat; a Jehovában bíztak és az ő akaratát törekedtek érvényesíteni mindenben. A múlt hónapban lett országunk újonnan választott elnöke, Lyndon B. Johnson hivatalába beiktatva, — mint a 36-ik elnök. Még nem tudjuk, mennyire lesz sikeres az ő szolgálata. Azonban a történelem alapján vissza tudunk tekinteni az Egyesült Államok volt elnökeire, s nagyon könnyű megállapítani azt, hogy a két legkiválóbb elnöke az volt, kiknek február havában van születésük napja. Lincoln Ábrahám, született Hodgensville, Kentucky államban, február 12-én, 1809-ben. Szegény szülőknek volt a fia. Apja ácsmesterséggel kereste meg családjának a kenyerét. Magasabb iskoláztatásra gyermekei részére pénze nem jutott. Azonban Isten ama nemesszívű ifjút a kezébe vette és kiemelte kortársai közül s felsegítette az ország legmagasabb hivatalába, az elnöki székbe. 1860-ban a Republikánus párt oldalán foglalta el az elnöki széket, mint a 16-ik elnöke az országnak. Azidőben nem volt rádió, televízió és repülőgép, hogy gyorsan ide-oda utazzanak kortesbeszédeket tartani, dacára annak Lincoln olyan mélyen belevéste magát nemcsak Amerika, hanem az egész világ szívébe, hogy abból soha semmi nem fogja kimosni. Mi volt ennek a titka? — Lincoln szerette az Istent, nemcsak szájjal, hanem cselekedettel és valósággal. Könyvei között a legelső helyet a Biblia foglalta el. Ebből tanulta meg Istent és embertársait őszintén szeretni. Isten is szerette őt és segítette, mert imában esedezett az ő segítségéért. Azon szeretet, mely szívében lakott, embertársai megérezték s vonzódtak hozzá, őszinte volt Istenhez és az emberekhez egyaránt. Hivatalában a legnagyobb előmenetelt abban látta, ha minél több embertársának segíthetett. Az igazságszolgáltatásban talán még Salamon királyt is felülmúlta. Azért nevezték így: “The honest Abraham.” Szerette az állatokat is. Amint lovas kocsival egyik városból a másikba utazott, már mint elnök, a megáradt folyóban látott egy malacot veszélyben. Megállította a kocsit, kiszállt belőle és megmentette a malacot elnöki ruhája kímélése nélkül. Életének legnagyobb vívmánya a fekete rabszolgák felszabadítása volt. Még azt eltűrte volna, hogy nagyobb déli telepesek, földbirtokosok egy, vagy két tucat rabszolgát tartsanak, de amikor úgy bántak velük, mint a közönséges állattal, azt már nem bírta nézni. Bibliájából így olvasta: “Az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette, hogy lakozzanak a föld színén...” (Csel. 17:26.) Eszerint az emberiség szín, faj és nemzetségre való tekintet nélkül távoli rokona egymásnak, s mint olyannak, kötelezettségeink vannak minden emberrel szemben. Lincoln elnök kötelességét teljesítette a rabszolgák felszabadításával. Azért a déli államokban a vezetőség előtt Lincoln neve nem nagyon népszerű. E területeken készített naptárakban február 12-e nem pirosbetüs nap — még ma sem. Washington György a másik kiváló elnöke az Egyesült Államoknak, aki Wakefield, Va.-ban született 1732-ben. Apja a telepesek között az egyik leggazdagabb ember volt. Apja halála miatt az éles eszű és istenfélő György ott kellett hagyja iskoláját, mert a gazdálkodásnak irányítása lekötötte minden idejét. De ő azért rendkívül nagy fontosságot tulajdonított a tanulásnak s önmagát képezte a mérnöki pályán. E- mellett katona is volt. Lawrence nevű fivérével álltak a katonaság élén. Mikor fivére meghalt, a “Continental Congress” teljhatalmú hadvezérré nevezte ki. Megbízatását nagyon komolyan vette. Gyorsan hozzálátott Bostonban a hadsereg megszervezéséhez, mert sejtette annak fontosságát. Az amerikai gyarmatok Angliának voltak a tulajdonai, melyek felett önkényesen uralkodott. Ami neki kellett, azt elvitte és amit beszállított, azokra az ár mellett nagy adót vetett. A nép nem tudott ez ellen protestálni, mert nem volt képviselete az angol kormánynál. 1773 december 16-án a bostoni kikötőben a nép fellázadt és East India Co. hajójának teljes rakományát, 350 nagy láda teát a tengerbe dobták. Ekkor vette kezdetét az amerikai Szabadságharc. Anglia harcolt a 13 gyarmat ellen. Az angol tengerész osztag elvette a gyarmatok összes hajóit, mégis Washington bölcs vezetése alatt a gyarmatok hadserege győzött. 1776 július 4-én írták alá függetlenségüket az angol kormánytól. Az amerikai gyarmatok fényes győzelme után Washington Györgyöt királlyá akarták tenni a gyarmatok felett, amit ő egyenesen viszszautasított. Csak az elnökséget fogadta el két terminuson keresztül. Amerika népe úgy ismeri őt, mint az Egyesült Államok első elnökét és az Ország Atyját. Mi tette e két kiváló elnököt nagygyá? — Az ő istenfélelmük, őszinteségük, igazságszeretetük mindenki iránt, ők kiváltságukat Istennek tulajdonították, nem az emberi szavazatoknak. Nem azért foglalták el magas hivatalukat, hogy azáltal öszszeharácsoljanak maguknak amenynyit csak tudnak, hanem inkább szolgálni akarták vele embertásaikat. Ma nagyobb szüksége van ennek a világnak Istenben komolyan hívő államférfiakra, nőkre, őszinte, igazságos, áldozatkész politikusokra, üzletemberekre, gyülekezti tagokra, akik Krisztus nyomdokait törekszenek követni, mint valaha, mert az istentelen kommunizmust csak ezzel lehet ellensúlyozni és legyőzni. Az egész világ békét óhajt; az igazi békét nem éri el, míg a Békesség Fejedelmét, Jézus Krisztust el nem fogadja és az ő szent akaratát nem követi. — Erre az uralkodóknak kellene példát szolgáltatni, mint azt Abraham Lincoln és George Washington tette. KIIGAZÍTÁS Sajnálatunkra a január 1-i számban “A világosság a sötétben fénylik” című cikk írójának a neve sajtóhibával jelent meg, amit készséggel igazítunk ki. Nem Eizert, hanem helyesen Eifert Ádám az író.
