Evangéliumi Hirnök, 1965 (57. évfolyam, 1-24. szám)
1965-08-01 / 15. szám
6-IK OLDAL EVANGÉLIÜM1 HÍRNÖK. 1965. augusztus 1. lója lészen és az ő nyugodalma dicsőség lészen”! (És. 11. 10) Isten ismeretének kezdete, az ő dicsőségének a kezdetét is jelenti. Sajnos, Józsué ide nem tudta elvezetni a népet”, Annakokáért hátra van a szombatja az Isten népének”. (Zsid. 4. 9.) Micsoda tehát az ünnep? Az életemnek napokra, órákra, vagy talán csak percekre való megérkezése Isten elé! Abbahagyok mindent, úgy ahogy azt Istentől tanultam. A munkámat, a gondjaimat, testi foglalkozásaimat. Abbahagyok mindent egyért: Azért, hogy együtt lehessek az életem adójával, megtartójával, hogy adjon nekem abból ami az ő lényéből fakad a tisztaságából és egy szóval önmagából! De az ember egyet felejtett el ebbein a neki készített, Istentől aláküldött ünneplésben: Otthon hagyni önmagát! És csak úgy menni el az ünnepre. De nem ezt tette az ember. Mint mindenbe, ebbe is belevitte saját magát és a saját indulataival felfegyverkezve ment el ünnepelni, áldozni, mint annak idején Kain. Vagyis igei szóval szólva, a régi kovász ide is követte az embert, mert ez tetszett az embernek, mert ez őtőle van ő fundálta ki és ő verejtékezte ki. Ez már belőlem való! felkiáltással elkezdett ünneplés helyett vétkezni. Az első keresztyénség idejében Pál látta, hogy ez a kultusz újra beakar törni a gyülekezetek életébe ezért irta a I. Kor. 5. 8. ban ezeket: “Azért ne régi kovásszal ünnepeljetek, sem rosszaságnak, vagy gonoszságnak a kovászával, hanem tisztaságnak és igazságnak a kovásztalamságával”. Mit példáznak ezek nekünk? Mit Iát Isten és mit látott Pál a kovászban ? Azt ami a kovász valójában. Egy megerjedt állapotban levő anyag, amely ebben a formájában étkezésre nem alkalmas, de arra igen, hogy átalakítson, mássá tegyen! Ebben az álarcban tetszeleg a Sátán. Kovász leszek! Megposhasztom az ige tiszta lisztét! Az ünneplés drága Ígéretét, és igéjét! Megrontom az ünnepet, átalakítom a magam száj ize szerint. Kedves Testvérem! Ne engedd magadat visszaalakittatni a régi kovász által! Ne keverd ne hagyd bele keverni sem az életedbe, sem az ünneplésedbe, sem az imádságodba! Isten olyan ünnepet adott nekünk, mint saját magának. Szentet és Valóságosat! Mindjárt látni fogjuk mit jelent ez a szó: Ünnep. Jöjjünk vissza az első igénkhez ehhez a szóhoz: “Kezdetben”. Amikor már ez az ünnepi nyugalom váltotta fel a munkás napokat első Ízben tehát “kezdetben”. Isten végére ért saját tervezte alkotásainak, munkájának, és alkotó munkaidejének a hat napnak. Itt következett el az az idő, amellyel most mi foglalkozunk. Isten megszentelte, ünneppé nyilvánította a hetedik napot. “Kezdetben volt az Ige Istennél volt és Isten volt az Ige. Minden őáltala lett és Nála nélkül semmi sem lett, ami lett. őbenne volt az Élet!” Ján. 1. 1. 2. 