Evangéliumi Hirnök, 1965 (57. évfolyam, 1-24. szám)
1965-08-01 / 15. szám
1965. augusztus 1. EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 7-IK OLDAL nem a világ teremtése az Istennek legnagyobb és legfenségesebb csodája, hanem az, hogy én belehelyeztettem Krisztusba és örökre Vele együtt lehetek! Helyet kaptam én is az Istennel együtt örvendezéssel Ünnepet ülő fiák között. Mi más ez mint egy örökös megnyugvásom saját magamtól. Jézus-Krisztus elvett saját magamtól, engem és Vele és Benne imádhatom, ünnepelhetem a Teremtő Istent! Ez az a nyugalom, és ez az ünnep amelyet Isten neked és nekem szánt ama bizonyos hetedik napon, amikor ünnepelni kezdett az emberrel, de ez az ünneplés megszakadt. Isten újra feladta a leckét, halgassátok! “Tisztítsátok el a régi kovászt”. Ünnepeljük Jézussal együtt az A- tyát! ÁMEN! Testvéretek az Urban Tóth Sándor. ISTEN CSODÁLATOS SZERETETE Róma. 5 Isten nagy szeretetén az ember mindig csodálkozhat, de leginkább akkor, amikor az Űr asztala mellett áll. Ott megnyilvánul a szeretetnek a tetőfoka a jegyekben, amelyek jelképezik a megtöretett testet és a kifolyt vért. Pál apostol így gondolkozik Isten nagy szeretetéről: “Bizonyára igaz emberért is alig hal meg valaki, Isten pedig hozzánk való szeretetét abban mutatta meg, hogy Krisztus meghalt érettünk, amikor még bűnösök voltunk. Azt hiszem, hogy majdnem kétezer évvel Pál után, mi is csodálkozhatunk nemcsak azon, hogy Krisztus értünk meghalt, hanem azon is, hogy az Ő áldozata, szeretete megnyilvánulása után, mi még mindig szeretet nélküliek vagyunk. Ezen lehet is csodálkozni és mondhatjuk, hogy Isten szeretete valóban csodálatos szeretet. Ismerjük be, hogy nem viszonoztuk Isten szerétét úgy, ahogy Ő azt kívánja. Akár milyen nehezen barátkozunk is meg azzal a gondolattal, hogy a szeretet megnyilvánulása “adásban ” van, mégis ez a letagadhatatlan tény. Isten sem tudta másképp és jobban megmutatni szeretetét, mint Fiának értünk adásában. Minél nagyobb a szeretet, annál nagyobb az áldozathozatal. Istent csak akkor szeretjük igazán, ha életünket is neki adjuk át teljesen. Sajnálatos elkésni Isten iránti szeretetünk megmutatásában. Ne halasszuk ezt tovább ... Kezdjük meg azonnal s talán Isten is irgalmas lesz hozzánk és nem fog büntetni mulasztásainkért. LEVÉL AZ EVANGÉLIUMI HÍRNÖK OLVASÓIHOZ I. “Uy dolgot láttatott velem az Ür Isten. .(Amos 7:1.) “írd meg, amiket láttál.” (Jel. 1:19.) “Kényszerítlek titeket az Űrban, hogy olvastassák fel e levél minden szent atyafi előtt.” (Thess. I. 5:27.) Küldetésünk van Istentől (Mt. 10:16.) Mindenek előtt meg kell látnunk küldetésünkkel kapcsolatosan a következőket : Tisztátalan az ajkunk. “Jaj nékem, elvesztem, mivel tisztátalan ajkú vagyok” — kiált fel Ésaiás próféta. (6:5). Jakab apostol pedig azt Írja, hogy ezzel az ajakkal, vagy nyelvvel. “Átkozzuk az embereket, akik az Isten hasonlatosságára teremttettek: Ugyanabból a szájból jő ki... átok.” Sietve hozzáfűzi: “Atyámfiái, nem kellene ezeknek így lenni.” (39-10.) Tisztátalan ajkú nép között élünk. “Jaj