Evangéliumi Hirnök, 1965 (57. évfolyam, 1-24. szám)
1965-02-15 / 4. szám
1965. február 15. EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 3-IK OLDAL “A Jézust akarjuk látni” Mikor Krisztus a földön járt, egy alkalommal görögök is jöttek, hogy beszéljenek Vele. Nem találták meg mindjárt, csak tanítványait és nekik mondták el szívük vágyát: “U- raim, a Jézust akarjuk látni!” Volt egy nagyon kedves lelki testvérem, aki sokszor hangoztatta: “Ha még nem volt találkozásod az élő Krisztussal, nem ér a keresztyénséged sokat. Van-e feltámadott, élő Jézusod?” Ezeken a szavakon sokszor elgondolkoztam. Elkezdtem magam vizsgálni, hogyan is állok lelkileg? Isten nagyon sokszor szólt hozzám az Ige által, de a lélek titkos, csendes hangján is. Határozottan tudtam, hogy van kapcsolatom az Atyával, mert minden kérdésemre eligazítást és vezettetést kaptam, de Jézust nem ismertem. Úgy éreztem, mintha egy nagy szakadék volna Jézus és én közöttem, ide híd kellene, hogy közelebb kerülhessünk egymáshoz. Nagyon sokszor kértem imáimban Istent, vajha álmomban láthatnám Krisztust. Nem teljesedett. Sokszor könyörögtem, hogy lelki látásban, mert többektől hallottam, hogy megjelent nekik ébren létükben, látomásban. — Nem történt semmi. Többször sírva imádkoztam: Uram, a Jézust akarom látni! Többet tudnék dolgozni a Te szőlődben, ha megadnád ezt nekem. Nagyobb örömöm volna lelki életemben! Sajnos, minden maradt a régiben. Néha eszembe jutott ez az ige: — “Boldogok, akik nem látnak és hisznek ...”, de ez nem elégített ki. Sóvárogtam és imádkoztam tovább. Egyszer erre az igére bukkantam: “... hogy az engem szeretőknek valóságost adjak ...’ Ezt megragadtam és tovább kértem, hogy adja meg az Ur a valóságos örömöt, mely kiemelne abból az egyformaságból, amelyben élek, hogy mikor éneklem: “Mily édes a Jézus neve, legszebb zene a csengése ...” benne rezeghessen a valóságos öröm a hangomban és a szívemben. Vannak olyan személyek, akiken keresztül átsugárzik Krisztus. A- hogy beszélnek, úgy érezzük, hogy ő áll mögöttük. Ahogy tesznek valamit, mintha ő tenné. Megérezzük, hogy ez a személy az ő erejét hordozza. — Találkoztam ilyen emberekkel, de ez sem elégítette ki sóvárgásomat. Egyszer hallottam, hogy a Szent Lélek vezetése nélkül a mi ismeretünk nagyon csekély Krisztusról. Tudhatjuk kívülről mind a négy evangéliumot, ismerhetjük minden szavát, de ha személyes élményünk nincs róla, nagyon szegények vagyunk. De ha a Szent Lélek betérhet hozzánk, akkor ő majd megdicsőíti előttünk Istennek szent Fiát. ő majd megmutatja nekünk, ő majd közel hozza őt! ő majd megépíti a hidat. Most már nyomon voltam. Tudtam, hogy miért kell imádkoznom. Áldott testvérek, akiken keresztül az Ur az ismeretet széthinti az övéi között! Áldott eszközök, akiken keresztül az Ur tovább vihet minket a megállapodottság sekélyes medreiből! Ezért imádkoztam reggel, este és minden szabad percemben: Uram, tisztíts meg és add nekem a Te Szent Lelkedet, hogy láthassam Jézust! Uram, mert én látni akarom Jézust! Nagyon nagy sóvárgás fogott el Utána. Egyik nap imám után ezt a választ kaptam az Úrtól: — “Melyik Atya az közületek, akitől ha fia kenyeret kér, követ ád néki? Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékot adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok Szent Lelket azoknak, akik kérik tőle?” Ujjongtam örömömben már előre. Tehát megadja, mert megígérte! Senki ne gondolja, hogy az Ur a szentségért és valami kimagasló teljesítményért adja a Szent Lelket az övéinek. A Szent Lélek ajándék és nem érdem. Mindnyájan gyarlók és kegyelemre szorult bűnösök vagyunk, senki ki nem tudja érdemelni ezt, — de az Ur kedvesen veszi a kitartó imát és azt a tisztogatást, amit végzünk magunkban, hogy a Szent Lélek betérhessen hozzánk. “Aki magát megalázza, felmagasztaltatik.” Megadta! Dicsőség Néki, megadta az ő kimondhatatlan ajándékát! — Megláttam az ő szent Fiát! Azon az estén, mikor közel jött hozzám a mennyei Ajándék, a Szent Lélek, akkor ő azonnal megdicsőítette előttem Jézust! Megkaptam a “valóságos” ajándékot. Mint mikor vetítő géppel valahová messzire vetítenek, úgy jelent meg előttem Krisztus dicsőséges alakja, sugárzó arca. Körülvett valamilyen kibeszélhetetlen mennyei öröm. Azóta is látom Jézust. Azóta értettem csak meg ezt az Igét, mit jelent: “...kibeszélhetetlen és dicsőült örömmel örvendeztek ...” Mikor a Szent Lélek betér egy szívbe, ez ugyanaz, mintha Krisztus testben vele járna. A Szent Lélek az ő jelenlétének érzetét is hozza. Ama nagy Vigasztaló Krisztus helyettese itt a földön. Mikor az első tanítványok munkája nyomán a gyülekezetek alakultak, ez van feljegyezve róluk: “Az Ur pedig együttmunkálkodván velük...” A Szent Lélek ajándékát megkapták és ez azt jelentette, hogy Jézus Krisztus is ott volt, együtt mnukálkodott tanítványaival, akiket a földön hagyott. A Szent Lélek Istennek legnagyobb ajándéka, amit ember ebben a földi testben elnyerhet, ő Krisztus jelenlétének érzete, Krisztus megdicsőítő je. Ha ő Krisztust megdicsőíti egy tanítvány előtt, az nem maradhat szótlan. Néki is meg kell dicsőítenie Krisztust mások felé, mert ez a dicsőség és ez az öröm csontjaiba rekesztett tűz lesz. “Imádkozzatok és buzgón kérjetek. Bűnös voltunkért Uram, ó ne vess meg. Tiszta szívet és Szent Lelket adj nékünk, hallgass meg Fiad nevében, ha kérünk.” Somogyi Gáborné NÁZÁRET | Máté 2:23. Derű s názáreti hétköznapok. Sürög-forog, hogy övéit ellássa. Életük tiszta napfényben ragyog. Vissza se gondol már a bújdosásra. József kezében ég a munka és mindig megterül az egyszerű asztal. Minek a sok, ha áldott a kevés! Kis Jézus nő, mint friss vetés tavasszal. Jár-kel, segít mindenkin örömest... Kis keze sose tétlen, sohase rest. Boldog anyja baljós szorongást érez: Övé, övé! De jaj, ha nem marad mindig vele a kis födél alatt! Ha egyszer elmegy és mindenkié lesz! T. E.