4. őbenne volt az Élet és az Életben az ünnep. Azt jelenti ez, hogy még az ünnep is Jézusban volt! Mert örajta kívül semmi sem lett! Tehát az ünnep sem. Ezért szentelte meg az Atya, és ezért tette a mi számunkra is szentté, vagy jobban mondva szentségessé! Szentséges és csodálatos perspektíva nyílott meg az ember előtt. Isten ezen a napon nem mondta, hogy lön reggel és lön este, valahogy úgy teremtette Isten ezt a napot, amelyet még mindig nem tudunk kellőképen értékelni a hivő életünkben sem! Kimondom amit gondolok egy nagy egy szentséges örökünneppé ! A hatodik napon teremtett ember ekkor még csak egy napos volt. És már egy napos korában beérkezett az ember az Örökkévaló Isten örökkétartó ünnepébe! Isten teremtett egy ünnepelő társat magának. Ilyen Isten a mi Istenünk! Mondjuk mi is a zsoltáriróval. Ha még eddig nem láttuk meg, most lássuk meg, mit szánt Isten az embernek.” Járj velem a dicsőségben! “És valóságosan ünnepelt az ember is mindaddig, amig ezt az állapotot a Sátán meg nem irigyelte és megrontotta. Látta, hogy a teremtésben nem volt szüksége Istennek az emberre, de az ünneplésben igen és ezt nem akarta! Mert tudta, hogy az ünneplő ember mindig Istennel van, mert ez a Isten szándéka is. Tehát ne legyenek együtt ! Ne legyen közel az ember Istenhez! Azt hitte Sátán, hogy ezzel örökre eltudja zárni Istentől az embert. De nem tudta! Ha Ádám akkor megértette volna mit jelent neki Istennel együtt ünnepelni? De nem értette meg! Mint ahogy azóta sem érti meg az ember mit jelent neki Isten. De egyet megértett az ember, az Isten haragja szavának az elhangzását: “Orcád verejtékével egyed a te kenyeredet!” És e szavak elhangzása óta Isten nem tud Isten szerint ünnepelni az emberrel! Mert ez nem az a nyugalom, amit Isten szánt ünnep és nyugalomként az embernek. Ezért kellett a korimtusi levélből felvett igéket Szent-Szellemének leíratni az apostollal, hogy nekünk késői utódoknak megmutassa hogyan kell és hogyan nem szabad nekünk ünnepelni! Az itt előforduló görög szó neve: EORTAZÓ, amely a mi nyelvünkön ünnepet jelent. De nem egy gyakran előforduló és sokat megünnepelt ünnepet. Valami egészen mást. Óriási ennek a szónak a kijelentése! Azt jelenti, hogy ez az “Ünnepek ünnepe”! Nem is fordul elő többször az uj szövetségbein,, csak egyetlen egyszer ezen a helyen. Az ünnepek-ünnepére nem lesz lehetősége bemenni semmi tisztátalannak. Az ádámi tisztátalanság kovászával kívül maradunk erről a csudálatosán nagy ünnepről. Tisztítsátok el azért! Mert van erre lehetőség! A mi húsvéti Bárányunk vére által! Áldott legyen érette Isten! És itt történik majd meg az emberek itéletes széllyelválasztása. A Nagy Ünnepre bemennek Istennel az örökös Ünnepre azok, akiken rajta van a kovásztalanság tiszta ruhája, mert a kovásztalanság Isten bizalmát élvezi. Nem csoda ha Józsué ide nem tudta bevezetni a népet. A nép nem nyerte el Józsué alatt a nyugalmat. Ezért mondja Isten igéje a Zsid. 4. 9-ben “hátra van az ünnepe a szombatja, a nyugalma az Isten népének”! Vagyis vannak olyanok, akiknek még hátra van a nyugalomba való bemenetel. És vannak olyanok, akik soha, de soha ide nem tehetik a lábukat. Isten tiltó keze felemeltetik és a tisztátalan életűek kirekesztetnek. Akkor már hiába kiáltják majd, hogy mi is ünnepelni akarunk! A válasz az lesz rá. “Barátom” az ünnep nem itt kezdődik, itt csak folytatódik; ha a földi életedben nem jutottá] el oda, hogy a ruhádat, szívedet, életedet kicseréljed itt már nincs arra sem idő, sem alkalom. Egy megváltott ember számára
