Evangéliumi Hirnök, 1965 (57. évfolyam, 1-24. szám)
1965-02-01 / 3. szám
4-IK OLDAL EVANGÉLIUMI HÍRNÖK I960, február 1. EVANGÉLIUMI HÍRNÖK GOSPEL MESSENGER —o— Published semi-monthly by the Hungarian Baptist Union of America 225 E. 80th St. New York 28, N. Y. Editor — Szerkesztő: Rev. PETRE GABOR 764 Kossuth Road Palm Bay, Florida. Entered as second class matter at the Post office of New York, N. Y., undei the Act of March 3. 1879. Accepted foi mailing at the special rate of postage as provided in Section 1103, Act of October 3, 1917 Subscription fee: $3.00 per year Előfizetés, címváltozás erre a címre küldendő: Mr. John Szász 1619 Edward Ave. N. E. Canton 5, Ohic SZERKESZTŐ m AZ IDEGEN ISTENEK “fcn vagyok az Ur, a te Istened, — ne legyenek idegen isteneid előttem.” II. Móz. 20:2-3. Ezt a parancsolatot úgy olvassuk, mintha esak a régi héberekre vonatkozna és intené őket Isten, hogy tartózkodjanak a szomszéd pogány népek bálványainak imádásától. Azonban mi mindnyájan ki vagyunk téve naponként ma is annak, hogy némi bálványocskákat hordozzunk és azokat tiszteljük. Először esak Isten mellett imádjuk azt és később nagyobb tiszteletet, hódolatot adunk azoknak, mint Istennek; energiában, pénzben és időben. Azok foglalják később el Istennek a helyét teljesen. A bálványok lehetnek különböző anyagból késézült szobrok, melyeket az ember tisztel és imádkozik előtte. Lehet az vagyon, pénz, autó, sport, vagy a természet imádása Isten helyett. Ezeken kívül lehetnek rossz szokások, bűnös szenvedélyek hasonlóképpen. Isten nem tűr meg maga mellett valaki, vagy valami másnak a szeretetét, amely csak Őt illeti meg. Istenben hinni és kívüle isteneket nem imádni azt a legfőbb igazságot jelenti, amelyből és amely által minden él, lelkünk mélyébe fogadjuk. Őt feltétlenül minden dolog központjába helyezzük és ne ceremóniák által tiszteljük, hanem őszinte tiszteletünk és szeretetünk kifejezésével. Isten minden más feletti szeretetünket kéri tőlünk; Jézus maga is ezt mondotta: “Szeressed a te Lradat Istenedet teljes szívedből, teljes lelkűdből, teljes elmédből és teljes erődből!” (Máté 22:37.) Ha ezen a mérlegen megmérjük a mi szeretetünket Isten iránt, lehetséges az ő keze nekünk is ezt írja a falra: “Mene, Mene, Tekel, Ufarszin!” — Vagyis a mi szeretetünk megméretett, de híjával találtatott és vállalnunk kell annak következményét, mint Belsazár királynak. (Dán. 5:30.) Tartsunk nagytakarítást lelki házunkban, hányjuk el mindazt, amit nem szeretnénk, hogy Jézus eljövetelekor meglásson nálunk. Ne tegyünk semmi olyat, amelyről bizonyosak vagyunk, hogy Jézus nem tenné, ha a mi helyzetünkben volna. Tegyük meg mindazt, amivel örömet szerezhetünk a mi Urunknak. Sokszor nehéz megtenni, mert hozzánk vannak nőve, nagyon szeretjük. Úgy vagyunk vele, mint az alábbi történet főszereplője: New York városában egy német katholikus asszony elejtette az olvasóját és a rajta lévő kereszt, a feszülettel eltörött, melyet negyven éven át hordott a nyakában. Keservesen sírni kezdett, mert az ő Krisztusa eltört. Nagy szomorúságában meglátogatta szomszédját, aki szintén német volt, de vallására baptista. A* mint elpanaszolta neki szomorúságát, azt mondotta a baptista nő vigasztalására: Ne búsulj azon kedves szomszéd, hanem tegyél úgy, mint én tettem. Én az én Krisztusomat nem a nyakamban, hanem az én szívemben hordozom és nincsen kitéve annak, hogy összetörjön, avagy elvesszen. A nő nemcsak megvígasztalódott, hanem elfogadta szomszédja tanácsát és szívébe fogadta Jézust. NÉMA