Evangéliumi Hirnök, 1965 (57. évfolyam, 1-24. szám)
1965-02-01 / 3. szám
VOLUME 57. FEBRUÁR 1, 1965 No. 3. szám — 1965 február 1. Official Organ of the Hungarian Baptist Union of America JÉZUS mondá: “De előbb hírdettetnie kell az evangé-Az Amerikai Magyar Baptista Szövetség hivatalos lapja liumnak mindden pogány népek között.” (Márk 13:10.) KIVÁLASZTOTT ÉS ELHÍVOTT UTAZÁS JÉZUSSAL MÁTÉ 8:23-37 Romlott volt én bennem minden, Meg is haltam bűneimben! Átok borult a valómra, Kárhozatra voltam adva Kárhozatra, rettenetes! Gondolatnak is szörnyű ez! Ámde jött egy szózat kegygyei, S így szólt hozzám: “Ember kelj fel, Kelj fel gyorsan a halálból, Jöjj ki bűnöd nyomorából!” Nagy, hatalmas, erőteljes, Mégis kedves szózat volt ez! Felébredtem hívásától, — Nem a magam hatalmától, Tudom kinek szava hangzott; Aki üdvre kiválasztott, örök éltet nyújtott ingyen, El is hívott erre éngem. S mert a bűnnek rút fullánkja Lelkem össze-vissza marta, ő eljött és meggyógyított, Bűnömből megigazított. És most készen tart az üdvre, Oltalmazva áldva, védve. Mindezt tudva, mondjad lelkem, Milyen érzet lakjék bennem? Hála, hála, örök hála, Bemerülök irgalmába, Élek az én Megmentőmnek, Megváltómnak, Istenemnek! Csapják testvér hagyatékából Ami Bibliánk ezen rövid öt versében van megörökítve, igen nagy szerepet játszott akkor a tanítványok életében és nagy szerepet játszik ma a mi életünkben is. Az eseményt három evangélista írta meg, Máté, Márk és Lukács — teljesen függetlenül egymástól. Jézus egész nap el volt foglalva tanítással és gyógyítással, annyira, hogy semmi másra nem jutott ideje. A nap alkonyán, éhesen, szomjasan, kimerültén adta az utasítást tanítványainak: “Menjünk át a túlsó partra!” Nagyon óhajtotta a pihenést, míg a kis halászhajó lassan a tengeren eléri a túlsó partot. A tanítványok a Mesterrel mind felszálltak a hajóra és elindították a túlsó part felé. Jézus a hajó hátsó részén talált helyet a pihenésre. Ő nem csak Isten volt, hanem valóságos ember is, akinek a pihenésre, ételre, italra éppen úgy szüksége volt, mint nekünk. A tengeri útnak a feléig sem jutottak el, mikor hirtelen nagy vihar támadt. A négy veterán halász tanítványa Jézusnak több tengeri vihart éltek át, bátorították a többieket: “Nem fog ez sokáig tartani, elmegy, csak legyünk nyugodtak!” De a vihar ahelyett hogy csendesedett volna, inkább fokozódott. Minden oldalról csapkodta a hajó oldalát, sőt még a fedélzetén is gyakran átcsapott s a víz emelkedett a hajó belsejében. A halászok összeszedték minden tudásukat, bátorságukat és erejüket, hogy valamerre partra vezessék a hajót. Azonban amint a megvadult hullámok nyomása alatt recsegett-ropogott a hajó, ők is elveszítették bátorságukat és halálfélelem ült a homlokukra. Hiába fordították a kormánykereket bármilyen irányba, a hajó mindig más irányt vett, mert a kis hajó a hullámoknak teljesen játékszerévé lett utasaival együtt. Mind halálverejtéket éreztek legurulni a testükről. A Mester pedig nyugodtan aludt egy fejaljon. Ez nem olyan alvás volt, mint Jónás prófétáé, aki megtagadta az engedelmességet Isten iránt és menekült a kötelessége elől. Jónás kész volt meghalni, elsülyedni a hajóval inkább, mint a pogány Ninive város lakosságának prédikálni. Jézus teljesen biztonságban érezte magát a veszélyben azért, mert nem egy tehetetlen, elfogult, ferdén gondolkodó ember, hanem a teremtő Istennek társa és egyszülött Fia volt, akinek volt hatalma a természeti erők felett is. Jézust követték tanítványai folytonosan már hosszabb időn keresztül. Megismerték úgy, mint a legjobb orvost. Ismerték hatalmát a halottak feltámasztásánál. Látták mikor öt zsemlével és két kis hallal sok ezer egyént vendégelt meg a pusztában. Vele voltak, mikor ördögöket űzött ki emberekből és a bélpoklosokat nem engedte magához jönni se, elküldte a papokhoz s útközben megtisztultak. De azt még nem tudták, hogy van hatalma a tenger felett is. Azért kellett a tanítványoknak a túlsó partra evezni Jézussal.
