Evangéliumi Hirnök, 1965 (57. évfolyam, 1-24. szám)
1965-02-01 / 3. szám
2-lK OLDAL EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 1965. február 1. Márk evangéliuma szerint szemrehányó szavakkal keltették fel: “Mester, nem tőrödül vele, hogy elveszünk?” Máté szerint: “Uram ments meg minket!” Lukács szerint: “Mester, Mester, elveszünk!” A felkeltésnél nem egy tanítvány, hanem mindenki beszélt kétségbeesett zavarukban. A Mester felkelt, megdorgálta a szelet és a tengert, s nagy csendesség lett, a tanítványok csodálkozására. Itt fényesen bebizonyította Jézus Istenségét a tanítványok nagy örömére, mellyel megmentette életüket. Amint tanulmányozzuk ezeket az eseményeket, azt gondoljuk: milyen boldogok lehettek Jézus tanítványai abban az időben. Vele jártak, Vele éltek három esztendőn keresztül... Látták követésében a csodálatos dolgokat. Hallották a legnagyobb tanítót beszélni úgy, ahogy ember azóta a mai napig sem beszélt. Akármerre járt, mindenütt csak jót cselekedett. Jézus megígérte tanítványainak: “íme én veletek vagyok minden nap a világ végezetéig.” (Máté 28:20.) Ismét ezt mondja a Biblia: “Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz.” (Zsid. 13:8.) Mi tudjuk ma tapasztalatból is, hogy ő a követőivel van és jár velük minden napon, úgy, mint a múltban. Szent Lelke által minden jóra elvezérel és mindenre megtanít, amire szükségünk van. ö minden követőjének valamikor ezt mondotta: “Jöjjetek énvelem keresztül az életnek tengerén a túlsó partra.” Azt is megmondotta miért? A- zért, mert ebben a mindenféle bűnökkel beszennyezett világban nincsen örök otthonunk. Itt csak jövevények vagyunk és bujdosók, míg Istennek kegyelme itt tart. Jövendőt keresünk, melynek építője maga Isten. (Zsid. 11:10.) Jézus megígérte hűséges követőinek: “Elmegyek, — hogy helyet készítsek nektek.” (Ján. 14:2.) lnne a mi szívünk Istenhez, a mi jóságos mennyei Atyánkhoz vágyik. Nekünk oda kell menni a mi Atyánkhoz, Megváltónkhoz, Jézushoz és azon sok millió megdicsőült szentekhez, kik epedve várnak a tenger túlsó partján lévő dicső kikötőben. Az őbenne őszintén hívők, kik újjászülettek, tudják hol van az a hely. Ott, ahol a teremtő Istennek királyi széke van. Azon ország, melyet angyalokkal, szeráfokkal és kerubimokkal népesített be. Ahol a megdicsőült lelkeknek sokasága van. Ott van, ahová Jézus visszament helyet készíteni követőinek; nem ideiglenest, hanem örökkévalót. Ott, ahová nem mehetnek be a házasságtörők, irigyek, gyilkosok, részegek, hazugok, fösvények, stb. (Gál. 5:19-21.; Jel. 22:15.) Ott lesz az igazi élet, amelyről a Biblia ezt mondja: “Amiket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, amiket Isten készített az öt szeretőknek.” (I. Kor. 2:9.) Az oda kívánkozók előtt az a nagy kérdés: Hogyan lehet oda jutni? — Feleletül szolgál az említett történet. Ha Jézus nem lett volna tanítványaival a viharban, soha nem érték volna el a túlsó partot. Jézus segítsége nélkül mi sem érhetjük el. Nekünk őt be kell venni a mi hithajónkba az újjászületés által s kedve, vagy szent akarata szerint kell élnünk, hogy el ne hagyjon minket. Át kell adjuk életünk kormánykerekét Neki s engedjük úgy kormányozni életünket, amint ö akarja és nem úgy, amint mi. Ez nem jelenti azt, hogy azután minden próba, vagy kísértéstől mentesítve leszünk. Nem mentette meg azoktól közvetlen tanítványait sem, de ott volt velük a viharban és segített. Jézus nélkül el vagyunk veszve örökre; ővele bejutunk a dicsőségbe. Vedd Krisztust hithajódba be Teljes bizalommal! Hajózzál bátran és el, el, Minden aggodalommal. Csapdossa bár hullám rajta Élted hajóját id’ oda, S magasra nyalja habja, Nyugodt lehetsz, ne bántson ez, Hajódat ő nem hagyja! ÉRDEKEI A HUSZADIK SZÁZAD EMBEREINEK II Tim. 3:1-5. Irta és felolvasta a Diakónusok Konferenciáján, Cleveland, Ohio-ban Rév. Molnár Antal Detroit, Mich.-i lelkipásztor. Közkívánatra közöljük Minden századnak megvan a maga különlegessége úgy a Krisztus előtti, mint a Krisztus utáni időben. A keresztyén világ két vonalon ismeri az eseményeket; bibliai és történelmi vonalon, s mindig a Biblián keresztül figyeli a világ eseményeinek folyását és így győződik meg arról a nagy igazságról, hogy minden történelmi esemény szálai a Bibliához vezethető vissza. Például: Salamon király jóbarátságban volt Hirámmal, Tirus királyával, aki fát, követ és mesterembereket is adott Salamonnak. Ez a szigetváros meggazdagodott, de el is kevélyedett: “Várat épített magának Tirus és annyi ezüstje rakáson, mint a por és aranya, mint az utcák sara.” Zak. 9:3, Ezékiel 26:12. versben azt olvassuk felőle: “És prédára hagyják gazdagságodat és elragadozzák áruidat és letörik kőfalaidat, s gyönyörűséges házaidat lerontják és köveidet és fáidat s még poraidat is a víz közepére hányják.” No és mi történt? Ez a szomorú jövendölés beteljesedett: Miután Nabukodonozor zsidóországot leigázta, Tirus ellen fordult és 13 évig ostromolva, nagyon megrongálta. Később Nagy Sándor vette ostrom alá s mivel makacsul ellentállt, bevétele után teljesen leromboltatta és minden építőanyagát a házak omladékaival cgyüt a tengerbe hányatta. Ez csak egyetlen párhuzam a bibliai jövendölések és a történelmi események között. Nézzük meg a huszadik század embereinek érdekeit: Politikai vonalon. Századunkban olyan események zajlottak le és vannak vajúdás alatt, amelyekről a múlt században álmodni se mertek volna. A politikai tűz szüntelen ég. Már átéltünk két rettenetes háborút. Ez a tűz felolvasztotta az angol gyarmatok rabláncait annyira, hogy ma már csaknem egyedül áll a szigetország. Összeomlottak évszázados királyságok azon politikai nézet alatt, hogy az örökös uralkodók helyett jobbak lesznek az időközönként választott elnökök. Ez a nézet csak valahol vált be. A valóság az, hogy az örökös királyok helyett örökös elnökök uralkodnak. Ezeknek kicsiny a saját birodalmuk, sőt még az egész föld is. így az égitesteket akarják meghódítani s ebben a vakmerő kísérletezésben elkevélyednek. Századunk technikai fejlődésének nagyobb százaléka politikai célt szolgál. Pl.: Még 1945 szept. 12-én közölték a francia lapok, hogy egy teáscsészényi merkuriumot atommozdonyba építve, 120 vagonból álló szerelvényt lehetne szállítani 45-ször New Yorkból San