BIZONYSÁGTÉTEL Sok esetben a hallgatag bizonyságtétel súlyosabb, hatásosabb, mint a bő beszéddel, vagy hangos szavakkal, művészies előadással eszközölt. Maga Jézus is ezt a metódust használta a főpapok és Pilátus előtt ártatlanságának bizonyítására. Olvastam két festőművészről, kinek képei 1878-ban a párisi kiállításra kerültek. Az angliai művész állandóan magyarázott müvei kiváltságáról, a festék minőségéről és a színek összetételéről a járókelőknek. Míg az ausztriai teljesen hallgatag volt. Azonban mikor a bírák osztályozták a festményeket, az ausztriai művész kapta meg az első díjat és a velejáró kitüntetést. Így van ez a lelki életben is. A néma bizonyságtételnek. vagyis cselekedeteinknek mindig hangosabban kell beszélnie kérésztyénségünkről, Istennel és országával szemben való hűségünkről, mint a mi beszédünk. A templomban való pontos és rendszeres megjelenésünk, Bibliánk asztalunkon, jókedvű adakozásunk, masszív magatartásunk az ördög minden kísértésével szemben, mind néma bizonyságtételünk Krisztus igazsága mellett, vagy egy egyszerű kereszt köznséges háznak a tetején. A zsoltárírónak adott az l r fület hallani az egymás után következő napok és éjszakák beszédét. Valószínűleg búcsúztak egymástól úgy, hogy az örökkévalóságban ismét találkozni fognak. Jézus ezt mondotta tanítványainak: “Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jócselekedeiteket és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” (Máté 5:16.) — Tehát Ő is azt akarta, hogy cselekedeteinkkel beszéljünk. —0— GYÜLEKEZETI TAGSÁG Minden új tcstamentumi gyülekezet csak olyan erős, amilyen a tagságnak a hite. A bit cselekedetek nélkül meghalt önmagában. (Jak. 2:17.) Hogy kinek milyen hite van, az meglátszik az ő cselekedeteiből. A következő dolgok annak fokmérői: Isten szent ügyéért való áldozás időből és pénzből. Ezek nélkül bizonyságtételeink üresek, hatástalanok, senkit nem indít meg. Imaéletünk, melynek fokozására megragadunk minden alkalmat. Valamint a bűnös lelkekért való kitartó, komoly imánk és megmentésükre való törekvésünk. Nemcsak itt, de a mennyben is csak úgy leszünk boldogok, ha minél többet látunk rokonaink, barátaink, szomszédaink és ismerőseink közül magunk körül. De ha komolyan nem segítünk azoknak Isten megismerésében, a haszontalan szolgának sorsára jutunk. (Mt. 25:30.) A Krisztus gyülekezetének tagja kivétel nélkül Isten választott népe, királyi papság, szent nép, hogy hirdessék az Ő nagyságos dolgait. (I. Pét. 2:9.) Az ilyeneknek céljukat azonosítaniok kell Isten céljával, ki minden embert üdvözíteni akar. (I. Tini. 2:4.) A templomba való összejövetelünk is hirdeti nagyságos dolgait, az onnan való elmaradásunk pedig megtagadja Őt. Isten kegyeimével minden egyes megtartó erőt is nyert, melyre Jézus ezt mondotta: “Ti vagytok a földnek savai; ha a só megízetlenül nem jó semmire.” (Mt. 5:13.) Csak egy mód van arra, hogy e világot átformáló, megízesítő erőnket elveszítsük, ami ez: Ha vele folytonosan nem sáfárkodunk. “Serkenj föl, serkenj föl, öltözd fel a te erősségedet Sión” — mondja Ésaiás próféta. Ébredjünk fel mindnyájan hivatásunk teljesítésére, mert az idő bizonytalan és rövid; a napok gonoszak. —0— “HOGY AKAROD, HOGY ISTEN BÁNJON VELED?” LIKACS 15:11-24. Embertársainktól mindig a legjobb bánásmódot követeljük. Azt akarjuk, hogy akiket mi alattvalóinknak tekintünk, tisztelettel viselkedjenek velünk szemben még akkor is, ha nem vagyunk tisztességesek. Ha valakivel valaha jót tettünk, elvárjuk, hogy alázatos hálá-