nékem, elvesztem, mivel ... tisztátalan ajkú nép közt lakom.” Ez is Ésaiás kétségbeejtő felkiáltása. “Mit tegyünk, mit tehetünk ezek után” — kérdezzük önmagunktól és egymástól. így nem vagyunk alkalmasak, de méltók sem küldetésünkre. A következő két felelettel élhetünk: Adjunk helyet szívünkben az égi tűznek. Ez megemészti bennünk a hamisságote, a bűnt. Ügy, mint Illés áldozatát megemésztette a Kármelen. Vállaljuk önként a küldetést. Midőn azt kérdezi az Űr, hogy kit küldjön el és ki megyen el nékünk, mondjuk: “Imhol vagyok én, küldj el engemet. “Imé, én elbocsátlak titeket, mint juhokat a farkasok közé, legyetek azért okosak, mint a kígyók, és szelídek mint a galambok.” Juhok, farkasok... kígyók, galambok. .. Mekkora ellentétek! Mennyire tanulságos prédikációk külön-külön és együtt. Juhok. Hol vettük krisztus-követők ezt a nevet? “Mint juh viteték mészárszékre. ..” Csel. 8:32. Ismerjük ezt igét, ugyebár? Tudjuk, bárányoknak is nevezi Jézus az övéit. Lássuk az erre vonatkozó igéket: “Legeltesd az én bárányaimat.” Simon Pétert bízta meg az Úr e magasztos feladattal az ő dicső feltámadása után. (Ján. 21:15.) Lukács és János evangélisták pedig magát Jézust nevezik báránynak”... és mint a bárány az ő nyirője előtt néma. (Csel. 8:32.) “Imé az Istennek... báránya.” (Ján. 1:29.) Ezek szerint a juh és a bárány nevet Jézustól, Jézusról kaptuk. Épp úgy, mint később a Benne hívők sokasodásával a görög christianos nevet. Ebből a magyar krisztusi ill. keresztyén név. Jézus azonosítja magát e nevekben az övéivel. De nemcsak ezekben, hanem övéinek a sorsában, üldöztetéseiben is. “Saul, Saul, mit kergetsz engem?” — kérdezte az övéit kegyetlenül üldöző farizeusteologustól, kiből később Pál apostol lett. Vegye tudomásul mindenki, hbgy aki Krisztus követőit üldözi, az magát Krisztust üldözi. Azon pedig, aki őt üldözi, feltétlen, szószerint beteljesedik az írás szava. “És aki e köre esik, szétzuzatik, akire pedig ez esik reá, szétmorzsolja azt.” (Mt. 21:44.) A juh és bárány névhez szükségszerűen tartozik ezek természete, tulajdonsága. “Mint juh... és mint... bárány az ő nyirője előtt néma, azonképpen nem nyitotta fel az ő száját.” (Csel. 8:32.) Ezt látjuk Jézusnál. Továbbá “Kinoztatott, pedig alázatos volt és száját nem nyitotta meg...” (És. 53:7.) Tehát Jézusnak, mint mészárszékre vitetett juhnak és Isten bárányának természete, legfőbb jellemzője kinoztatásai közepette is: a hallgatás volt. Az ő juhai és bárányai is csak ilyen magatartással dicsőíthetjük őt hasonló körülmények között. Sajnálattal kell megállapítanunk azt, hogy nem vagyunk mindig képesek erre. Néha úgy teszünk ha bántanak bennünket, mint az egyik tenyészállatvásáron kiállított nehézsúlyú disznó tett. Mikor gondozója valami nem éppen finomnak mondható eszközzel tisztogatta, olyan orditozást vitt véghez, hogy belefájdult a fülem és a fejem. Minnél nagyobb az ember, mint hivő “annál kellemetlenebb durvább” hangot hallat, bántalmaztatása esetén. Idéző jel közé tettem a hívő jelzőt, amivel azt akarom mondani, hogy kérdés: valóban hívő em-
